Rendes felmondás veszélyhelyzet idején

Tisztelt Szakértő! A munkavállaló 1 éve áll alkalmazásban egy játszóháznál. Kapott egy rendes felmondást a munkáltatójától, aki a felmondás indokaként a 484/2020. (XI.10.) kormányrendeletre hivatkozik, mely elrendelte a játszóházak bezárását. A probléma az, hogy a munkáltató szerint a munkavállaló részére nem jár sem állásidő, sem távolléti díj a felmondási időre. Ezt az Mt. 146. § (1), illetve a 70. § (3) bekezdésére alapozza, miszerint – a munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult, – valamint ha a munkáltató elháríthatatlan külső ok miatt nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, akkor nem kell állásidőt fizetnie. Értelmezésük szerint az, hogy a játszóházakban nem tartózkodhatnak látogatók, és ezzel összefüggésben nem tudnak munkát biztosítani a munkavállalónak, elháríthatatlan oknak minősül, melyet a munkáltató saját jogán dönthet el. A 484/2020. (XI.10.) kormányrendelet kimondja, hogy a játszóházakban az ott foglalkoztatottakra nem vonatkozik a tiltás az ott tartózkodásra. A munkavállaló szerint a munkáltatónak állásidőt kellene fizetnie, valamint a felmondással összefüggésben a felmentési időre járó bért is ki kellene fizetnie. Feltételezem, hogy a törvényalkotónak nem lehetett célja az, hogy egy ilyen nehéz helyzetben olyan "fegyvert" adjon a munkáltatók kezébe, hogy a munkavállalókat az őket megillető felmondásra járó bér nélkül tudják elbocsátani. Kinek van igaza?