hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Elszámolták a reálhozamom - kihez fordulhatok?

  • adozona.hu

Egy igen érdekes "anomáliára" hívta fel a figyelmünket a magánnyugdíjpénztárak által küldött részletes elszámolásban egy olvasónk. Utánajártunk az ellentmondásnak. Huszonkettes csapdája - hogyan tovább? Mit tehet a volt nyugdíjpénztári tag?

Bár az augusztus 31-ei kifizetési határidőt követően kissé csökkent a reálhozam-számításokkal kapcsolatos panaszok száma, ennek ellenére még szeptember első heteiben is számos reklamációról, érdekes történetről lehetett hallani. Egy olvasónk legutóbbi, ebben a témában írt - 620 ezer forintnyi reálhozam "elpárolgásáról" szóló - cikkünk megjelenését követően  keresett meg bennünket kérdésével.

A volt tag sok más korábbi ügyfélhez hasonlóan azért vette fel a kapcsolatot a magán-nyugdíjpénztárral, mert a számára kifizetett végső reálhozam jelentősen elmaradt az előzetesen kalkulált összegtől. A pórul járt fogyasztó a PSZÁF javaslatának megfelelően havi bontású kimutatást kért a pénzintézettől, ami rendben meg is érkezett, azonban igen meglepő adatokat tartalmazott.

Az ügyfél összevetette a pénztár könyvelésében szereplő számokat a munkáltató által havonta utalt összegekkel, s a két érték egyetlen esetben sem egyezett meg. Sőt, előfordult olyan év, amikor a pénztárnál januárban egy nagyobb összeget írtak jóvá, majd az összes többi hónapban 0 forint szerepelt a befizetéseknél, pedig a munkaadó minden hónapban azonos összeget utalt. Ennek fényében már nem meglepetés, hogy természetesen a végső értékek sem stimmeltek: a pénztárnál majd 120 ezer forinttal kisebb összeget könyveltek le, mint amennyit elvileg a munkáltató fizetett.

Hova fordulhat a reálhozam-panaszos?

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy túl sok fórumon ilyen szituációban sem reklamálhat a volt tag, a PSZÁF-nál ugyanis ezt az esetet is elszámolási jogvitának minősítették, márpedig a felügyelet ezekkel nem foglalkozik (más kérdés, hogy ennek ellenére a PSZÁF-hoz érkező bejelentések 98 százaléka ilyen jellegű). Marad tehát a pénztár számonkérése, mint lehetőség, illetve amennyiben ez nem vezet eredményre végső megoldásként a polgári per jöhet szóba.

Mi az eltérés oka?

A könyvelések közötti jelentős eltérés azért is igen meglepő, mert a PSZÁF kezdetektől fogva azt kommunikálja, hogy a tagok havi lebontású kimutatást kérjenek, s ezt hasonlítsák össze a korábbi értesítőkkel. A felügyelettől olvasónk is hasonló javaslatot kapott, a PSZÁF levelében szó szerint az szerepel, hogy a "részletes elszámolás alapján ellenőrizhetők a pénztári tagsági jogviszonnyal kapcsolatos számszaki adatok, például a befizetési adatok összevethetőek a korábbi években a pénztártól kapott éves egyéni számlaértesítőkben megtalálható befizetési adatokkal, illetve ennek segítségével vizsgálhatja a volt pénztártag a pénztár által a számára teljesített kifizetés megfelelőségét".

A fentiek alapján ugyanakkor már sejthető, hogy mindez nem teljesen állja meg a helyét, ezért megkerestük a PSZÁF-ot, hogy mi lehet az eltérés oka.  Binder István a felügyelet szóvivője elmondta: a különbség minden bizonnyal abból ered, hogy az utalás nem azonnal érkezett meg a pénztárhoz, hanem valamilyen okból kifolyólag késve. Ez az elmúlt években korántsem volt ritka, mióta ugyanis 2007 január 1-jétől megváltozott a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és -befizetés rendszere, a pénztárhoz csak több lépésben jutott el a munkáltató által befizetett összeg.

A jogszabály értelmében a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás az adó- és járulékbevallás része lett, így a tagdíjat (és a tagdíj-kiegészítést) 2007 januárjától kezdve a munkaadónak az adóhatósághoz kellett bevallania és befizetnie. A befizetéseket az APEH magán-nyugdíjpénztáranként külön számlán gyűjtötte, majd egyszerre több ügyfél tagdíját adta tovább a pénzintézetnek. A rendszer pikantériája, hogy a pénz átutalása, illetve a tényleges adatszolgáltatás (kinek a tagdíja, mikori befizetés, stb.) korántsem biztos, hogy egybeesett.

Mindennek fényében Binder szerint három okból térhet el a munkáltató és a pénztár könyvelése. Az első eset, hogy a munkaadó utalt késve, s így nem érkezett meg idejében a pénz az APEH-hez, illetve a pénztárhoz. A másik lehetőség, hogy az adóhatóságtól indult meg késve a tranzakció, és ezért nem kapta meg a pénzt, vagy az információt a pénzintézet, illetve végül, de nem utolsó sorban természetesen a nyugdíjpénztár is hibázhatott a könyvelés során.

Mit mondanak a pénztárnál?

Hogy kiderítsük, hol csúszott el a könyvelés, az érintett pénztárat is felkerestük. A kommunikációs osztályon túl sok segítséget nem kaptunk, ezért felhívtuk az ügyfélszolgálatot, ahol készségesen válaszoltak kérdéseinkre, s részletes magyarázatot adtak a problémára. Eszerint az elmúlt években általános volt, hogy az APEH nem havi bontásban adta át az analitikát (értsd az utaláshoz kapcsolódó információkat), így tulajdonképpen az menne csodaszámba, ha egyeznének az utalás alapján könyvelő munkáltatói, illetve a jóváírás szerint kimutatott pénztári adatok. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a pénztárak 4,5 százalék (!!!) kezelési költséget is levontak az utalásból, így már csak emiatt sem egyezhet a két szám.

Az érintett pénzintézetek szerint - s ezt a PSZÁF is megerősítette - az adóhivatal jellemzően egyből átutalta a tagdíjat, amikor megkapta a munkáltatótól, azonban azt, hogy kinek a számlájára mekkora összeg érkezett, gyakran csak hónapokkal később közölték a pénztárakkal (volt olyan eset, hogy a csúszás közel másfél év volt). Miután az APEH egyszerre mindig több ügyfél pénzét küldte át, ezért a pénztárak addig nem tudták mit kezdjenek a pénzzel (mibe fektessék), amíg az utaláshoz kapcsolódó analitika meg nem érkezett. Ebben a "holtidőben" a pénzt egy úgynevezett függő számlán tartották, ahol az összeg egy előre meghatározott kamat alapján kamatozott. Amikor az adóhivatal megküldte az utalások részletes bontását (azaz azt, hogy melyik ügyfél számlájára milyen összeg érkezett) akkor a pénztárak automatikusan hozzáadták a tag egyedi számlájához a tagdíjat, illetve visszamenőlegesen a hozamot is, ami a választott portfólió alapján a holtidőre járt volna.

Számok nyelvén: a reálhozam és a hivatali útvesztő

Konkrét számokkal tehát: ha valakinek 100 ezer forintot utalt a munkáltatója, ami januárban beérkezett (számos más ügyfél tagdíjával együtt), akkor ezt időlegesen a függő számlán helyezték el. A függő számlán fél év alatt ez az összeg (6 százalékos kamatot feltételezve) 3 ezer forintot kamatozott, így ha az analitika júliusban jött meg, akkor a számlán már 103 ezer forint volt. A pénztár ezt ugyan átvezette, de végül  nem ezt az összeget írta jóvá a számlán, hanem kiszámolta, hogy a tag által választott csomag (portfólió) hozama mennyi lett volna, és azzal korrigálta a fenti összeget. Érdekesség, hogy amennyiben a két lépés (a függő számláról történő átvezetés, és a korrekció) nem egy hónapban történt, akkor elméletileg (és erre is van példa) bizonyos hónapokban negatív összeg is megjelenhet a pénztár által küldött részletes kimutatáson (ha a portfolió hozama alacsonyabb volt a függő számla kamatánál, példánknál maradva mondjuk 2 ezer forint, akkor a korrekciónál -1 ezer forintot könyveltek).

Hol itt a fogyasztóvédelem?

