Szerszám közösségi "értékesítése" Kérdés
A 2015.06.09-i dátummal „Szerszám közösségi értékesítése” című kérdéshez adott válaszukhoz további kérdésem lenne: Mit takar a szakértő által a 2) pontban említett "megfelelő" szerződéses konstrukció? Ha a szerszámberuházás nem járhat a tulajdonjog átadásával, a "termék" helyett szolgáltatást kellene számlázni? Megfelelő lenne-e egy olyan konstrukció, miszerint a megrendelővel "szerszámfejlesztési" költséget téríttetnénk meg? (A tulajdonjog nem kerülne át a megrendelőhöz). Úgy gondolom, hogy ennek a tudomásulvételéről írásos dokumentummal kell rendelkeznünk. Feltételezem, hogy nincs jelentősége annak, hogy a fejlesztési költségben csak az élőmunka, avagy a szerszám előállításához szükséges anyagköltség is szerepel. A szerszámok legyártását követően a gyártónak a szerszámot, mint eszközt nyilvántartásba kell venni. Kérdés, hogy a "szerszámot" a "nullás" számlaosztályban elegendő-e nyilvántartásba venni, vagy az előállítási értéken kell a könyvekben szerepeltetni? (Az előállítása esetenként több milliós költség is lehet, de a kész szerszám, amennyiben nem kerül termelésbe, vagy a megrendelő "lemond" róla, egy fillért sem ér.) Véleményünk szerint tehát: a szerszámokat mint fejlesztési költséget kellene kiszámlázni, ezzel "elkerülhető" a forgalmi adóteher. Ez végső soron egy szolgáltatás, amiről szerződéses megállapodásnak kell születnie. A szerszám elkészültét követően nyilvántartásba kell venni azt, és leltárral alá kell támasztani. Előre is köszönjük válaszát!
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
