adozona.hu
Van-e összefüggés: évközi adóváltozások és a szomszédos adópolitika
//adozona.hu/archive/20090304_ado_adoreform_adomertek_valsag_valsagkeze
Van-e összefüggés: évközi adóváltozások és a szomszédos adópolitika
Tetszik
A déli szomszédos országok erős adójogi vonzerőt gyakorolnak a magyar vállalkozókra – erősíti meg Gerendy Zoltán, a BDO Forte könyvvizsgáló cég ügyvezető partnere, aki külföldi kollégáival nemrég csokorba szedte a régió országainak adómértékét. Az adóreform csak a második lépés lehet a jelenlegi helyzetben – mondja a válságkezelésről. Mi legyen az első?
Gerendy Zoltán: A magyar vállalkozókat amellett, hogy a kedvezőbb adójogi helyzetben lévő régiós társakkal versenyeznek, a magyar adórendszer sem támogatja. Például nagyon magasak a foglalkoztatáshoz kapcsolódó elvonások. Utánaszámoltunk, hogy mennyi marad a havi 1000 eurós bérre vetített teljes bérköltségből a munkavállalóknál: míg Magyarországon a teljes bérköltség 48 százalékát fizetik ki nettó bérként, addig Bulgáriában 66, Szerbiában pedig 59 százalék ez az arány. A szerbeknél a társasági adó 10 százalék, az szja-kulcs pedig 12, ők most nagyon attraktív adójogi környezetet kínálnak. Érthető is, hiszen nagy hátrányból indulnak, de mi is lehetnénk bátrabbak. Ahogy a munkavállalók, úgy a vállalkozások is túl vannak adóztatva. Észre kell venni, hogy nagyon könnyű az Európai Unión belül egy céget kedvezőbb adójogi környezetbe helyezni. Ma már nem probléma magyar munkavállalókat országhatáron kívül foglalkoztatni, vagy akár egy vállalat teljes menedzsmentjét áthelyezni egy másik országba. A gazdaságban és ehhez kapcsolódóan az adózásban is könnyű az országhatárokat átlépni, s a munkaerő, a tőke szabad áramlását segítő uniós szabadságelvek ezt megfelelően védik is.
Adózóna: Az adózás eszközeivel mire mehetünk a válságkezelésben?
Gerendy Zoltán: Önmagában nem sokra. Elsősorban a költségvetés kiadási oldalán kellene a válaságkezelést megkezdeni és s a gazdasági visszaesésnél erősebb ütemben visszafogni azt. Az adórendszerbeli változtatások csak ezután következhetnének, mivel ezek alapvetően költségvetési kiadást növelő, de keresletélénkítő tételek lennének. Ha megcseréljük a sorrendet, az sokkterápiához vezethetne a hirtelen megugró költségvetési hiány okán. Nem sok gyakorlati értelme van az adózás alapelemeihez úgy hozzányúlni, ha ezzel párhuzamosan nem csökkenti az állam a kiadásokat. Ez ügyben azonban itthon még semmi érdemlegeset nem csináltunk. Míg az USA-ban a recesszió kapcsán arról vitáznak és hoztak döntéseket, hogy a fogyasztás és termelés fellendítése érdekében mire és mennyi közpénzt kell elkölteni, valamint ezzel összhangban milyen komplex adójogi könnyítések kerüljenek a megcélzott adózói kör felé bevezetésre, addig nálunk valójában nincs mit élénkítésre elkölteni, mert azt is csak további hitelekből tudnánk megtenni. Ezzel egyidejűleg a régióink gyakorlatilag válságövezet lett, azaz a már meglévő költségvetési hiány további finanszírozása is alapvetően megnehezült. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy önállóan kell a gazdasági fellendüléshez vezető utunkat megtalálnunk, amelynek része kell legyen a gazdaságélénkítő kedvező adójogi környezet is. Az általam is említett szomszédos országok adójogi szempontból lépéselőnyben vannak, de mindenki hasonló recessziós problémákkal küzd. Sajnos adójogi szempontból mi kicsit rosszabb helyzetből indulunk, mint a többiek.
Adózóna: Az adóreform vissza-visszatérő eleme a magyar gazdaságpolitikának, de a most bejelentett tervezett módosításokat a kormányon kívül senki sem nevezi forradalminak. Mi kellene még?
