Egységes társasági adóalap: fényévekre vagyunk az Uniótól?

Megosztás Tetszik

A kormány álláspontja egységes és egyértelmű a társasági adóalap uniós szintű harmonizációjáról: nem támogatja az erre irányuló törekvéseket. Érvek és ellenérvek az egységesített adóalap mellett és ellen. Részlet az Idea Intézetének elemzéséből.

A „Paktum az Euróért” elnevezésű versenyképességi egyezmény értelmében az Európai Unió tagállamai a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak adórendszereik összehangolá-sára . Ennek egyik eleme lehet a társasági nyereségadó adóalapjának közösségi szintű egységesítése, az úgynevezett közös konszolidált társasági adóalap (KKTA) létrehozása .A KKTA legfontosabb közvetlen hatása, hogy a társasági adó alapja a tagállamok túlnyomó többségében szélesedne, illetve lehetővé válna a vállalati eredmények tagállamok közötti közvetlen összehasonlítása. A magyar adóalap az átlagnál is nagyobb mértékben nőne, ezzel stabilabbá válna a társasági adóbevétel is. A szélesebb adóalap következtében - az Idea Intézet álláspontja szerint - ugyanis több vállalkozás válna nyereségessé – pontosabban: fizetne várhatóan adót –, csökkentve az adókiesés mértékét. E megoldással nagy eséllyel megszűnné-nek az adóalapot módosító országspecifikus tételek, illetve közvetlenül a fizetendő adó terhére érvényesíthető adókedvezmények.

A Nemzetgazdasági Minisztérium - Idea Intézet által tolmácsolt - tájékoztatása szerint azonban „ma Magyarországnak nem áll érdekében a versenyképességi paktumhoz csatlakozni”. Bár a kormány hangoztatja, hogy elkötelezett a versenyképesség javítása mellett, ennek sarokpontjaként továbbra is az adókulcsok manipulálását, illetve a különböző adórendszeren belüli kedvezményeket nevezi meg. Ezt tükrözi az - intézet álláspontja szerint, hogy 500 millió forintnyi számított (társasági) adóalapig az adókulcs a korábbi 19-ről 10 százalékára csökkent 2010 második felétől.

A jelenlegi kormány nyilvánvaló dilemmája, az Idea Intézet szerint az, hogy egyszerre kell biztosítani a közkiadásokhoz szükséges adóbevételeket, illetve külföldi működőtőke segítségével modernizálni a gazdaságot. A versenyképesség adóversenyen keresztül megvalósuló javítása és az állami kiadások jelenlegi szintjének fenntartása - a kiadvány elemzése alapján, egyszerre nem valósítható meg. Különösen, ha a költségvetési hiány csökkentése élvez abszolút prioritást. A kormány észlelte az adóalap erodálódását, erre utal, hogy 2008 óta – a nemzetközi tendenciákkal összhangban – folyamatosan napirenden van a társasági adóalap szélesítése, többek közt azzal, hogy megszűnt a helyi iparűzési adó összegének társaságiadó-alapból való levonhatósága.

Közismert, hogy a külföldi befektetőknél nem a társasági adó mértéke az elsődleges szempont.  A versenyképesség szempontjából felmerül a politikai stabilitás, a stabil makrogazdasági környezet, a kiszámítható gazdaságpolitika, az infrastruktúra minősége vagy a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő kérdése is. Az adóverseny miatt csök-kenő bevételek azonban pontosan a fenti tényezőktől vonnak el a forrásokat.

Ennek ellenére úgy tűnik, a kormány a gazdaságpolitikai szuverenitás csorbításaként értékeli a tervezett uniós szintű társaságiadóalap-harmonizációs javaslatot, ragaszkodik az adópolitikai függetlenséghez, az adóversenyhez. A harmonizáció nyomán megvalósuló adóalap-szélesítés önkéntesen választható opció, azonban ha a legtöbb tagország csatlakozik az adóharmonizációhoz, a magyar költségvetés is viszonylag kis kockázatokkal profitálhatna a hosszabb távon emelkedő és kiszámíthatóbbá váló adóbevételekből. Az adóversenyről sem kellene lemondani, a harmonizáció ennek nyíltabb és kiegyensúlyozottabb formáját hozná el, felszámolva a ma még országonként eltérően számított adóalapok sokszor rejtett elemeit.  A vállalatok befizetéseiből származó adóbevétel növekedése azokat a válságadókat is kiválthatná, amelyek kivetésének önkényes meghosszabbítása az Idea Intézet szakértői szerint egyébként is csorbította a gazdaságpolitikai hitelességet.