Behajthatatlan követelés, elengedett külföldi követelés

XY társaság román vevője 2014. december 18-29. között 12 millió forint értékű árut vásárolt. A nagy bevásárlás után úgy döntött, hogy a számláit nem fizeti ki. XY társaság megbízott egy magyar behajtó céget az összeg behajtásával. A behajtó cég nem járt sikerrel, de a számláját ő is benyújtotta. Ezután XY társaság olyan céget bízott meg, amely sikerdíjért dolgozik. Ők kiderítették, hogy a román vevő csődeljárás alatt áll. Kiszámolták, hogy mibe kerülne a hitelezői igény bejelentése (ügyvéd, bíróság, fordítás költségei). XY cégnek olyan értesülései voltak egyéb román vevőitől, hogy a követelésének már semmilyen vagyoni fedezete nincs az ügyvezető jóvoltából. XY cég úgy döntött, hogy lemond a követeléséről – ugyanis bármilyen intézkedés csak a költségeit növelné, a megtérülés reménye nélkül –, és 2015-ben kivezeti a számlákat az eszközei közül. Mi a kedvezőbb döntés számára? Megpróbálni megtámadhatatlanul aládokumentálni a behajthatatlanság tényét, vagy egyszerűen elengedni a külföldi követelést? Ahhoz, hogy a követelés elengedését lekönyvelje, szükség van-e egy – a vevővel közösen – aláírt megállapodásra, vagy ez eldönthető egy taggyűlési határozattal? Az elengedett követelést nem kell beemelni a társasági adó alapjába? Lehet-e esetleg más adóvonzata? Válaszukat előre is köszönöm. Tisztelettel.