Pótbefizetés alapjául szolgáló veszteség fogalma

Tisztelt Pölöskei Pálné! Köszönöm a https://adozona.hu/kerdesek/2024_10_9_Potbefizetes_alapjaul_szolgalo_ve_sdg válaszát, viszont valószínűleg nem volt egyértelmű a kérdés, konkretizálnám: Egy kft. jegyzett tőkéje 3 MFt, a saját tőkéje 100 MFt, adott üzleti évben 4 MFt veszteséget produkált. A kft. társasági szerződése szerint a taggyűlés a veszteségek fedezetére évente egy alkalommal, 5 MFt-ig pénzbeli hozzájárulás formájában pótbefizetést rendelhet el, a beszámoló elfogadásakor. A tagok között vita van abban, hogy az adott üzleti év 4 MFt veszteségére való hivatkozással elrendelhető-e a társasági szerződésben foglalt „veszteségek fedezetére” a pótbefizetés, azzal az indokkal, hogy a Ptk. a veszteség(ek) fogalmát nem definiálja, a Sztv. viszont a tárgyévi negatív adózott eredménnyel azonosítja? Ha így volna, akkor a kisebbség akarata ellenére pótbefizetési kötelezettség teljesítésére kényszeríthető. A pótbefizetést erőltető tulajdonos arra hivatkozik, hogy a taggyűlés szótöbbséggel dönthet arról, hogy a tárgyévi veszteséget a társaság az eredménytartalékából, vagy pótbefizetés elrendelésével fedezi. Erre irányult volna a kérdés, hogy egyező tulajdonosi akarat hiányában egyenértékű-e a Ptk. pótbefizetésre vonatkozó előírásainak vonatkozásában a „veszteség” fogalma a Sztv. egy adott üzleti évre vonatkozó veszteség, negatív adózott eredmény definíciójával? Jogszerű-e a többségi tulajdonos döntése a pótbefizetés előírásáról a fentiek mentén a Sztv. szerinti veszteség definíciójára való hivatkozással?