Nem alkalmazhatatlan, de biceg az új áfatörvény

Megosztás Tetszik

Az utóbbi hetekben, hónapokban sorra hallhattunk indulatos, elítélő véleményeket a kormány adótörvény-előkészítő munkájával, és különösen az új áfatörvénnyel kapcsolatban. Hallhattuk, hogy kapkodó, átgondolatlan, s nem elég kidolgozott az új törvény. Korrigálni kell, módosítani, kijavítani. Sokakban az a kép alakulhatott ki, hogy a Pénzügyminisztérium szakértői vagy egyáltalán nem is értik a dolgukat, vagy szándékosan végeznek félmunkát. Mi lehet emögött? Földes Balázs, a KPMG adószakértője kommentál.

 A régi áfatörvény igencsak elöregedett már, évek óta reménykedett benne sok szakértő, hogy megszületik a várva várt új forma. Először is azért, mert a régi törvényben volt néhány kifejezetten közösségi irányelvekkel ellentétes szabályozás, és rengeteg apró megfogalmazás, amely csak kicsit, csak megfogalmazásban, de eltér az EU-s normától. Csakhogy a kis eltérés konkrét ügyekben elég volt ahhoz, nem is ritkán, hogy a kialakuló adóhatósági és adózói gyakorlat teljesen eltérő értelmezéseket kövessen, mint az Unió más tagállamaiban.

Másodszor, az áfatörvény számos szabálya évek hosszú során át alakult ki, a hagyomány terheit cipelte magával, a folyamatos toldozgatás-foltozgatás rontotta a törvény alkalmazhatóságát. Jó példa erre az időszakos elszámolások szabálya: mikor fizessünk adót, ha egy szolgáltatást folyamatosan nyújtunk? A régi törvény külön rendelkezést tartalmazott időszakos elszámolásokra, közüzemi és távközlési szolgáltatásra, bérbeadásra, újság-előfizetésre, folyamatos jogátengedésre. Az új törvény ezt egyetlen, világos szabállyal helyettesítette: határozott idejű elszámolásoknál adót az egyes kifizetésekkel egyidőben kell fizetni.

Emellett számos ok miatt vált szükségessé az újrakodifikáció – maga a jogszabályi szerkezet már évek óta teljesen szétesett, a hasonló értelmű szabályok a törvény számos különböző pontján szétszóródtak, a törvény nagy felkészültséggel is nehezen volt követhető.

Új törvényre igenis szükség volt. Mégis mi a baj?

Szerintem komoly baj nincsen, legalábbis a jogszabály-előkészítés szintjén. Gond inkább a bevezetés módjával és menetrendjével van. A felkészülési idő ugyanis nagyon rövid volt. Az új törvény első tervezetei is csak tavaly ősszel kerültek a nagyobb nyilvánosság elé, a végleges szöveget pedig 45 nappal a hatályba lépése előtt ismerhettük meg. Egy ilyen nagyságrendű változásnál ennyi idő nem elég a felkészülésre. Nem készültek fel adózók, és még csak esély sem volt arra, hogy még az „éles” alkalmazás előtt kiderüljön: vannak-e problémás, félreérthető pontok az új szövegben.

Önmagában az, hogy jó két hónap után korrigálni kell az új törvényt, egyáltalán nem valami botrányos szétszórtság jele. Elképzelhetetlen is lenne, hogy a vállalkozások gyakorlatilag teljes körét alapvetően érintő új, többszáz szakaszos jogszabályba ne kerüljenek bele nem szerencsés rendelkezések. Ezekről a gyakorlatban persze kiderül, nem minden esetben lehet őket igazán jól alkalmazni. Megmozdulnak a különféle lobbicsoportok, és a Pénzügyminisztérium – nem elvetendő módon – korrigál. 

