Mi vár az ingatalandóra és mire érdemes odafigyelni az Ab indoklásában? Vámos-Nagy Szabolcs kommentálta a döntést.

Az értékalapú ingatlanadó a mai magyar adórendszer hiányzó eleme. E szakmai evidencia ellenére a képviselők sokat nyűglődtek bevezetésével (lásd: Építményadó-impotencia adóügyben).  A nagy nehezen kikínlódott, belső ellentmondásokkal terhes luxusadótörvényt végül is megszülték, ezt azonban az Alkotmánybíróság (AB) simán megsemmisítette. Fő érve az volt, hogy az önkormányzati értékbesorolás szerinti, az adott ingatlan konkrét műszaki jellemzőin alapuló ún. számított értéknél nincs jogi út az adóalap vitatására olyankor, amikor az ingatlan tényleges forgalmi értéke (piaci értéke) alatta marad a számított értéknek (155/2008. (XII.17.) AB határozat ).

Ezt követően a kormányzat, illetve a parlament nem a régi törvényt igazította az AB döntéshez, hanem merőben új megközelítésben hoztak – nagy nehezen, legalább háromszori átdolgozással – egy új ˝vagyonadótörvényt". (Az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. tv.) A négy adónemet magában foglaló jogszabályból három senkit sem érdekel, hiszen a nagy teljesítményű személygépkocsi, a vízi jármű és a légi jármű adóztatása csupán üzenetértékű, érdemi közösségi bevételt még annyit sem hoz, hogy a beszedéséhez szükséges igazgatási költségeket fedezze. (A magyar adótörténet ismer ilyen kérész életű lépéseket.)

A törvénynek a lakóingatlanra vonatkozó fejezete csapta ki a biztosítékot, hiszen itt minden lakás, lakóépület, üdülő (együtt: lakásingatlan) adókötelezettsége felmerült. (A 30 milliós adómentességi határ persze a lakosság jelentős részét mentesítette a tényleges adózás alól.)

A cikk folytatását olvassa el itt!