Egy tavaly megjelent cikk szerint nemet mondott a túlórára a mozdonyvezető, így egy órával később értek haza azok, akik Tatáról Kelenföldre próbáltak eljutni. Az írásból az is kiderült, hogy 12 órára volt aznap beosztva a munkavállaló. Vajon jogszerűen és szankció nélkül tehette meg a munka megtagadását a dolgozó?
Milyen előírásokra kell ügyelni a rendkívüli munkavégzés elrendelése kapcsán? Hogyan díjazható ez a munka? Ismertetjük.
Társaságunk tevékenységét az ország egész területén végzi. A feladatok egy részét a társaság munkavállalói végzik el. A munkavállalók munkaköri leírásában a munkavégzés helyeként Magyarország egész területe került megjelölésre, a munkaidő pedig heti 40 órában került meghatározásra. A munkavállalók a legtöbb esetben a lakó/tartózkodási helyükről indulva keresik fel a helyszíneket, így van, hogy egy-két hét alatt csak 1 munkanapot töltenek a társaság székhelyén. Utazás a társaság tulajdonában álló gépjárművel történik. Kérdéseink a következők: A fenti körülmények esetén a munkavégzés A) belföldi kiküldetésnek minősül-e vagy tekinthetjük úgy, hogy B) a különböző helyszínekre utazások munkába járásnak minősülnek, esetleg lehetséges-e C) változó munkahelyen történő munkavégzésnek minősíteni? A) Amennyiben kiküldetésnek minősül: akkor folyamatos kiküldetésnek számít-e? szükséges-e minden esetben elrendelni a kiküldetést vagy elegendő azt egyszer megtenni például a munkaköri leírásban? Amennyiben el kell rendelni, akkor elegendő heti/havi megbontásban azt elkészíteni? Napidíj kifizetése mely esetekben szükséges? B) Amennyiben munkába járásnak minősíthető, abban az esetben van-e ezzel kapcsolatos adminisztratív kötelezettsége a társaságnak? C) Amennyiben változó munkahelyen történő munkavégzésnek minősíthető, hogyan, milyen formában lehetséges az utazásokkal kapcsolatos esetlegesen felmerülő szállás és étkezési költségek rendezése a munkavállalók számára (például költségtérítéssel)?
Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték