Részmunkaidőben foglalkoztatott személy nyugdíjjogszerzése

Megosztás Tetszik

Napjainkban egyre nagyobb teret kap a részmunkaidős foglalkoztatás. E foglalkoztatási formával kapcsolatban rendszerint felmerül a kérdés, hogy az milyen módon befolyásolja a nyugdíjjogszerzést. Nézzük!

A társadalombiztosítás keretein belül megállapítható nyugellátásokra való jogosultsági feltételeket, valamint a nyugellátások összegének megállapítását a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szabályozza.

A Tny. rendelkezései szerint az 1996. december 31-éig szerzett szolgálati idők esetében a biztosítás teljes időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek minősül függetlenül attól, hogy azt milyen biztosítási forma, munkavégzés alapozta meg. Ugyanakkor a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 1997. január 1-jétől hatályba lépett 54. § (6) bekezdése bevezette az úgynevezett arányos szolgálati idő fogalmát, mely rendelkezéseket a Tny. 1998. január 1-jétől hatályos 39. §-a is tartalmazza. Az arányos szolgálati időre vonatkozó számítást az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre kell alkalmazni.

Mit jelent az arányos szolgálati idő?

Arányos szolgálati idő alatt gyakorlatilag azt kell érteni, hogy amennyiben a jogszabályban külön meghatározott biztosítási jogviszonyokban álló személyek ezen jogviszonyaikból származó járulékalapot képező keresetük nem éri el az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegét, vagy az érintett biztosítási jogviszonyban álló személyek az adott időszakra vonatkozó minimálbérnél alacsonyabb összeg után fizették meg a nyugdíjjárulékot, úgy abban az esetben csupán a biztosítási idő arányos időtartama vehető majd figyelembe szolgálati időnek. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem és az adott évre érvényes minimálbér arányával.

Az előzőekkel kapcsolatban meg kell említeni azon tényt is, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 27. § (2) bekezdése 2020. július 1-jétől – a nappali képzésben résztvevő foglalkoztatottak, valamint a csedben, gyedben, gyodban, gyetben, ápolási díjban, örökbefogadói díjban részesülők kivételével [Tbj. 27. § (3) bekezdés] – bevezette a járulékfizetési alsó határt. Ennek értelmében, ha a Tbj. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti foglalkoztatási jogviszonyban álló személy havi járulékalapot képező jövedelme a minimálbér 30 százalékánál kevesebb, akkor a foglalkoztató 2020. szeptember 1-jétől köteles a levont járulékot kiegészíteni a járulékfizetési alsó határ összegéig, és a járulékfizetési alsó határának megfelelő társadalombiztosítási járulékot kell bevallania és befizetnie. Ez egyben azt is jelenti, hogy 2020. augusztus 31-jét követő időszakra figyelembe vehető arányos szolgálati idő nem lehet kevesebb, mint a minimálbér harminc százaléka és a minimálbér hányadosával megszorzott, az adott időszak naptári napjainak száma.