Pizza: drágább, ha megesszük, mintha elvisszük

Megosztás Tetszik

Július 1-től változott az áfatörvény, melynek értelmében normál 20 százalékos áfakulcs 25 százalékra emelkedett. A kedvezményes 18 százalékos áfa csak a kenyérre, pékárura, tejre és tejtermékre vonatkozik, de közülük sem mindegyikre. Az APEH és a VPOP iránymutatásai ellenére továbbra sem egyértelmű mi nem tartozik a kedvezményes kulcs alá - hívja fel a figyelmet a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete.

Bár elsőre nem tartották szükségesnek a PM szakfőosztályánál a részletes, terméktípusra bontott tájékoztatást, válasz helyett furcsamód mégiscsak lett tájékoztató, a VPOP lett benne az illetékes, hiszen nekik van Vegyvizsgáló Intézetük, aki a besorolásra jogosult:  Ezt később átfogalmazta az APEH is. 

Ezek a tájékoztatók  - a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete szerint - nem képesek egy adott termék besorolására, csupán elvi iránymutatást adnak. Tételes besorolást a VPOP tájékoztatója tartalmaz ugyan, de ez is csak példálózás, még akkor is, ha 7 oldalon keresztül tart.

A Pénzügyminisztérium ugyan megerősítette: a pizza (és a palacsinta) értékesítése egyértelműen a kedvezőbb 18 százalékos áfakulcs alá tartozik, ahogy az VPOP Vegyvizsgáló Intézete által készített tájékoztatóban is szerepel. Elvileg tehát mindenféle pizzát elvileg 18 százalékos áfakulcs alá kellene sorolni, teljesen mindegy, hogy leöntik lecsós babbal,  és úgy sütik ki, mert az csupán feltét.  Mégsem várható, hogy hosszú sorok kígyózzanak a pizzériák előtt, a jogszamály alkalmazásával ugyanis komoly problémák vannak: a pizzériák egy része a futárjai által kézbesített pizzákat és tésztaételeket a mai napig is 25 százalék áfával értékesítik.

Feltehetően azért mert máig sem megoldott a termékértékesítés és a szolgáltatás avagy a vendéglátás fogalmának különválasztása. A PM szerint az alkalmazandó áfakulcsot nem befolyásolja, hogy a szóban forgó terméket elviszik, vagy helyben fogyasztják, ami a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete szerint azt jelentené, 18 százalékos áfát kell felszámolnia az eladónak a pizzára függetlenül attól, hogy rendelik tőle vagy megveszik és elviszik a terméket. De a PM értelmezése elmossa a határt a szolgáltatás és a termékértékesítés között, ráadásul az értékesítésről kiállított bizonylaton jó esetben a termékek neve szerepel, egy pénztárgépi nyugtán legtöbbször a „gyüjtő1”, „gyűjtő2”, „gyűjtő3” elnevezéseket tüntetik fel, amiből utólag nem derül ki, hogy a termék esetében megvalósult-e a vendéglátás, vagy sem, sőt az sem, hogy egyáltalán mit értékesítettek.

De nem is a pizzafutárok az egyetlenek, akik 25 százalékos áfát számolnak a helyben fogyasztott húsos tésztafélékre. A hipermarketekben kapható és helyben elfogyasztható pizzaféléket ugyanúgy 25 százalékos áfával értékesítik, mondván ez szolgáltatásnak minősül.

Hasonlóan kérdéses a húsos szendvicsek áfa szerinti besorolása. Ez ugyanis a hústartalmuktól függ, pontosabban akkor tartoznhatnak a kedvezményes besorolás alá, ha 20 százaléknál kevesebb húst tartalmaznak. Nem tűnik azonban annyira életszerűenek, hogy a Balaton partján méricskélik majd a rántott húsos szendvicsben mennyi legyen a hús, vagy pont ezért fogják kispórolni majd a virsli felét a hot dogból?! 

A kulcsok közti átjárhatóságot más nagyvállalatok is előszeretettél használták ki a múltban. Köztudott, hogy a gyorséttermi-hálózatokban a menüben szereplő üdítőital bagatell értéket tett ki, míg a prímet az alacsonyabb áfakulcsú sült burgonya és szendvics vitte. A megbontott áfakulcs-rendszer most hasonló ügyeskedéseket produkál amelyeket vitatható értelmezésekkel fog majd az APEH „terelgetni”. Nem könnyű a 18 százalékos kedvezményes áfakulcs alá sorolt termékek és szolgáltatások többitől való megkülönböztetése, főleg a vendéglátóiparban. A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete nem vitatja el az állam jogát az adómértékek meghatározására, de azt úgy kell tennie, hogy kétséget kizáró legyen a besorolás.


Ruszin Zsolt
Magyar Könyvelők Országos Egyesülete