A németországi adócsalási botrány több fronton zajló összecsapásokra világított rá, amelyek részben külpolitikai, részben jogi természetűek. A legnagyobb tétje azonban társadalmi síkon van az adót csaló kisebbség és a tisztességes többség szembenállásának.

A nem túl gyakori német-liechtensteini kormányfői találkozók sorában a legutóbbira sistergő légkörben került sor Berlinben. Angela Merkel kancellár láthatóan felindultan fogadta az alpesi hercegség miniszterelnökét, Otmar Haslert, miután Vaduz felől durva szemrehányások és kirohanások hangzottak el Berlin irányába. 

A külföldi milliomosokat nagylelkű garanciákkal és befektetési lehetőségekkel csalogató Liechtenstein „orgazdaságot”, „teuton-német” allűröket és nagyhatalmi hangnemet vetett Berlin szemére. Az ok: a szövetségi nyomozó hatóság (BND) egy lopott bankadatokat tartalmazó DVD segítségével ütött rajta február közepén a német posta elnökén, akit egy liechtensteini bank segítségével elkövetett adócsalással gyanúsítanak. (Nota bene: az érintett LGT bank a trónörökös, Alajos herceg tulajdonában van.) A német sajtó válaszul arcátlanságot emlegetett, azzal vádolva a törpeállamot, hogy a szomszédai rovására gazdagodik. A berlini pénzügyminisztérium szóvivője pedig úgy fogalmazott, hogy a hercegségi alapítványok voltaképpen „leszállópályák bűnözők számára”. 

Merkel a vitás kérdések tárgyilagos rendezését szorgalmazta, lesöpörve a vendég hivatkozását a banktitokra. Haslernek láthatóan elakadt a lélegzete, amikor a kancellár az USA és Liechtenstein közötti megállapodást hozta fel példának. Ennek értelmében a hercegség összes pénzintézete kötelezte magát: közli a washingtoni adóhivatallal azoknak az amerikai polgároknak a kamat- és osztalékjövedelmét, akik névtelenül nyitnak számlát liechtensteini bankoknál. „Ami működik az Egyesült Államokban, annak működnie kell az EU-ban is” – így Merkel, hozzátéve: Berlin üdvözli a hercegség novemberi csatlakozását a schengeni övezethez, amely a határellenőrzés megszűnését fogja eredményezni. Az erről szóló egyezmény ratifikálása során azonban „kérdések merülhetnek föl a Bundestagban” – csavart egyet a hüvelykszorítón a német kormányfő. 

A DVD-n lévő adatok felhasználását független német jogászok szinte egybehangzóan támogatják; szerintük a „beszerzés” módja (ha az informátor csakugyan lopta volna őket) irreleváns. Németországban ugyanis nem érvényes az amerikai jogrend elve a „tiltott fa gyümölcséről”. Ennek értelmében a jogellenes úton szerzett bizonyíték illegálissá teszi a rá épülő összes ismeretet, így azokat a bíróság nem veheti figyelembe.

„Bizonyítékok jogellenes módon történt megszerzése önmagában nem változtat azok bíróság általi megítélésén; kivételt csak az képez, ha a megszerzés során emberi jogok sérültek” – mutatott rá Christian Jäger, a trieri egyetem jogprofesszora.