adozona.hu
BH 2023.3.79
BH 2023.3.79
Az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontja és az FVM rendelet 22. § (1) bekezdése alapján fennálló felelősségi vélelem nem állapítható meg, ha a felperes felelőssége alóli mentesüléshez szükséges körülmények felperes által bizonyíthatósága a közigazgatási szerv eljárási hibája vagy mulasztása okán válik lehetetlenné vagy olyan aránytalanul nehézzé, amely bizonyítási teher a tisztességes eljárás keretei között nem várható el [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (2) bek.; 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 60. § (1) be
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A .../2 és .../6 hrsz.-ú ingatlanok földhasználója 2018. május 29. és május 31. között a felperes volt. A felperes a területen gyógyszerészeti alapanyag számára sárga lent termesztett. A Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvár Járási Hivatala mint elsőfokú hatóság méhpusztulás kivizsgálása miatt 2018. május 29. és 2018. május 31. között ellenőrzést végzett az ingatlanokon, melynek során mintavétel keretében 1095,9 gramm és 940 gramm mennyiségű mintát vett a felperes használatában lévő ...
BH 2023.3.79 Az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontja és az FVM rendelet 22. § (1) bekezdése alapján fennálló felelősségi vélelem nem állapítható meg, ha a felperes felelőssége alóli mentesüléshez szükséges körülmények felperes által bizonyíthatósága a közigazgatási szerv eljárási hibája vagy mulasztása okán válik lehetetlenné vagy olyan aránytalanul nehézzé, amely bizonyítási teher a tisztességes eljárás keretei között nem várható el [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (2) bek.; 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 60. § (1) bek.; 43/2010. (IV. 23.) FVM rend. 22. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A .../2 és .../6 hrsz.-ú ingatlanok földhasználója 2018. május 29. és május 31. között a felperes volt. A felperes a területen gyógyszerészeti alapanyag számára sárga lent termesztett. A Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvár Járási Hivatala mint elsőfokú hatóság méhpusztulás kivizsgálása miatt 2018. május 29. és 2018. május 31. között ellenőrzést végzett az ingatlanokon, melynek során mintavétel keretében 1095,9 gramm és 940 gramm mennyiségű mintát vett a felperes használatában lévő ingatlanokon termesztett kultúrából. A mintavételről készült jegyzőkönyvek tanúsága szerint (034052 és 036644) a vizsgált mintákból a lenkultúrában nem megengedett hatóanyag, tetrakonazol került kimutatásra. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a tetrakonazol hatóanyag lenben nem engedélyezett, ezért az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 5. § (6) bekezdése és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV.23.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) 5. § (1) és (2) bekezdései és a 22. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről szóló 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Bírságrendelet) 3. §-ára, 1. számú melléklet d) pontjára, a felperest a 2018. november 19. napján kelt FE-08/NTO/07352-2/2018. számú határozatával 100 000 forint növényvédelmi bírság megfizetésére kötelezte.[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd, a Pest Megyei Kormányhivatal 2019. február 7. napján kelt PE/NT/0054-3/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperest 1 000 000 forint növényvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában megállapította, hogy mivel a felperes volt a földhasználója a perbeli területeknek a mintavételezés időpontjában, így ő vonható felelősségre bárminemű növényvédelmi tevékenységből származó jogszabálysértés esetén, amely a területekkel és az azokon termesztett növénykultúrával összefüggésbe hozható. Mivel a hatóság két darab mintát vett, így az elsodródás lehetősége vagy a gépszennyezettségi ok kizárható, mert a mintavételezés és azok eredményei a terület két végéből származtak. Megállapította, hogy a minták tetrakonazol tartalma 0,004 mg/kg-nyi eltérést mutattak, ami meglehetősen egyöntetű szermaradék tartalomnak számít, ez bizonyítja, hogy a szer egyforma dózisban, egy időben került kijuttatásra. Megállapította, hogy a felperes által hivatkozott németországi bevizsgálás nem vehető figyelembe, tekintettel arra, hogy a német laboratórium tetrakonazol hatóanyagra nem vizsgálta be a len növényt, hanem csak két hatóanyagra (bromukonazol és tebukonazol). A felperes által hivatkozott, a repcekultúrában alkalmazott Eminent Star tekintetében megállapította, hogy az két hatóanyagú, amely a tetrakonazol és a klórtalonil tartalmú hatóanyagot is tartalmazza. Kitért arra, hogy a hatóság nem jelölt meg készítményt, amelynek feltételezhető használata okozta a jogszabálysértést, csak a felperes ismerte el a benyújtott permetezési naplóval, hogy birtokában volt, illetve használt ilyen hatóanyagot is tartalmazó készítményt.
[3] A bírság tekintetében hivatkozott a Bírságrendelet 3. §-ára, az 5. § (1) bekezdésére, valamint 1. számú melléklet b)-c) részére és megállapította, hogy az elsőfokú hatóság által kiszabott minimumbírság nem elégséges, tekintettel arra, hogy a jogsértés 40 hektáron valósult meg, a termelt termény mennyisége 48,82 tonna, a belőle származó árbevétel 12 000 000 forint. Súlyosító körülményként vette figyelembe azt is, hogy a len gyógyszeripari felhasználásra került, amely a nem engedélyezett hatóanyagú szer miatt élelmiszer-biztonsági és/vagy humán-egészségügyi kockázatot is jelent.
A kereseti kérelem és a védirat
[4] A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését kérte, arra hivatkozva, hogy a növényvédelmi bírság kiszabásának jogalapja hiányzott. Másodlagosan az alperesi és az elsőfokú határozat megsemmisítése mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Harmadlagosan kérte az alperesi határozat megváltoztatását, annak megállapításával, hogy a lenkultúrában nem megengedett hatóanyagot nem ő juttatta ki a perbeli területre, negyedlegesen pedig a határozat megváltoztatását és a növényvédelmi bírság mérséklését kérte.[5] Az alperesi jogelőd védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú peres eljárás során hozott jogerős ítélet
[6] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.505/2019/18. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Kfv.II.37.333/2020/7. számú végzésével a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.505/2019/18. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a laboratóriumi vizsgálati eredmények és a felperes mint földhasználó adott földterületen végzett földhasználói minősége önmagában nem elégséges bizonyítékai az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontja alapján és az FVM rendelet 22. § (1) bekezdése alapján kiszabott növényvédelmi bírság alkalmazhatóságának. Mindemellett mivel ezen jogszabályhelyek a kimentés alkalmazhatóságának lehetőségét nem zárják ki, a felperesnek lehetősége van objektív körülményekre hivatkozva, észszerű indokkal kimenteni magát a felelősség alól. E körben a bizonyítás a felperest terheli, vagyis neki kell bizonyítania, hogy nem áll fenn felelőssége az FVM rendelet 22. § (1) bekezdése szerint a tetrakonazol lenre történő kijuttatása és annak engedély nélküli felhasználása terén. Kitért arra, hogy a perbeli esetben az, hogy a mintavétel reprezentatív eredmény kimutatására alkalmatlan módon történt-e, a laboreredmények értékelhetősége, illetve a mintavételezés szabálytalanságának megítélése szakkérdésnek minősül. Szakértő válaszolhatja meg, hogy a mintavétel a szakma szabályai szerint történt-e, elegendő-e, ha egy 40 hektáros területről két mintavételi pontot jelölnek ki úgy, hogy az a szántó szélétől mindössze 17, illetve 6 méter távolságra van, illetve érvényesül-e ilyenkor a felperes által hivatkozott szegélyhatás. Szakkérdés annak megválaszolása is, hogy a két mintavételezés közötti szermaradvány-mennyiséget lehet-e azonos mennyiségűnek nevezni, és levonható-e abból az a következtetés, hogy az azonos szermaradvány egyidejű kijuttatása (permetezés) következménye lehet. Szakértői kérdés annak megválaszolása is, hogy befolyásolja-e a laboreredmény felhasználhatóságát annak ténye, hogy az első mintavételezés során 1 kg mennyiség alatti volt a minta, továbbá, hogy a laboreredmények a meghatározhatóság hibahatárán belül vannak-e, vagyis a felperes helyesen hivatkozott-e arra, hogy a második mérést ki kellett volna a bizonyítékok köréből rekeszteni a hibahatár miatt. A Kúria végzése rögzítette azt is, hogy a felperes az ellenminta hiányára eredményesen már nem hivatkozhat, mert a 2018. május 29-én és május 31-én készült mintavételi jegyzőkönyvet megjegyzés nélkül aláírta, mely mintavételi jegyzőkönyvben "az ügyfél ellenmintát nem kér" rovat kitöltésre került. A Kúria elfogadta azt az alperesi érvelést, hogy a permetezési naplót a bizonyítékok közül ki kell zárni, mert azt maga a felperes vezeti, vagyis a nem megengedett növényvédőszer-használat permetezési naplóban történő feltüntetése nem áll érdekében. Rögzítette, nem esik a hatóság tényállástisztázási kötelezettségébe annak feltárása, hogy mely növényvédő szerből származhatott a feltárt tetrakonazol, végül megjegyezte, hogy az alperesnek az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 68. § (2) bekezdésére történő hivatkozása megalapozatlan, mert legalább a második mintavételezési időpontról a felperest a hatóságnak értesítenie kellett volna.A megismételt eljárás
[7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a felperes indítványára szakértői bizonyítást rendelt el, szakértőként F. K.-t rendelte ki, majd jogerős ítéletével az alperesi jogelőd határozatát megváltoztatta, és a felperessel szemben kiszabott növényvédelmi bírságot 100 000 forintra szállította le, megállapítva, hogy a felperes keresete részben alapos.[8] Nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy a szankcionálásnak egyáltalán nem lett volna helye a hivatkozott uniós jogszabályokban rögzített határértékre tekintettel, a bírságolás kapcsán ugyanis nem annak van jelentősége, hogy mennyi szert mutattak ki a lenkultúrában, hanem, hogy kimutatták a lenben a meg nem engedett szermaradványt, amit a felperes maga sem vitatott a megelőző eljárás során. Megállapította, hogy a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 316. § (1) bekezdése alapján aggálytalan, azt az ítélkezése alapjául elfogadta.
[9] A szakértői vélemény alapján rögzítette, hogy a szakértő vizsgálta, hogy a lenbe a nem engedélyezett tetrakonazol hatóanyag hogyan kerülhetett. Erre vonatkozóan több lehetőséget határozott meg, összegzésképpen pedig azt rögzítette, hogy a tetrakonazol a legnagyobb valószínűséggel elsodródással juthatott a lentáblára, amelyről a valószínűsítés legmagasabb fokán meg volt győződve, ugyanakkor a felperes permetezőgépének szennyezettsége miatti tetrakonazolos kijuttatást a lehető legkisebb mértékben valószínűsítve ugyan, de kizárni nem tudta.
[10] Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tudta kimenteni magát a felelősség alól, ugyanis a beszerzett szakvélemény nem támasztotta alá azt a kereseti hivatkozást, hogy a lenkultúrában nem megengedett hatóanyagot nem a felperes juttatta ki a perbeli területre. E körben arra hivatkozott, hogy a szakértő csak valószínűsítette, hogy elsodródással került a tetrakonazol a lentáblára, ugyanakkor a kijuttatás okát pontosan megmondani nem tudta. Emellett fenntartotta azt az okot is, hogy a felperes permetező gépéből, annak szennyezettségéből nem megfelelő kimosásából is történhetett a kijuttatás. Elfogadta azt az alperesi érvet, hogy a szakértőnek a tetrakonazol kijuttatásával kapcsolatos állásfoglalása vagylagos, illetve a szakértő nem tudta egyértelműen a felperes mint földhasználó objektív felelősségét kizárni. Rögzítette, a felperesi kimentésre a tanúbizonyítás nem alkalmas, illetve hogy a felperesnek és a szakértőnek egyéb gazdálkodó tevékenységével, permetszer felhasználásával, illetve adatok beszerzésével kapcsolatos felvetése az ügy eldöntése szempontjából nem bír relevanciával, ugyanis nem annak van jelentősége, hogy a környező gazdálkodók közül ki használt fel tetrakonazol tartalmú növényvédő szert, hanem annak, hogy a szakvélemény által nem lehetett kizárni, hogy a kijuttatásért a felperes, illetve permetezőgépének szennyezettsége felelős.
[11] A mintavétel megfelelőségével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a szakértő arra a megállapításra jutott, hogy a mintavétel nem felelt meg maradéktalanul a szakma szabályainak, illetve túl kevés mintavételi hely volt a terület nagyságához viszonyítva. A szakértő ebből arra következtetett, hogy a méhpusztulás okán végzett mintavételi eljárás nem volt alkalmas növényvédelmi bírság kiszabására, ugyanakkor a mérési eredményt a szakértő szerint nem befolyásolta az a tény, hogy az egyik minta súlya 940 gramm volt, míg a második mérési eredményt nem kell a bizonyítékok köréből kirekeszteni. A bíróság álláspontja szerint a mintavétel esetleges hiányosságainak nem a felperes felelősségével összefüggésben van jelentősége, mivel ennek ellenére nem vitatott tény, hogy a felperes által használt lentáblán a tiltott hatóanyag kimutatásra került. Perdöntőnek ekként nem a mintavétel szabályszerűsége minősül, hanem az, hogy volt-e a felperes oldalán objektíve bizonyítható kimentési ok. A fényképfelvétel hiánya körében arra hivatkozott, hogy azt a felperes a megelőző eljárásban nem kifogásolta. Annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy a méhpusztulásokkal kapcsolatos valamennyi menetlevél, mintavételi jegyzőkönyv, laborvizsgálati jegyzőkönyv, és a fénykép a felperes részére nem került átadásra, az ugyanis nem képezi a per tárgyát, hogy az elsőfokú hatóság a többi növényi mintavétel során indított-e és amennyiben igen, milyen eljárást. Az ellenminta hiánya körében visszautalt a kúriai végzésre, amely szerint az ellenminta hiányára a felperes a megismételt eljárásban eredményesen már nem hivatkozhat, ahogyan a permetezési napló bizonyítékok közül történő kizárása is jogszerű volt. A kúriai végzés továbbá az Eminent Star készítmény felperes általi felhasználására vonatkozó érvelésnek sem tulajdonított jelentőséget.
[12] A növényvédelmi bírság összegének megváltoztatására vonatkozóan a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdésére és a 2/2015. (XI. 23.) KMK véleményre hivatkozott. Rögzítette, hogy a Bírságrendelet értelmében az alkalmazandó alapbírság 100 000 forint, a bírság mértéke továbbá 150 millió forintig terjedhet. Megállapította, hogy az alperes ugyan számot adott a mérlegelés szempontjairól, azonban ezen szempontok okszerűsége nem állapítható meg. Az alperes lényegében azt értékelte kifejezetten nagy súllyal a felperes hátrányára, hogy a jogsértés 40 ha területen valósult meg, illetve hogy a len milyen célra került felhasználásra. Ezzel ítéleti érvelése szerint logikai ellentmondásban van a szakvélemény azon megállapítása, hogy a mintavétel szakszerűtlen volt annyiban, hogy túl kevés mintavételi pont került kijelölésre, azok is a tábla széléről. Kiemelte, e körben van jelentősége a mintavétel hiányosságainak, mivel ekként egyáltalán nem nyert igazolást, hogy a jogsértés akár a teljes 40 ha lentáblán, akár annak jelentős részén megvalósult volna. Mindösszesen annyi biztos, hogy az adott mintavételi helyekről vett mintákban a tiltott szert kimutatták. Emellett a gyógyszeripari felhasználást sem lehetett a felperes terhére figyelembe venni, ugyanis a német termeltető a felperestől a lent kifogástalan minőségűnek tekintve átvette. Emellett sem a szakértő, sem az alperesi határozat nem fogalmazott meg olyan körülményt, amely a kimutatott szermaradvány mennyiségének élelmiszer-biztonsági és/vagy humán-egészségügyi kockázatát jelentené, ennek hiányában pedig a bírság 1 000 000 forint összegre történt felemelését nem támasztja alá semmi. Nem fogadta el a felperesnek a Bizottság (EU) 2019/1015 EU rendeletre történt hivatkozását, mert azt csak az alperesi védirat előterjesztésekor tette meg, a bíróság azonban az alperesi határozat jogszerűségéről a megvalósítás időpontjában fennálló tények, illetve akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján dönt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a felülvizsgálattal támadott határozat megváltoztatását, a közigazgatási cselekmény megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.[14] Felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy a Kúria hatályon kívül helyező végzésében felsorolta, hogy mely kérdések megválaszolását tekinti szakértő által megítélendő szakkérdésnek. A felek között két nagyobb kérdés körül folyt a vita, egyrészt a hatósági eljárás, különösen a mintavétel szakszerűségéről, másrészt a tetrakonazol kimutathatóságának lehetséges okairól. Rögzítette, a szakértői bizonyítás eredményeként megszületett szakértői vélemény a Kúria végzésében foglalt objektív bizonyítéknak felel meg.
[15] A hatósági eljárás, így a mintavételezés szakszerűsége körében előadta, hogy a szakértő a mintavételezés szakmaiságáról összegzésként megállapította, hogy a mintavételezés nem felelt meg sem a Hatósági növényvédő szer és hatósági növényvédő-szer maradék ellenőrzési kézikönyv (a továbbiakban: HNNEK) szabályainak, sem a szélesebb körű szakmai elvárásoknak. A mintavételek számával és helyével kapcsolatban a szakértő szintén megállapította, az, hogy a lentáblán a két pontminta alapján vett növényi mintákban tetrakonazolt találtak, nem elegendő bizonyíték arra, hogy a felperes cselekvő közreműködése alapján jutott a tetrakonazol a lentáblára. Utalt arra, a HNNEK előírja, hogy a mintavétel célja, hogy hűen tükrözze az ellenőrzött terület átlagos szermaradék-helyzetét, továbbá, hogy a mintavételnek reprezentatívnak kell lennie. A reprezentativitás kérdését a Kúria végzése kifejezetten szakértői vizsgálat tárgyává tette, így amennyiben a szakértő kimondja, hogy a mintavétel reprezentatív eredmény kimutatására alkalmatlan módon történt, a felperes sikerrel menti ki magát. A szakértő megállapítása szerint a hatósági mintavétel nem felelt meg a szakmai szabályoknak, az nem adhatott reprezentatív képet a lentábla átlagos szermaradék-helyzetéről. A hatóság tehát a megelőző eljárásban a rá irányadó szakmai szabályok figyelmen kívül hagyásával járt el, eljárása szakszerűtlen volt, megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott szakszerű eljárás követelményét.
[20] A gépszennyezettség körében kifejtette, a szakértői vélemény az ezen okból bekövetkezett tetrakonazolos kijuttatást a lehető legkisebb mértékben valószínűsítette.
[21] Az elsodródás körében idézte a szakértői véleményt, amely szerint a valószínűsítés legmagasabb fokán van a szakértő arról meggyőződve, hogy a zöld mintákban mért tetrakonazol elsodródással került a lentáblára. E körben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szerint nem lehetett megállapítani, hogy a tiltott tetrakonazol nevű hatóanyagot ki juttatta ki és az milyen szerből származik, azonban a Kúria végzése az elsodródással kapcsolatos kimentési lehetőséggel összefüggésben sehol sem fogalmaz úgy, hogy pontosan meg kell jelölni az elsodródás forrását, arról csak akként rendelkezik, hogy az elsodródás ténye bizonyítására a felperesnek lehetőséget kell adni, akár tanúbizonyítással, akár szakértői bizonyítással. Nincs tehát olyan követelmény érvelése szerint, hogy a felperesnek a konkrét származási helyet meg kellene jelölnie. Előadta, a perben bizonyítást nyert az a körülmény, hogy számos gazdálkodó számos környező területen használt tetrakonazol tartalmú szert, olyan távolságban, amelyről az elsodródás jelensége nyomán a felperes területén is kimutatható volt a kérdéses hatóanyag. Azzal pedig, hogy az elsodródást ilyen mértékig valószínűsítette a szakértő, további, pontosabb származási hely-megjelölés nem elvárható, és azt a Kúria végzése sem várta el.
[22] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) joggyakorlatára hivatkozva utalt arra, hogy az Engel-kritériumok alapján a büntetőügynek minősülő közigazgatási perekben is felmerülhet az a felperesi kifogás, hogy az eljáró hatóság megsértette az ártatlanság vélelmét, mert kétséget kizáró bizonyítottság hiányában, annál enyhébb bizonyítási szint alkalmazásával állapította meg a jogsértés elkövetését. Az EJEB esetjoga alapján a felperes terhére alkalmazott ténybeli és jogi vélelmeket "észszerű keretek között" kell tartani, amelyek figyelemmel vannak a védelemhez való jogra, és arra, hogy mi az eljárás tétje a felperes számára. Ezen megállapításokat a perbeli ügyre alkalmazva kimondható, hogy a perbeli jogvita olyan jelentős szankciót alkalmazó ügy, amely az Engel-kritériumok alapján büntetőügynek minősülő közigazgatási eset lenne az EJEB előtti eljárásban. Arra hivatkozott, hogy még abban az esetben is, ha a szakvélemény esetlegesen kétségeket hagyott maga után, az ügy büntetőjogias jellegéből eredendően az ügyben alkalmazandó eljárási garanciák (in dubio pro reo elve) miatt a kétségeket nem értékelhette volna a bíróság a felperes terhére.
[30] Felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a perbeli esetben alkalmazandó 66/2010. (V. 12.) FVM rendelet kifejezetten arra irányul, hogy a nemzeti jogba átültesse a 2002/63/EK irányelvet, valamint a 396/2005/EK Európai Parlament és Tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítson meg. Állította, az elsőfokú bíróság észszerűen nem juthatott volna arra az álláspontra, hogy nem vesz tudomást egy jogvita eldöntésében egy kötelezően alkalmazandó rendelet, a 396/2005/EK rendelet és az azzal szorosan összekapcsolódó 2002/63/EK irányelv alkalmazásáról. Hangsúlyozta, a per folyamán következetesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a jogvitára közvetlenül alkalmazandó kötelező erejű jogi aktus, a 396/2005/EK rendelet egyértelmű rendelkezéseket biztosít, így mivel a lenmintákban kimutatott tetrakonazol ezen uniós rendelet szerinti határérték alatti, nincs szükség további uniós jogértelmezésre, csak az egyértelmű rendelkezés elfogadására. Kifejtette, nem az jogsértő, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazta ítéletében az ezen uniós rendeletre történt hivatkozást, hanem az, hogy úgy hozta meg az ítéletét, mintha a jogeset a legkisebb mértékben sem érintene uniós jogot. Utalt arra, hogy az EUMSZ 267. cikke az előzetes döntéshozatal indítványozását kifejezetten az eljáró bíróság hatáskörébe utalja, és arra is hivatkozott, hogy mind az uniós, mind pedig a hazai bíróság kimunkálta azt a következetes álláspontot, hogy a tagállami bíró a közigazgatási perben hivatalból is köteles alkalmazni a vonatkozó európai jogot, nem csak akkor, ha arra a fél maga kifejezetten hivatkozik. Kifogásolta a CILFIT-előfeltételek vizsgálatának elmaradását. Előadta, hogy a jogvita tárgyát képező lent az uniós belső piacra termelték, és azt ott értékesítették. A belső piaci rendtartásoknak pedig megfelelt a kérdéses len teljes élelmiszerláncbeli felhasználása. A felperes termelését a termeltető végigkísérte akként, hogy a termelés folyamatos monitoringozását biztosította a német megrendelő részére. A termeltetés zárásaként a lent a termeltető minőség-ellenőrizte, és egy német tagállambeli akkreditált laboratórium újfent megvizsgálta, és a magban található anyagokat a hatóságnál jóval alaposabban kielemezte. Mindezek ellenére az alperesi hatóság a laboreredményeket nem fogadta el, azok létezését le is tagadta a peres eljárás során. Érvelése szerint súlyosan sérti a mezőgazdasági belső piac elveit az, ha egy tagállam nem fogad el vagy nem kellő súllyal fogad el bizonyítékként egy másik tagállamban keletkezett okiratot. Hivatkozott e körben az EUMSZ 40. cikkére, és azt állította, hogy a közös versenyszabályok megsértésére és a felperes szükségszerűen hátrányos helyzetbe hozására került sor más tagállam olyan termelőivel szemben, akik azonos feltételekkel, azonos piaci rendtartások mellett termelnek.
[31] Indítványozta az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását, arra hivatkozott, hogy bár világosan megítélhető a jogvita az acte clair alapján, mégis azon okból indítványozott előzetes döntéshozatali eljárást, hogy négy év elteltével a felperes részére végre biztosítva lehessen jogorvoslati jogának azon aspektusa, amely szerint jogvitájára figyelembe vegyék az uniós jogot. Utalt arra is, hogy a felperesnek a felülvizsgálati eljárás az utolsó lehetősége a jogvitával kapcsolatos jogértelmezés kérdésére. A CILFIT-feltételek vonatkozásában hangsúlyozta, hogy fennállnak az előterjesztés feltételei, vagyis, hogy a döntés a felek számára komoly jelentőséggel bír, az nagyban függ valamely uniós jog értelmezésétől, illetve az értelmezés kapcsán nyilvánvalóan kétely merült fel. Utalt az Alkotmánybíróság 26/2015. (VII. 21.) és 26/2020. (XII. 2.) AB határozataira, amelyek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog két részjogosítványaként fogalmazzák meg az indokolt bírói döntéshez és a törvényes bíróhoz való jog összefüggését, amely alkalmazandó az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalára is.
[32] Az uniós jogsérelmek körében az EUMSZ 40. cikkére a 2002/63/EK irányelvre, 396/2005/EK Európai Parlament és Tanácsi rendeletre, a 1308/2013/EU rendelet, az 1107/2009/EK rendelet és az EUMSZ 288. cikk (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott, megjelölte továbbá az Európai Unió Bíróságának C-290/05. számú döntését és azt állította, hogy a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének elmulasztásával jogkérdésben eltért a Kúria BH 2021.9.274 határozatától.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes lenkultúrájában nem vitatottan tetrakonazol hatóanyag került kimutatásra, mely hatóanyag a Magyarországon lenkultúrában engedéllyel rendelkező növényvédelmi hatású készítmények egyikében sem fordul elő. A Kúria korábbi hatályon kívül helyező végzésével az objektív felelősség alóli kimentés lehetőségét biztosította a felperes számára, észszerű indokkal. Utalt a szakértőnek az elsodródás valószínűsítése kapcsán tett meggyőződésére és az ebből fakadóan levont szakértő következtetésre. Az ítéletből az következik érvelése szerint, hogy a felperes által hivatkozott mintavételezésnek nem volt szerepe abban, hogy a felperes lenkultúrájában a nem engedélyezett tetrakonazol hatóanyag kimutatható volt. Kifejtette, az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott annak a megállapításnak a nyomán, hogy a szakértő a növényvédő szer hatóanyagnak a lenre kerülése kapcsán az elsodródással összefüggésben kifejtett meggyőződését semmilyen észszerű objektív indokkal és tudományos ismerettel nem tudta alátámasztani. Az elsodródás ténye bizonyítatlan maradt, és ezt a körülményt az elsőfokú bíróság megalapozottan vette figyelembe ítélete meghozatalában.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.[35] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között, az azokban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[36] A Kúria rögzíti, hogy a perbeli jogerős ítélet meghozatalára megismételt eljárásban került sor, a Kúria ugyanis Kfv.II.37.333/2020/7. számú végzésével az elsőfokú bíróság korábbi ítéletét (Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.505/2019/18. számú ítélet) hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria végzésének indokolásában többek között kifejtette, hogy az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontja és az FVM rendelet 22. § (1) bekezdése a kimentés lehetőségét nem zárják ki, a felperesnek lehetősége van objektív körülményekre hivatkozva, észszerű indokkal kimenteni magát a felelősség alól. Ennek körében a felperesnek kell bizonyítania, hogy nem áll fenn felelőssége a tetrakonazol lenre történő kijuttatása és annak engedély nélküli felhasználása terén. A Kúria ezen végzésében meghatározta a szakértő által vizsgálandó kérdéseket is, így többek között a mintavétel reprezentatív eredmény kimutatására való alkalmasságát, a laboreredmények értékelhetőségét, a mintavételezés szabálytalanságának megítélését, a mintavétel szakma szabályainak való megfelelőségét, a mintavételi pontok számának elégséges voltát, a szegélyhatás vizsgálatát. A Kúria hatályon kívül helyező és új eljárást elrendelő végzésében rögzítette, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján az, hogy a szer-maradvány a felperes használatában lévő földterületen megtalálható volt, elégséges a növényvédelmi bírság alkalmazhatóságához, mindemellett azonban a felperes e felelősség alól objektív bizonyítékokkal kimentheti magát, a jogszabályok alapján fennálló felelősségi vélelmet megdöntheti.
[37] Az elsőfokú bíróság által a megismételt eljárásban beszerzett szakvélemény a mintavétel szabályossága és a mintavétel szakmai szabályainak való megfelelősége tekintetben arra a megállapításra jutott, hogy a mintavétel során a felügyelők nem tartották be a HNNEK belső utasításait (szakvélemény 9-10. oldal), továbbá, hogy a mintavételezés nem felelt meg sem a HNNEK szabályainak, sem a szélesebb körű szakmai elvárásoknak (szakvélemény 24. oldal).
