Alkotmányellenes a Quaestor-károsultak kárrendezéséről szóló törvény

Megosztás Tetszik

Az Alkotmánybíróság 2015. november 17-én hozott határozatában megállapította, hogy a Quaestor-károsultak kárrendezéséről szóló törvény diszkriminatív módon, túlságosan szűken határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét, illetve alaptörvény-ellenesen szabályozta a Befektető-védelmi Alap tagjainak kárrendezésbe történő bevonását is. Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel a törvény egyes rendelkezéseit megsemmisítette. Maga a kárrendezés ugyanakkor nem alaptörvény-ellenes, a határozatba foglalt alkotmányossági szempontok figyelembevételével a jogalkotónak lehetősége van annak újraszabályozására.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány is érkezett, amely a Quaestor-károsultak kárrendezéséről szóló törvény Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát kezdeményezte. Az indítványozók részben kárrendezésben nem részesülő magánszemélyek, részben olyan befektetési szolgáltatók voltak, amelyek a Befektető-védelmi Alap tagjai.

Az Alkotmánybíróság az indítványoknak részben helyt adott. A magánszemélyek által kezdeményezett vizsgálat során megállapította, hogy a törvény diszkriminatív módon határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét: a jogalkotó egyetlen konkrét cégcsoport ügyfeleinek a veszteségét téríttetné meg, és közülük is csak azoknak juttatna, akik Quaestor-kötvényt vásároltak. A kártalanítás indoka a fiktív „saját kötvények” forgalmazása és a károsultak nagy száma lenne, azonban e szempontok nem csak az említett károsultakra érvényesek. A Quaestor-károsultak kárrendezése tehát nem lenne alaptörvény-ellenes, azonban ha a jogalkotó ezt lehetővé teszi, akkor azonos módon kell kezelnie minden, összehasonlítható helyzetben lévő károsultat. Ezért az Alkotmánybíróságnak meg kellett semmisítenie a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jogalkotónak a határozatban megfogalmazott alkotmányossági szempontok figyelembevételével lehetősége van a kárrendezés újraszabályozására. Ennek során a jogosultak körének, a kárrendezés módjának, feltételeinek és mértékének a meghatározása – gondos és körültekintő mérlegelés után – a törvényhozó döntési kompetenciájába tartozik.

Alaptörvény-ellenesnek találta az Alkotmánybíróság a Befektető-védelmi Alap tagjai közé tartozó befektetési szolgáltatók kárrendezésbe történő bevonásának a módját is. Ennek oka egyrészt az, hogy a törvény nem biztosított számukra kellő felkészülési időt, másrészt – egyértelmű kötelezettségek és kellő törvényi garanciák hiányában – rájuk nézve a tulajdonkorlátozás aránytalan mértékű lenne. Ezért az Alkotmánybíróság a törvény ezzel kapcsolatos rendelkezéseit szintén megsemmisítette. A határozat ennek kapcsán is felhívta a figyelmet arra, hogy a törvénynek ezek a hiányosságai a törvényhozó által ugyancsak pótolhatók.

A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt, Kiss László, Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak.