Iparűzési adó megosztása építőipari tevékenység esetén

Megosztás Tetszik

Hogyan kell megosztani a több településen működő építőipari cégek iparűzési adóját a települések között, milyen megengedő szabályt lehet figyelembe venni? – kérdezte olvasónk. Kérdéseire Antretter Erzsébet adószakértő, igazgató (Niveus Consulting Group) válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) mellékletének 2.3. pontja alapján az építőipari tevékenységet folytató vállakozó [52. § 62.] – döntésétől függően, az 1.1., 1.2., 2.1. pontokban foglaltaktól eltérően – adóalapját következők szerint is megoszthatja, ha e megosztási mód alkalmazása egyetlen település esetén sem eredményez nulla forint települési adóalapot:

Az adóalap 50 százalékát a székhelye és az 52. § 31. pontja a)–d) alpontja szerinti telephely(ek) szerinti települések között az 1.1. vagy a 2.1. pont szerinti megosztási módszer alkalmazásával kell megosztani. .

A fenti megfogalmazás alapján (a 2.1. pont írja elő, hogy az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a komplex adóalap megosztási módszert alkalmazni, amelytől jelen esetben el lehet térni) az építőipari tevékenységet folytató vállalkozóknak megítélésem szerint valóban nem kötelező a 100 millió forint feletti adóalap esetében sem a komplex megosztást alkalmazni.

Ugyanakkor, ahogyan a kérdésben is jelzésre is került, a Htv. 39. § (2) bekezdés alapján, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a mellékletben meghatározottak szerint megosztania.

Vagyis attól függetlenül, hogy nem kötelező a komplex megosztás alkalmazása, arra figyelni kell, hogy a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemző módon kerüljön megosztásra az adóalap.