Közeli hozzátartozó elhunyt a betegszabadság és felmentés alatt

A munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással szűnik meg, a felmondási idő utolsó napja 2026.02.20. A munkavállaló 2026.01.31-éig volt tényleges munkavégzésre kötelezett. A felek megállapodása szerint 2026.02.01–05. között az időarányos szabadságát vette ki, majd 2026.02.06–20. között mentesült a munkavégzési kötelezettség alól. A munkavállaló a felmondás aláírását követően megbetegedett, keresőképtelensége 2026.02.06-áig állt fenn. A fennmaradó szabadságot – mivel azt a felmentés ideje alatt már nem tudta kivenni – a munkáltató pénzben megváltja. A betegszabadság alatt a munkavállaló édesapja elhunyt. A munkavállaló erre hivatkozással a közeli hozzátartozó halála esetére járó „szabadság” kifizetésérét kéri. Tájékoztattuk, hogy szerintünk ez nem lehetséges és utána járunk. Álláspontunk szerint a munka törvénykönyve alapján ez igazolt, fizetett távollét, nem szabadság, így pénzbeli megváltására nincs jogszabályi alap. Az igazolt távollét csak a munkavégzés alóli mentesítés biztosítására szolgál, ha a munkavállaló egyébként dolgozna. Jelen esetben a haláleset idején a munkavállaló keresőképtelen volt, majd felmentés alatt állt, így nem volt munkanap, amelyre a távollét alkalmazható lett volna. Ezért a kifizetés nem indokolt. Ebben kérünk megerősítését, hogy jogilag jól járunk e el, hogy ezt a "kifizetési igényt" megtagadjuk. Valamint megerősítést kérünk, hogy a 2026.02.06-ai nap jogszerűen betegszabadságként számolható el, nem munkavégzés alóli mentesítés.