Külföldről dolgozó átalánydíjas egyéni vállalkozó adókötelezettsége

Magyar átalánydíjas egyéni vállalkozó tevékenységét (IT szolgáltatás) Brazíliából végzi. Jelenleg Magyarországon adózik 40%-os költséghányad alkalmazásával (tételes költségeket nem akar, és nem is igazán tud elszámolni). A tevékenység jellege és a GDPR előírásai miatt más lehetősége nincsen a tevékenység végzésére (pl. szolgáltatásnyújtás brazil entitáson keresztül). A brazil illetőséget illetőségigazolással már igazolta. A két ország között van adóegyezmény. Magyarországon ezt az 1992. XXVII. törvény hirdette ki, azonban a valóságban 1986-os, amikor még a mai adórendszer alapjai sem léteztek. A jelenlegi jövedelmeket kellene besorolni az egyezmény fogalomrendszere szerint és ennek alapján megítélni az egyéni vállalkozásból származó jövedelem adókötelezettségét. A besorolásra szerintünk két megoldás adódik: a 7. cikk (vállalkozói nyereség) és a 22. cikk (egyéb jövedelem). Szerintünk a 7. cikk nem alkalmazható, mivel az említett jövedelem nem vállalkozói nyereség (mivel nem a bevételek és kiadások egyenlege után fizetik), ráadásul az alanya sem az egyéni vállalkozás (ami nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel), hanem maga a vállalkozó, mint természetes személy, de nem tekinthető osztaléknak/vállalkozásból kivont jövedelemnek sem, így az csak egyéb jövedelemként sorolható be, amelynek adóztatása az egyezmény szerint a forrásország, azaz Magyarország joga, az általános szabályok szerint. Az Önök álláspontja szerint a vállalkozói jövedelem szja-kötelezettsége a 7. cikk vagy a 22. cikk alapján bírálandó-e el?