Bezárná az EU a kiskapukat: vége az adóoptimalizálásnak?

Megosztás Tetszik

Magyarországon keresztül is működő, népszerű adóoptimalizálási lehetőségeket szüntetne meg az Európai Bizottság hét eleji javaslata, amelynek célja az EU anya- és leányvállalati irányelvének módosítása – hívja fel a figyelmet a Jalsovszky Ügyvédi Iroda. Ha az Európai Tanács (EiT) rábólint a javaslatra, akkor jóval szigorúbbá válik az uniós anya- és leánycégek közötti adómentes osztalék-kifizetés.

Adózási területen, az unió egyik legrégebben hatályban lévő direktívája az anya- és leányvállalati irányelv. Célja, hogy korlátozza a különböző uniós országokban működő anya- és leányvállalatok közötti osztalékfizetés kétszeres adóztatását, és ezzel biztosítsa a tőke szabad áramlását a közösségen belül – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda legfrissebb összefoglalójából.

Az irányelv szerint – írja a jelentés – ha egy uniós leányvállalat uniós anyavállalatának osztalékot fizet, akkor – bizonyos feltételekkel – az osztalékot a leányvállalat országában nem lehet forrásadóztatás alá vonni. A szabály szerint az osztalék után az anyavállalat országában sem kell társasági adót fizetni, illetve ha igen, akkor figyelembe kell venni a leányvállalat országában már megfizetett társasági adót. Ebből adódik, hogy az uniós országokban keletkező társasági nyereséget csak egyszer adóztatják meg, és amikor azt a vállalkozáscsoporton belül osztalék formájában kiosztják, a nyereséget nem terheli újabb adóteher.

A Bizottság javaslata szerint a mentesség nem lenne alkalmazható akkor, ha az adókikerülésre adna okot, vagy ha az előnyeit mesterségesen kialakított struktúrákkal próbálnák kihasználni. Ez utóbbi esetkörbe tartoznak mindazok a struktúrák, amelyeket valós üzleti cél nélkül, elsősorban az adóterhek elkerülése érdekében hoznak a felek létre – foglalta össze Jalsovszky Pál, az ügyvédi iroda vezetője.

Az EB azt is kivenné az irányelv alkalmazási köréből, amikor az osztalékot fizető országban a kifizetett osztalék a társasági adó alapjából levonható. Jelenleg erre a célra a cégek úgynevezett hibrid finanszírozási struktúrákat hoznak létre, amelyek azt használják ki, hogy egy adott finanszírozási forma – például alárendelt kölcsöntőke vagy nyereséghez kötött kölcsön – az egyik uniós országban kölcsönnek, a másik országban pedig tőkének minősül. Ahol kölcsön, ott az erre fizetett hozam az adóalapból levonható, ahol viszont tőke, ott az erre történő kifizetés osztalék és ezért az irányelv alapján nem képez adóalapot – magyarázta a szakember.

Ha például egy holland társaság nyereséghez kötött, 50 évnél hosszabb lejáratú kölcsönt nyújtott egy magyar leányvállalatának, úgy ezt a finanszírozást a holland adótörvények tőkének tekintették. Ezáltal a finanszírozásra fizetett hozam Magyarországon kamatként levonható volt, viszont – az irányelv rendelkezése miatt az – mint osztalék – nem volt adóztatható Hollandiában.

Jalsovszky Pál szerint az irányelv tervezett módosítása közvetlenül nem érinti Magyarországot, hiszen a hazai szabályozás egyáltalán nem vet ki forrásadót a magyar cégek által fizetett osztalékra; a társaságiadó-törvény szerint pedig ugyancsak nem adóköteles, ha egy magyar társaság egy másik uniós országból kap osztalékot. Mivel a magyar adótörvények már most is túlteljesítik az irányelv rendelkezéseit, ezért a módosítás nem lesz közvetlen hatással a hazai szabályozásra – tette hozzá.

Hátrányosan érintené ugyanakkor a direktívamódosítás azokat a struktúrákat, amelyekben éppen adóoptimalizálási céllal vesznek részt magyar társaságok. Gyakoriak az olyan adótervezési megoldások, amikor egy magyarországi holdingtársaságot a vállalatcsoport éppen azért iktat be társasági struktúrájába, hogy forrásadó-mentesen tudjon osztalékot fizetni egy unión kívüli anyavállalatnak – foglalta össze rá Jalsovszky Pál.

Ha egy belga társaság közvetlenül fizet osztalékot a kajmán-szigeteki anyavállalatának, akkor azt az osztalékot Belgiumban forrásadó terheli. Ha viszont a belga társaság először egy közbeiktatott magyar holdingtársaságnak fizet osztalékot, amely utána továbbfizeti azt a kajmán-szigeti tulajdonosnak, akkor a belga osztalékadó megfizetése elkerülhető. Az irányelv tervezett módosításával viszont egyebek között ez a lehetőség is megszűnne, és hasonló sors vár a hibrid finanszírozási struktúrákra is, amelyeknek a magyar társaságok ugyancsak gyakori szereplői.

A szakértő szerint ugyanakkor még korai lenne temetni a hazai adótervezési lehetőségeket. Még ha a javaslatot el is fogadja az EiT, az 2014. december 31-ét megelőzően biztosan nem lép hatályba. Másrészt, Magyarország továbbra is rengeteg olyan adóoptimalizálási lehetőséget nyújt – beleértve az 500 millió forintos határig alkalmazható 10 százalékos társaságiadó-kulcsot, illetve a jogdíjstruktúrák rendkívül kedvező adózását – amelyek miatt a nemzetközi adótervezők közkedvelt országa marad – véli Jalsovszky Pál.