[38] A szakértő a fentieken túlmenően vizsgálta azt is, hogy a tetrakonazol hogyan kerülhetett a felperes használatában lévő lentáblára, megállapítva, hogy a felperes nem permetezte le tetrakonazol tartalmú szerrel a lentáblát, továbbá, hogy legnagyobb valószínűséggel a mintákban mért tetrakonazol elsodródással került a lentáblára, azonban nem zárható ki az sem, hogy a felperes permetezőgépének szennyezettsége miatt jutott ki a tetrakonazol a lenre. A szakvélemény a mintavétel szabálytalanságán és a kijutás lehetséges esetein túl megállapította azt is, hogy amennyiben a mintavétel megfelelt volna a HNNEK szabályainak, akkor azt is meg lehetett volna állapítani, hogy az elsodródás vagy a permetezőgép fertőzöttsége okozta-e a mintákban mért tetrakonazol tartalmat (szakvélemény 10. oldal, 15. oldal, 17. oldal, 25. oldal).
[39] A Kúria rámutat, önmagában az, hogy a hatósági mintavétel nem volt szabályos, nem eredményezi automatikusan a felperes bírság alóli mentesülését, mert a szabálytalan mintavételezés ellenére a nem engedélyezett tetrakonazol a lenben kimutatásra került, amelyre vonatkozóan helyesen rögzítette a jogerős ítélet, hogy annak tényét a felperes maga sem vitatta, sem a megelőző, sem a megismételt eljárás során.
[40] Azáltal azonban, hogy a mintavétel szabálytalan volt, a felperes oldalán ellehetetlenült a felelősségi vélelem megdöntésének lehetősége, a mintavétel szabálytalanságának okán ugyanis a felperes nem tudta sem azt bizonyítani, hogy a tetrakonazol esetlegesen a cselekvő közreműködését kizáró elsodródás miatt került a lentáblájára, ahogyan az sem volt tisztázható, hogy a szer a felperes permetezőgépéből került a lenre. A szakértő véleménye pedig egyértelműen, aggálytalanul állapította meg több helyütt, hogy a szakma szabályainak megfelelő mintavétellel megállapítható lett volna, hogy a tetrakonazol elsodródás vagy esetleg a permetezőgép szennyezettsége miatt jutott ki a lentáblára, vagyis az, hogy a felperes gondatlansága okozta-e a tetrakonazol lentáblára kerülését vagy a felperesen kívül álló elsodródás.
[41] A felperes törvényi felelősség alóli mentesülése tehát a hatóság hibájából lehetetlenült el, amennyiben ugyanis a szakértő meg tudta volna állapítani, hogy a tetrakonazol elsodródás vagy a permetezőgép szennyezettsége miatt jutott ki a lentáblára, tisztázható lett volna a tetrakonazol kijutásában a felperes közrehatása, így felelőssége is. A szabályos mintavételt követően megállapítható lett volna ugyanis esetlegesen az, hogy a tetrakonazol lentáblára kerülése elsodródás okán következett be, ami pedig a felperes mentesüléshez vezethetett volna. Mindez azonban a szabálytalan mintavételezés következtében lehetetlenné vált, a szabálytalan mintavételezés pedig a hatóság mulasztása okán követezett be.
[42] A Kúria arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a Kúria által előírtaknak eleget tett, szakértői bizonyítást rendelt el, amelyben a Kúria által előírt szakkérdéseket szakértő kirendelésével vizsgálta, a kúriai iránymutatásokat tehát betartotta. Azonban a megismételt eljárásban feltárt tényeket az elsőfokú bíróság hibásan értékelte, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a mintavétel esetleges hiányosságainak nem a felperes felelősségével összefüggésben van jelentősége, mivel nem vitatott tény, hogy a felperes által használt lentáblán a tiltott hatóanyag kimutatásra került. Tévesen foglalt állást akkor, amikor nem tulajdonított kellő jelentőséget a mintavétel szabálytalanságának, mert a mintavétel szabálytalansága folytán nem volt megállapítható az sem, hogy a felperes oldalán fennáll-e objektíve bizonyítható kimentési ok. Az alperes szabálytalan mintavételezése ugyanis a felperes számára azt eredményezte, hogy a jogsértés alóli mentesülése ellehetetlenült, mert nem volt lehetősége arra, hogy a jogsértés felelőssége alól objektív bizonyítékokkal kimentse magát, mert a szakértő a hatóság hibájából nem tudta vizsgálni sem az elsodródás, sem a permetezőgép szennyezettségének lehetőségét. A felperes tehát a hatóság mulasztása folytán nem volt abban a helyzetben, hogy az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontja és az FVM rendelet 22. § (1) bekezdése alapján fennálló felelősségi vélelmet észszerűen megkövetelhető bizonyítási teher mellett megdöntse. Ez pedig nem eshet a felperes terhére.
