adozona.hu
Vagyonosodási vizsgálatok: kinek kell hitelt érdemlően bizonyítania?
//adozona.hu/archive/20080804_vagyonosodasi_vizsgalatok_bizonyitek_tehe
Vagyonosodási vizsgálatok: kinek kell hitelt érdemlően bizonyítania?
Tetszik
Az adózó legtöbb esetben gyanútlanul sétál be az adóhatósághoz a kért dokumentumokkal, és úgy gondolja, hogy ezzel elejét veszi a további vizsgálatnak. Téved, 2001. január 1-jén bevezették az a szabályt, hogy az APEH jogosult vizsgálni az adózó állításainak valódiságát az elévülést megelőző időszakra is. Példa tanulságokkal.
Az adóhatóság úgy kezdi vizsgálatot, hogy már a kiválasztásnál feltérképezik az adózó vagyontárgyait az ingatlan- és a gépjármű-nyilvántartásból és más adatokból. Ezen kívül megnézik azt is, hogy kinek milyen cégekben van részesedése, mennyi az ezekben a cégekben lévő tagi kölcsön állománya. Bekérik a pénzintézetektől a folyószámla-kivonatokat az elmúlt 5 évre visszamenőleg és megnézik a biztosítók adatszolgáltatásait is a fizetett biztosítási díjakról, befektetésekről.
Jelen esetben az adózónak a vizsgált időszakban (2002-től) mezőgazdasági őstermelésből származott jövedelme. Személyi jövedelemadó bevallásának önadózás útján tett eleget. A mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelmének elszámolására a tételes költségelszámolást választotta. A vizsgálat során adózó bemutatta a készpénzfizetési számlákat, nyugtatömböket, amelyen szereplő összegeket felvezették az őstermelői igazolványhoz kapcsolódó értékesítési betétlapokra is.
Az adóhatóság elfogadta adózó nyilatkozatát a megélhetési költségekről, valamint azt is, hogy ezen költségeket a két kereső személy és a két nyugdíjas (szülők) közösen fizette. Négyen plusz a gyermek egyébként ugyanabban a családi házban, vagyis egy háztartásban élnek. A rezsiköltségek tekintetében az adóhatóság a lakossági folyószámla alapján kigyűjtést végzett és onnan becsülte ezeket a költségeket. A biztosítások díját szintén a lakossági folyószámláról utalták.
Adózó nyilatkozott, hogy a vizsgált időszakot megelőzően rendelkezett megtakarítással, mely egy lakossági folyószámlán volt elhelyezve, amely számla egy közös számla volt adózó feleségével és édesapjával. Adózó rendelkezett tehát 2001. decemberében lekötött betéttel, állampapírral, befektetési jegyekkel mintegy 10 millió forint összegben. Adózó nyilatkozatában azt is közölte, hogy a 2001-2003. közötti időszakban vásárolt egyéves futamidejű értékpapírokat is, melyek bemutatóra szólóak voltak és a mindenkori lejáratkor kerültek beváltásra. Ez az összeg nagyságrendileg 4 millió forintot tett ki.
Az adóhatóság a 2003-2005-ig megállapítást nem tett, azonban a 2002. évre vonatkozóan 3 millió forint személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, mivel a látra szóló értékpapírok meglétét nem fogadta el. Az adózó lakossági folyószámláján ugyanis mindig látszottak az aktuális befizetések, amikor a lejáratkor betették számlájukra a pénzt. Adózó ekkor bizonyítási indítványként előterjesztette megkeresési igényét a pénzintézet felé, de ugyanakkor saját maga is megkereste a pénzintézetet akkori értékpapír-számlakivonat és egyéb dokumentumok beszerzése tárgyában.
A pénzintézettől saját hatáskörben adózónak sikerült beszerezni 1-2 nagy értékű értékpapír-beváltási bizonylatot, mely alapján az adóhatóság módosította határozatát, így már csak 1,5 millió forint adóhiány, valamint a bírság és a késedelmi pótlék került megállapításra. Adózó kérésére a pénzintézet még folytatta a keresést, hiszen adózó – bár az értékpapírok sorszámára természetszerűleg nem emlékezett, de – az értékpapírok lejárati időpontjait elég pontosan be tudta határolni, hiszen beváltáskor 1-3 napon belül mindig befizették számlájukra az összeget.
Ezután a pénzintézet talált még olyan 2001. decemberi – nagyértékű – lejáratkori kifizetést, mely egy kamatozó kincstárjegy beváltásáról szólt. Adózó képviselője közben végigszámolta, hogy a folyószámlára befizetett összegek gyakorlatilag egytől-egyig az értékpapírok – kamattal növelt – beváltási összege volt, melyek egyértelműen látszanak a folyószámla-kivonat befizetési sorain. Adózó ezért fellebbezés-kiegészítést nyújtott be, s várja a másodfokú adóhatóságtól beadványának kedvező elbírálását.
Az eset tanulságai, bár még nem zárult le az ügy
1. Mindent meg kell próbálni a bizonylatok, számlák, értékpapír-kivonatok beszerzése érdekében – különösen látra szóló értékpapírok esetében, hiszen sok esetben csak ezek bizonyíthatják állításunk valódiságát. Sajnos elég nehéz 5 évnél régebbi bizonylatokat pénzintézettől, felszámolóbiztostól beszereznünk, de mindenképpen meg kell kísérelni. Nagy segítség lehet, ha véletlenül megmaradt a látra szóló értékpapír sorszáma, vagy legalább elég pontosan meg tudjuk jelölni az időszakot, amikor lehetett ilyen beváltásunk.
2. Az adózás rendjéről szóló törvény változása valójában a bizonylat-megőrzési határidő egyfajta kiterjesztését jelenti, hiszen a törvény szerint csak 6 évig köteles az adózó megtartani a bizonylatokat, azonban, ha mégis bizonyítani kívánja vagyontárgyainak forrását, akkor a korábbi évek szerződéseit, számláit, bankszámla-kivonatait, értékpapír-számlakivonatait, adóbevallásait, közjegyzői hagyatékátadó végzését meg kell őriznie..
3. Az adóhatóság jogosult megkeresni a PSZÁF-ot, hogy tájékozódjon az adózó valamennyi bankszámlájáról. Ezt követően az adóhatóság jogosult arra is, hogy a hitelintézeti törvény, illetve a tőkepiaci törvény, valamint a biztosítókról szóló törvény alapján banktitoknak minősülő adatokat kérjen ki a számlavezető pénzintézettől, biztosítótól. A hivatkozott törvény értelmében a pénzintézet köteles a banktitoknak minősülő adatot kiadni. Ezért az adózóknak ezeket a bizonylatokat is meg kell őrizniük és arra kell felkészülniük, hogy az adóhatóság a számlákon lévő minden mozgást lát – akár már a vizsgálat kezdetekor.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
