Így győzhet az áfa-visszaigénylési macska-egér harcban az adózó

Megosztás Tetszik

Gyakori, hogy csak a törvényben előírt határidő után és késedelmi kamat nélkül kapja meg az adózó a visszaigényelt áfát. Tehetnek-e ez ellen valamit az adózók, ha igen, mit? Tippek a jogos összegek mielőbbi kiutaltatásához.

Nem mondunk újdonságot azzal, hogy a gazdasági társaságok életének szerves részét képezi az adózás, így többek között az általános forgalmi adó is, amelynek kapcsán a legtöbb kérdés és probléma az adólevonási és -visszaigénylési jogot érintően merül fel. S igaz ez akkor is, ha nem is mindegyik, de a társaságok jelentős része igyekszik jogkövető módon eljárni, és maradéktalanul eleget tenni valamennyi számára előírt kötelezettségnek. Mégis meglehetősen gyakran kell azt tapasztalniuk, hogy az általuk benyújtott adóbevallásokban visszaigényelt áfát csak jóval a törvényben előírt és általuk remélt határidőt követően – késedelmi kamat jóváírása nélkül – kapják meg az adóhatóságtól még akkor is, ha egyébként a pénzösszeg kiutalását megelőző ellenőrzés során a revízió semmilyen visszásságot nem tár fel.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. § (4) bekezdése értelmében – főszabály szerint – a költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót 75 napon belül kell kiutalni. E főszabálytól eltérően az Art. 37. § (4a) bekezdése szerint a törvény lehetővé teszi azt is, hogy adózó kérelmezhesse az adóhatóságtól, hogy az általa visszaigényelt áfa-összeget a bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, ha a visszaigényelhető adó összege az 1 millió forintot meghaladja, 45 napon belül utalja ki feltéve, hogy a kiutalási igényét nem a felszámolást (egyszerűsített felszámolást) vagy a végelszámolást (egyszerűsített végelszámolást) lezáró adóbevallásban terjeszti elő, valamint az adózó az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet – melynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adó-megállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja – számlá(k)ban feltüntetett ellenértékének adót is tartalmazó összegét a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette vagy tartozása egészében más módon megszűnt, és a feltétel fennállásáról az adózó a bevallásában nyilatkozik.

Az Art. 37. § (6) bekezdésében pedig arról is rendelkezik, hogy ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni adózó részére kivéve, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 30 százalékát meghaladóan jogosulatlannak bizonyult, vagy a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza.

Ezek alapján tehát egy látszólag strikt és következetes rendszerben határozta meg a jogalkotó, hogy adózók milyen határidő mellett juthatnak hozzá az őket megillető áfa összegéhez, amelynek kapcsán külön rendezi az ezen jog – tehát a határidő – sérelme esetére alkalmazandó szankciót is.

Nem került ugyanakkor még szóba egy olyan szabály, amely a fenti zárt és a jogbiztonság érzetét adó szabályozást, ha mást nem is, de némiképp mégis árnyalja. Az Art. 37. § (4) bekezdésének utolsó fordulata értelmében ugyanis a kiutalásra nyitva álló határidőt
a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b) ha az ellenőrzés megkezdését vagy befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától kell számítani.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, mit tehet a késedelmes kiutalás ellen!