Tisztelt Szakértő!
Kft.-nk a devizás ügyletekre az MNB-árfolyam szerinti elszámolást választotta. A devizás értékesitésekből befolyó összegeket a választott napi MNB-árfolyamon vesszük állományba. A külföldi szállitó kiegyenlitésére sajnos nem az átlag, hanem a FIFO (nagyon munkaigényes módszert) rögzitettük a számviteli politikánkban. A keletkező árfolyam-különbözet eredményre gyakorolt hatása jelentős, mert nagy a devizaszámla forgalma.
Amikor a devizaszámláról átvezetésre kerül egy jelentősebb összeg a forint számlára, akkor a forintszámlán történő jóváíráskor a tényleges összegben, nem pedig a választott árfolyamon kell könyvelni. A deviza számláról a kivezetés pedig könyv szerinti értéken történik FIFO szerint. Egy 30-40 ezer eurós tételnél óriási, sok esetben milliós árfolyam-különbözet keletkezik. (Lehet, hogy rosszul könyveltem valamikor?) Jól csinálom ezt a részét? Vagyis a forint számlán a tényleges kifizetett összegnek megfelelő árfolyammal dolgozom, mivel ezt készpénzzel történő devizavásárlásnak kell tekinteni? A kapcsolódó bankköltséget milyen árfolyamon számoljam? Könyv szerintin?
Kérdés még az, hogy erre az évre megtehetem e a számviteli politika megváltoztatásával, hogy áttérek az átlagáras módszerre?
Azon is gondolkodtam, hogy a 2018-as devizás tételeket átkönyvelem átlagáras módszerre, persze az árfolyam-különbözet ott is jelentős lehet. Van százezres eurós kötelezettség kifizetés is, és ott az árfolyam-különbözet igen nagy. Köszönettel: B.J
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
