Az idegenforgalmi adó feltüntetése a számlán

Megosztás Tetszik

Hogyan kell az idegenforgalmi adót feltüntetni a számlán? Szerepeljen-e a számla végösszegében, vagy elegendő feltüntetni a számlára írva, hogy mennyi idegenforgalmi adót szedtek be? Olvasói kérdésre Szolnoki Béla adószakértő, könyvvizsgáló válaszolt.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 34. §-ának (1) bekezdése szerint a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén a szállásdíjjal együtt a szállásadó szedi be az idegenforgalmi adót. A 30. § (1) bekezdése szerint viszont az idegenforgalmi adó-kötelezettség a magánszemélyt terheli – emlékeztetett a jogszabályokra szakértőnk.

A magánszemély által fizetendő idegenforgalmi adó a szállásadó cégnél – a Htv. előírásából következően – átfutó tétel, az sem a bevételek, sem a költségek, ráfordítások között nem jelenhet meg.

Az áfatörvény 71. § (1) c. bekezdése szerint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele: az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől – mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől – kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván. Ez utóbbinak az idegenforgalmi adó megfelel.

Ezekből az alábbi gyakorlati következtetés vonható le. Két eset lehetséges. Az egyik szerint az igénybe vett szolgáltatásról kiállított számlán célszerű külön sorban, a jogcím feltüntetésével szerepeltetni az idegenforgalmi adót, ami független az áfától. A másik eset szerint nem feltétlenül kell a szolgáltatás számláján kimutatni az idenforgalmi adót, annak beszedése a magánszemély nevére kiállított pénztárbizonylat ellenében is lehetséges. Könyvelése a szolgáltatás számlája, illetve a bevételi pénztárbizonylat alapján: például T 381 – K 4694, majd az idegenforgalmi adó befizetése: T 4694 – K 384, a beszedést követő hónap 15. napjáig.