[43] A felperes mindezek alapján alaposan hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy az alperes eljárása sérti az Ákr. jogszerűség és szakszerűség elvét deklaráló 2. § (2) bekezdés a) pontját, amely szerint a hatóság a hatásköre gyakorlása során többek között a szakszerűség követelményeinek megfelelően jár el. Azáltal hogy a hatóság a mintavételezésre vonatkozó szakmai előírásokat nem tartotta be, és ezáltal a felperes bírság alóli mentesülését érdemben ellehetetlenítette, olyan mértékben sértette meg a szakszerű eljárás elvét, és ezen keresztül a jogszerűség elvét, hogy az így előállt eljárási adatokra jogsértés megállapítását alapozni nem lehetett.
[44] A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a növényvédelmi bírság az EJEB esetjogával kimunkált Engel kritériumok alapján minősülhet büntetőjogias jellegű szankciónak, azzal azonban már helytelenül érvelt, hogy önmagában ebből az következik, hogy valamennyi büntetőjogban érvényesülő eljárásjogi garancia (így az in dubio pro reo elve is) alkalmazandó lenne a perbeli eljárásban. A felperes érvelésével szemben ugyanis csak az adott ügy jellegéhez igazodó eljárási garanciáknak kell érvényre jutniuk. A perbeli esetben mindemellett kiemeli a Kúria azt, hogy a mintavételnek olyan hibája volt, amely ugyan az alperes állítását alátámasztja, de a felperes bizonyítását, és ennek folytán az alperesi állítások cáfolatának lehetőségét ellehetetlenítette, illetve olyan mértékben nehezítette el, hogy az észszerűen, a tisztesség követelményeit is figyelembe véve nem követelhető meg. Ez pedig az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot deklaráló 6. cikkének sérelmével járna, ha a bíróság ilyen esetben a felperes terhére jogsértést, illetve szankciót állapítana meg. Megjegyzi a Kúria, hogy ugyanez következik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és XXVIII. cikk (1) bekezdéseiből mind a hatóságra - különös figyelemmel többek között az Ákr. 1. § (1) bekezdésének utalószabályára is -, mind a XXVIII. cikk alapján a bíróságra nézve. A felperes alperesi állítással szembeni bizonyításának ellehetetlenülését, illetve észszerűtlenül nehézzé válását pedig a perben beszerzett szakvélemény alátámasztja.
[45] A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítványa nem volt alapos, mert azt a felperes a megismételt eljárás során, 2021. március 10. napján benyújtott beadványában terjesztette elő, amely így a Kp. 43. § (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatás tilalmába ütközik. Az Európai Bíróság a C-312/93. számú Peterbroeck-ügyben hozott ítéletében rámutatott, hogy felmerülhet a közösségi jog (jelenleg uniós jog) alkalmazása a felülvizsgálati, rendkívüli jogorvoslati eljárásban, ha az alapeljárásban a felek nem vitathatták a közösségi jogba ütközést. A C-430/93. és C-431/93. számú, Van Schijndel egyesített ügyekben hozott ítéletében az Európai Bíróság megállapította, hogy minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan folyik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. A C-536/11. számú Donau Chemie és társai ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy az egyenértékűség megköveteli, hogy az uniós jogon alapuló igények esetén ugyanazok a jogorvoslatok és eljárási szabályok érvényesüljenek, mint amelyek a hasonló, tisztán belső jogi jellegű igényekre vonatkoznak.
[46] Arra ugyan a felperes helytállóan utalt, hogy a bíróság a feltételek fennállása esetén hivatalból is köteles az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, azonban amellett, hogy a perbeli esetben a kezdeményezés előfeltételei nem álltak fenn, mert a felperes által értelmezni kért uniós joganyag (396/2005/EK rendelet) a jogvita eldöntése szempontjából nem volt releváns, mert az nem a perbeli jogkérdésről, hanem a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről szól, a jelen ítélet [45] pontban foglalt egyenértékűség elve érvényesül a Kp. 43. § (1) bekezdése tekintetében, és az nem tekinthető olyan nemzeti szabálynak, amely lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenné az uniós jog hivatkozását és alkalmazását. Mindezért tagállami eljárási autonómia érvényesül a perbeli uniós jogi hivatkozások kapcsán, amikor a Kp. 43. § (1) bekezdéséből következő tiltott keresetváltoztatásnak minősült felperes első tárgyalást követően előterjesztett uniós jogi hivatkozása. Ugyanis a Kúria a tagállami eljárási autonómiára az uniós jog hivatalbóli figyelembe vételi kötelezettsége mellett is alappal hivatkozhat az Európai Bíróság jelen ítélet [45] pontjában megjelölt ítélkezési gyakorlatára figyelemmel.
[47] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A Kúria megjegyzi, hogy a Kp. 121. §-a nem ad lehetőséget arra, hogy a Kúria a jogvitát véglegesen eldöntse, amelyre figyelemmel a közigazgatási szervnek a megismételt eljárása során a fentiekben foglaltak szem előtt tartásával kell eljárnia.
(Kúria Kfv.II.37.580/2022/7.)