Ha fenti magyarázatot el is fogadjuk, az eset néhány kérdést akkor is felvet. Ezek közül a legérdekesebb, hogy mi értelme van egyáltalán havi bontású kimutatást kérni, ha abból semmi nem derül ki a volt tag számára, az érintett felek pedig könnyedén mutogathatnak egymásra. A PSZÁF ugye, azért javasolja a végső részletes elszámolás igénylését, mert elvileg az összevethető a korábbi években a pénztártól kapott éves egyéni számlaértesítőkkel, valójában azonban a két kimutatás nem összehasonlítható. A mostani elszámolás ugyanis a tagi számlán történt jóváírás dátuma (az APEH-információk megérkezése) alapján összesíti az adatokat, míg a korábbi éves számlaértesítők a befizetés dátuma (munkáltatói utalás) szerint tartalmazták a tagdíjakat.

Tehát ha valaki meg is kapja a havi bontású értesítőt, maximum annyit tehet, hogy rácsodálkozik milyen bonyolult és értelmetlen volt a rendszer, arról, hogy miért kapott kevesebb reálhozamot a vártnál, semmit nem tud meg. Azt a nyugdíjpénztárnál is elismerték, hogy az eltérő könyvelés komoly zavart okozott az ügyfeleknek, a váltás okairól azonban hallgatnak.

A másik fontos kérdés - elszámolási vita ide, vagy oda - hogy mi a PSZÁF felelőssége ebben a szituációban. A megfelelő tájékoztatás hiánya ugyanis már fogyasztóvédelmi kérdés, ilyen esetekben pedig a felügyelet a kompetens. Ha PSZÁF-nál úgy vélik, hogy a két típusú kimutatás adatai összevethetőek, s valójában nem azok, akkor feltehetőleg a pénztár hibázott, ez esetben pedig szankcióknak kell következnie. Ha viszont mégsem fontos a dokumentumok összehasonlíthatósága, akkor miért javasolja a felügyelet a fogyasztóknak, hogy kérjék ki a havi bontású tételes értesítőt, hiszen abból a volt tagok semmit újat nem tudnak meg...

Per előtt kérjünk szakértőt

A könyvelés módosításával mindenesetre annyit elért a pénztár, hogy a fogyasztó egyedül nem képes megállapítani, hogy helyesen számolták-e ki a reálhozamát vagy sem, ezért ha valaki esetleg pert fontolgat, kénytelen egy szakember  véleményét kikérni az eljárás megindítása előtt, ami nyilván - már csak költségei miatt is - visszahúzó erő lehet. A per előtt a számítások elvégzéséhez megfelelő képesítéssel rendelkező közgazdász véleményének kikérését  javasolja Csurgay András Zsolt, a Csurgay Ügyvédi Iroda szakértője is, aki az Adózónának elmondta: a pénztárt abban az esetben érdemes perelni, ha a jogszabályban meghatározott képlettel kiszámolható mértékű reálhozamot produkált befektetéseivel, és ennek ellenére nem fizette ki azt az állami rendszerbe való átlépéskor.

Az ügyvéd szerint épp ezért, ha valaki igényének peres úton való érvényesítését fontolgatja, úgy célszerű egy előzetes bizonyítási eljárás lefolytatása iránti kérelmet benyújtani egy közjegyzőhöz, ez alapján ugyanis a közjegyző szakértőt rendel ki annak megállapítására, hogy a magán-nyugdíjpénztár kimutatása megfelel-e a valóságnak és a jogszabályoknak. A szakértői vélemény ismeretében már kellő megalapozottsággal lehet pert indítani, ráadásul a per során a dokumentum felhasználható, így újabb szakértői vélemény költségeinek megelőlegezésével nem kell számolni és a bizonyítási eljárás időben is rövidebb lehet. Szakértői álláspont kikérése nélkül azonban nem érdemes perbe bocsátkozni.

Csurgay András ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a bizonyítási eljárás komoly nehézségekbe ütközhet, mégis érdemes megemlíteni, hogy még abban az esetben is indokolt lehet felvenni a kapcsolatot a magán-nyugdíjpénztárral és szükség esetén perre menni, ha a pénzintézet a várakozásokkal ellentétben azért nem ért el reálhozamot, mert a szerződésben rögzített feltételeknek vagy a jogszabályban előírtaknak nem megfelelő gazdálkodást folytatott a befektetések kezelése során.

Jandó Zoltán

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Kapcsolt vállalkozások meghatározása

Antretter Erzsébet

adószakértő, igazgató

Niveus Consulting Group Kft.

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 április
H K Sze Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Együttműködő partnereink