Az áfa-összesítő margójára: nem különbözik az "elrettentő" példától

Megosztás Tetszik

Kezdeném egy inkább közhelyszerű, bár talán nem mindenki számára ismert megállapítással: az adóbevételek túlnyomó részéhez az állam adózói önkéntes jogkövetéssel és teljesítéssel jut. Ehhez képest a hatósági, bírósági úton megállapított és behajtott közbevételek nemcsak nálunk, hanem a civilizált világ többi államában szintúgy, töredékes súlyt képviselnek. Dr. Csobánzy Péter véleménycikke.

Amennyiben igaznak fogadjuk el ezt a megállapítást, márpedig a számszaki adatok ezt látszanak igazolni, akkor a hatósági fellépést erősíteni hivatott jogszabályi rendelkezések akkor bizonyulnak hatékonynak, eredményesnek, ha azok preventív módon elsődlegesen épp az adózói önkéntes jogkövetés és teljesítés javítását szolgálják. Mindezt azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert ebben a vonatkoztatási keretben kívánom röviden megvizsgálni a most bevezetett belföldi áfa-összesítő nyilatkozat értelmét, amelyet az abban érintett havi áfa-bevallóknak először február 20-ai határidővel kellett megejteniük.

Először egy személyes emléket osztanék meg a önökkel. Véleményem szerint, bár a tévedés jogát fenntartom, legújabbkori történelmünk máig első, egyben utolsó adóreformjának előkészítésekor (úgy az 1980-as évek közepe tájékán)  az IMF szakértői mondták el – akkor elrettentő példa gyanánt –,  hogy egy ázsiai országban a hozzáadottérték-adó típusú forgalmi adó ottani bevezetéséhez kapcsolódva előírták azt is, hogy a kibocsátónak nem pusztán az adólevonási jog címzettje részére kellett számlát küldenie, hanem annak egy példányával az adóhatóságot is meg kellett tisztelnie. Igen rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a rendszer működésképtelen, így azt rögvest meg is szüntették, mert a kívánt cél elérésére (tudniillik adóbeszedés hatékonyságának növelésére) az adóhatóságot ellepő papír- és az azon levő adattömeg alkalmatlannak bizonyult, miközben az adóbevallás benyújtásán keresztül az adóhatóság látókörében levő adózókat aránytalan, ezért felesleges adminisztrációs többletfeladatok teljesítésére kárhoztatták. 

Nos, ez jutott eszembe először a belföldi áfa-összesítő idei bevezetése kapcsán, mert jóllehet számlamásolatot nem kell mellékelni a bevalláshoz, továbbá a tételes számadásra vonatkozó egyedi, bizonyos esetekben összevont értékhatár (minimum 2 millió forint, áfában mért összeg) jelenleg viszonylag magasnak mondható, valamint az adatok feldolgozásának számítástechnikai, informatikai háttere sem összehasonlítható a közel három évtizeddel ezelőtti állapotokkal, de a lényegre összpontosítva úgy vélem nem különbözik ez az előzőekben említett, ott „elrettentő” jelzővel titulált példától.