A tagállamok kétharmada a költségvetési korrekciók ellen

Megosztás Tetszik

Tizennyolc uniós tagállam, köztük több nettó befizető egy közös dokumentumban a meglévő költségvetési visszatérítések eltörlése mellett sorakoztat fel érveket, rámutatva arra, hogy megszűntek azok a feltételek, amelyek az 1984-es Fontainebleau-i EU-csúcson Nagy-Britannia kapcsán a kompenzációs mechanizmus létrehozását indokolták, olvasható a Bruxinfo oldalán.

Miközben a felszínen nem sok történt eddig a következő hétéves keretköltségvetés (MFF) elfogadásáról szóló tárgyalásokon, a tagállamok között különböző felállásokban valóságos számháború zajlik az általuk képviselt álláspont megvédése, vagy éppen a másik tábor pozíciójának meggyengítése céljából.

Az alkufolyamat egyik érdekes momentumaként 18 uniós tagállam – köztük nem egy nettó befizető – egy hivatalos státusz nélküli dokumentumban kérdőjelezi meg a mostanában „fukarnak” gúnyolt öt nettó befizető országnak (Németország, Hollandia, Ausztria, Svédország és Dánia) a költségvetési visszatérítésük Brexit utáni fenntartására vonatkozó igényét, illetve erre való jogosultságukat.

A Tizennyolcak (Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia és Szlovákia) érvelése egyszerű: szerintük egyértelműen nem áll rendelkezésre az a két fő kondíció, amelyet 1984-ben a franciaországi Fontainebleau-i csúcson rögzítettek az EU akkori tagjai a költségvetési visszatérítések igénybevételének lehetőségére.

Mint a korabeli csúcskövetkeztetéseket felidézve rámutatnak, az első feltétel értelmében a mechanizmus addig tartható fenn, amíg az uniós költségvetés kiadási szerkezetében egyetlen politika domináns szerepet játszik. Ez akkoriban a közös kiadások 2/3-át kitevő közös agrárpolitika volt. Így azok a tagállamok – de mindenekelőtt az Egyesült Királyság – amelyek amúgy sokat fizettek be a közös büdzsébe, viszont gazdasági szerkezetük miatt jóval az átlag alatt részesültek a KAP büdzséjéből, és nem álltak rendelkezésre más, hasonló súllyal latba eső politikák, amelyekből kompenzálni lehetett volna őket.

A 18-ak következtetése, hogy a Brexit utáni uniós büdzsé politikák széles körét tartalmazza, amelyek lehetőséget teremtenek a tagállamoknak az EU által finanszírozott projektekbe való bekapcsolódásba, és a jelenlegi helyzet éppen ezért semmiképpen sem összemérhető az 1984-essel, ami elsősorban a KAP miatt alakult ki.

A Fontainebleau-ban kikötött másik kritérium értelmében egy tagállam költségvetési terhének (befizetésének) meg kell haladnia viszonylagos gazdagságát.

Márpedig a 18 szóban forgó uniós tagállam szerint 1984-től eltérően valamennyi jelenleg költségvetési visszatérítésben részesülő tagállam a legtehetősebb országok csoportjába tartozik, és nemzeti össztermékének (GNI) kisebb hányadát fizeti be a közös kasszába, mint a legtöbb tagállam. A nemzeti hozzájárulások jelenlegi rendszerét a dokumentum szerzői regresszívnek írják le, amennyiben egy magasabb egy főre jutó GNI-vel rendelkező ország nem járul hozzá magasabb GNI-kulccsal a közös költségvetéshez.

„A brit visszatérítést a ’80-as évek közepén azért vezették be, hogy egy alacsony jövedelemmel rendelkező, az EU büdzsébe viszonylag magas befizetést teljesítő és más uniós alapokból relatíve korlátozottan részesülő tagállam problémáját kezeljék. 2019-ben a visszatérítésből részesülő öt tagállam egyike sem felel meg ezeknek a kumulatív feltételeknek” – mutat rá a 18 tagország közös dokumentuma.

Akik arra is felhívják a figyelmet, hogy az uniós tagság előnyei jóval túlmutatnak a költségvetési bevételeken. Valójában el kell mozdulni a nettó egyenlegek és a juste retour (tisztességes visszatérítés) logikájáról, mert a belső piac mindenki számára előnyös – hangsúlyozzák. Mindezek alapján a 18 fős tábor valamennyi rebate és korrekciós mechanizmus 2021-től való eltörlését szorgalmazza.