12 órát dolgozott munkaközi szünet nélkül? Így döntött az emiatt kért pótlékról a Kúria

Megosztás Tetszik

A felperesek napi 12 órás munkaidő beosztással álltak az alperes alkalmazásában. Keresetükben a kiadni elmulasztott munkaközi szünet időtartamára túlmunkapótlék és ugyanezen időre állásidőre járó személyi alapbér megfizetésére kérték kötelezni az alperest – közölte egy döntése előzményeit a Kúria.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest rendkívüli munkavégzésért járó pótlék és állásidőre járó személyi alapbér megfizetésére. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes nem osztotta be a felperesek munkaidejét, nem határozta meg a munkaközi szünet időpontját, annak igénybevételére a munkavállalóknak nem is volt lehetőségük, ezért a keresetet megalapozottnak találta.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a rendkívüli munkavégzés, továbbá az állásidő törvényi feltételei nem álltak fenn, a felperesek a 12 órás munkaidőt ledolgozták és az ezen időre járó munkabérüket megkapták.

A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán indult eljárásban a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

A Kúria eljáró tanácsa az alábbi elvi kérdésekben döntött:

Az a körülmény, hogy a munkáltató a beosztás szerinti 12 órás munkaidőn belül a munkavállalókat megillető 1 órás időtartamú munkaközi szünetet nem biztosítja, jogszabálysértő foglalkoztatásra alapot adhat, de a rendkívüli munkavégzés teljesítését a törvényi feltételek hiányában (Mt. 126. § (1) bekezdés) még nem bizonyítja – szögezte le a Kúria. Az indokolás szerint mivel a felperesek a beosztásuk szerinti munkaidőt ledolgozták, az erre az időre járó munkabérüket megkapták, nem állapítható meg olyan kiesett idő, amikor a munkáltató működési körében felmerült okból nem tudtak munkát végezni [Mt. 151. § (4) bekezdés].