Gerendy Zoltán: Az adózás pofonegyszerű dolog. Alapvetően három dolgot lehet megadóztatni: a jövedelmeket, a fogyasztást és a vagyont. A vagyon megadóztatása Magyarországon leginkább az ijesztgetés szintjén működik. A magyar emberek vagyona még kicsi, és az egyes vagyonelemekhez (pl. ingatlan), amelyeket egy élet munkájával szedtek össze, nagyon ragaszkodnak. Véleményem szerint az ilyen típusú adóztatásnak még nincs itt az ideje. Marad a jövedelem és fogyasztás. Ennek a két fő elemnek az adóztatására vonatkozóan minden országnak más-más forgatókönyve van, de az leginkább abból fakad, hogy máshova helyezik a hangsúlyokat. Olyan ez, mintha megkérdeznénk három háziasszonyt, hogyan főzi a húslevest. Mindhárom nagyon finom lehet, mindegyikben ugyanaz van benne, de mindegyikben más-más elem a fontos.
Adózóna: Előbbinél a sávhatáron tolnának, utóbbit pedig emelnék. Ez elég?
Gerendy Zoltán: Nálunk korábban a fogyasztási adó és a személyi jövedelemadó szintje is magas volt. Azután az áfát csökkentették 25 %-ról 20 %-ra, ami szerintem hiba volt, a személyi jövedelemadó szintje pedig maradt illetve emelkedett. Többek között ennek hatására is a gazdasági növekedésünk jelentősen lassult már a válság begyűrűzése előtt. Most próbálunk visszafordulni ezen az úton, növelni a fogyasztási adókat és csökkenteni az szja-t a sávhatárok eltolásával. Ez hozhat részeredményeket, de a jelenlegi csökkenő gazdasági termelésből eredő csökkenő adóbevételek mellett önmagában akár ronthatja is a költségvetés helyzetét. Ezért elkerülhetetlen a gyors és határozott költségvetési kiadáscsökkentés. Mindemellett a fogyasztás adóztatása társadalmilag a legigazságosabb: aki sokat fogyaszt, sok adót fizet.. A tartós fogyasztásbővüléshez elsődlegesen magas adózott jövedelem kell és nem csak könnyen megszerezhető devizahitel, ezért a jövedelmeket terhelő adókat csökkenteni kellene. Így több pénz maradna a munkavállalóknál és a vállalkozásoknál, és elkezdhetnének felhalmozni vagy költeni. Ez generálhatná a fogyasztásbővülést a válság miatt amúgy zsugorodó gazdaságban. A fogyasztásközpontú adózástól azonban fél a kormányzat, mert sokkal kevésbé kiszámítható, mint a jövedelemadózás, amit a jövedelem keletkezésekor azonnal el lehet vonni. Nem baj, ha kétkulcsos marad a személyi jövedelemadó rendszer, de igazságosabb kellene legyen az adóteher megoszlása az egyes jövedelemsávok között. Meg kellene szüntetni az adómentességet és célszerű lenne, ha a második kulcs csak nagyon magas jövedelemnél lépne be, ám az is még harminc százalék alatti mértékű lehetne.
Az évközi adóváltozások sok bonyodalmat okozhatnak, nem?
Sem a könyvelők, sem a szoftvergyártó nem örülnek majd neki, de azon túl, hogy nem szerencsés, megoldhatónak gondolom. Az évközi adómódosítások ellenőrzése, követése mindig bonyolult, sok a hibalehetőség, de ha a kormányzati szándék ez, akkor a szakma azt követni fogja.
Ön a balkáni országokat állítja példaként számunkra, jelezve, hogy vonzóbb adózási környezetet biztosítanak. Problémák azonban ott is vannak, nem is kevés.
Szerbia gazdasági kilátásai még mindig nem rózsásak, a románok a társadalombiztosítás díjainak megemelésre kényszerültek a múlt hónapban, egyszóval minden országnak megvannak a maga problémái. De az adórendszerükhöz már nem kell érdemben hozzányúlniuk, s néhányan dicséretes utat jártak be már eddig is. Ezt mi elmulasztottunk.
Most fizetjük is az árát, és keressük a forrásokat, deklarált kormányzati cél: többen fizessenek kevesebbet. Mi hiányzik?
Lehet az embereket és a vállalkozásokat az adózás felé terelni, megfelelő adómértékekkel és áttekinthető adóelszámolással. Jó példa erre az eva amely a kisvállalkozói körben hamar népszerű lett, és mára komoly adóbevételt jelent: lehet hogy rosszul kezdték, lehet, hogy tovább emelhetnék az adó mértékét, de az irány mindenképp jó volt. Az APEH erősödésével az emberekben is fellép a biztonságigény, mindenki szeretne elfogadható mértékű adózott jövedelmet felmutatni. Ezt egy egyszerű és áttekinthető adórendszerrel könnyen el lehet érni. A balkáni országokban nincs adómentes minimálbér, és kedvezményből sincsen sok, de átlátható adózási környezet és megfizethető adómérték van. Nálunk is volt 16 százalék a társasági adó, és az vonzotta is a cégeket, most viszont 19 %-ra akarjuk növelni. Miért is?
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