 Ami inkább nehézséget okoz, az a világos iránymutatás hiánya. Teljes egészében új törvény jelenik meg. Gyakorlatilag az adóhatóságok által korábban kiadott tájékoztatók, iránymutatások, adózói kérdésekre adott válaszok túlnyomó részének alkalmazhatósága automatikusan megkérdőjeleződik. Aminek történnie kellene ilyenkor, hogy – még a törvény hatálybalépése előtt! – sorra jelennek meg tucatjával a hivatalos szervek tájékozatói, értelmezései, hogy az adózó tisztában legyen azzal, egyes rendelkezések hogyan is vonatkoznak különféle ügylettípusokra. Az adóhatóság áttekinthette volna a korábbi években kiadott saját tájékoztatóit, és hétről hétre jelentethetné meg új véleményeit: mi az, amit továbbra is tart ezek közül, mely értelmezések változnak az új törvény tükrében. Ez persze nem egy ember feladata lenne: a Pénzügyminisztériumnak, az APEH különböző szerveinek közös munkacsoportokkal kellett volna mihamarabb kialakítania a közös álláspontot.

Különösen fontos lett volna ez azért is, mert az új törvény jogtechnikailag gyakrabban alkalmazza az alapelvi vagy átfogó szabályozást, és nem emeli minden esetben törvényi szintre az egyedi helyzetekre szóló speciális rendelkezéseket. (Az a gyakorlat ugyanis, hogy minden iparágra, minden tranzakciótípusra külön szabályozást tartalmazott a törvény, nagyban hozzájárult a régi áfatörvény szerkezetének széteséséhez). Viszont a generális szabály értelmezése egyes speciális helyzetekre nagyon is az adóhatóság feladata lenne.

Szintén fontos lett volna a világos iránymutatás a tipikusan közép-kelet-európai adózási környezetben: ahol a papír és nyomtatvány hatalma óriási, ahol gyakran a formalitások és technikai előírások garmadája próbálja minimalizálni az adócsalás kockázatát. Ahol az adóhatóság és az adózó kapcsolatában általában nem az együttműködés, hanem az egymás elleni idegjátszma: kapj el, ha bírsz, jellemző. Ilyen körülmények között pedig a világos előírás hiánya káoszhoz vezethet, ahol a revizor (aki megszokta, hogy munkája nagy részében egyértelmű követelmény-listákat kell csak kipipálnia) esetleg vagy teljesen elmerül saját bizonytalanságában, és semmit nem mer megállapítani, vagy akár kiskirályként szakmailag megalapozatlan megállapítást is jegyzőkönyvbe vesz, mert ő „úgy értelmezte a törvényt”.

Ezekhez az elvárásokhoz képest a tájékoztatók kiadása jócskán elmaradt. Az előkészítésével foglalkozó szakemberek feltehetően túlterheltek, és talán hiányzik is az erőfeszítések mögül a világos, hasznos munkaszervezés. Eleinte csak arra volt elég erőforrása az adóhatóságnak, hogy az átmeneti időszak legfontosabb kérdéseiről (december végéig, február közepéig teljesítendő speciális bejelentési kötelezettségek) tájékoztassa az adózókat. Aztán jött a tűzoltás: azok a nélkülözhetetlen tájékoztatók, amelyek nélkül adózók tízezrei teljesen elvesznek, ezért kiadásuk nem odázható tovább – ezek is csak akkor jelennek meg, amikor a sajtó már az „alkotmányellenes és alkalmazhatatlan az áfatörvény” mantrát szajkózza.

Hogy ennek mi az oka? 

Feltehetően megint csak leginkább az időhiány. Amikor a tervezet még pár hónappal a hatályba lépése előtt is drasztikus változásokon megy keresztül, nehéz arra időben és előre alapos munkával felkészülni.

Mindez persze nem mentesít senkit a felelősség alól, csak nem árt átlátni minél több okot, összefüggést. Van új áfatörvényünk, és véleményem szerint számos tiszta, hasznos, világos, jogtechnikai szempontból megbecsülendő megoldást, szabályozási mechanizmust tartalmaz. Kicsit biceg persze a bevezetése, de talán kemény munkával kiköszörülhető lesz a csorba. Addig pedig várunk és dolgozunk legjobb tudásunk szerint.