Nyugdíj: amikor nem a munkaidő, hanem a kereset számít

Megosztás Tetszik

Az arányos szolgálati idő számításával kapcsolatos szabályt 1997-es bevezetése óta sok kritika érte. Összeszedtük, mit kell tudni róla, s egy számításai példával is segítünk.

Több mint 14 éve, 1997. január 1-jétől hatályos szabály, hogy amennyiben a biztosítottnak (például egy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állónak) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a Munka törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete (jövedelme) a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. Ez a szabály nem vonatkozik a szakképző iskola tanulóra, az álláskeresési támogatásban részesülőkre, viszont 2008. január 1-jétől az arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabályokat a mezőgazdasági őstermelő esetében is alkalmazni kell.

Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. A szolgálati időt az adott naptári évre (évben) – a biztosítási jogviszony időtartamára – úgy kell kiszámítani, hogy:

a) meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és az erre az időszakra számított minimálbér összegét,
b) ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani az a) pont szerint megállapított minimálbér összegével, majd
c) az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával (ha az így kapott szám nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni).

A biztosítási időtartamok teljes tartamára figyelembe vehető minimálbér számításánál – ha a biztosítási jogviszony a naptári hónap(ok) teljes időtartama alatt fennállt – naptári hónaponként a mindenkor érvényes minimálbér havi összegét, ha pedig a biztosítási jogviszony nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a mindenkor érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.

Az adott időszakra vonatkozó minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelti, vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.

Látható, e szabály alkalmazása szempontjából nem a munkaidőnek, hanem a keresetnek van szerepe. Napi 4 órás részmunkaidőben is megkereshető akár a minimálbérnél is magasabb összeg, ám ilyenkor az arányos szolgálati idő számítására nem kerül sor.

Példa az arányos szolgálati idő számítására

A munkavállaló 2011. február 1-jétől 2011. április 30. napjáig állt munkaviszonyban egy foglalkoztatónál heti 20 órás munkaidőben, havi 45.000 forint munkabérrel.
A biztosított keresőképtelen beteg volt 2010. 04.01. 04. és 10. között.

A szolgálati idő kiszámítása:

2011. februárra a minimálbér összege 78.000 forint. 2011. április hónapban a minimálbér napi összege: 78.000 : 30 = 2.600 Ft/nap. A táppénzfolyósítás idejére jutó összeg: 2.600 x 10 = 26.000 Ft. Az április 11-30. közötti időszakra figyelembe vehető minimálbér 78.000  – 26.000 = 52.000 Ft.

a) Az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem)

II. hó            45.000 Ft.
III. hó           45.000 Ft.
IV. hó          30.000 Ft.
Összesen:   120.000 Ft.

Az erre az időszakra számított minimálbér összege

II. hó            78.000 Ft.
III. hó          78.000 Ft.
IV. hó          52.000 Ft.
Összesen: 208.000 Ft.

b) Az adott naptári időszakban (2011. február 1. és április 30. között) a ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, ezért: 120.000 : 208.000 = 0,576.

c) az így kapott hányadot meg kell szorozni az adott időszak (a táppénzfolyósítás időtartamával csökkentett) naptári napjainak számával.
II. hó          28 naptári nap
III. hó         31 naptári nap
IV. hó        20 naptári nap
Összesen:  79 naptári nap.

0,576 x 79 = 45,5 (nap) + 10 (táppénzes nap) = 56 nap. A figyelembe vehető szolgálati idő tehát erre az időszakra összesen 56 nap lesz.

Az 1997. év január 1-jétől bevezetett arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabályt sok kritika érte. 2004. január 1-jétől az arányos szolgálati idő számítása tekintetében különbség van aszerint, hogy az a nyugdíj összegszerűségét, vagy magát a nyugdíjra jogosultságot érinti-e. Az összegszerűség tekintetében nincs változás. Abban az esetben azonban, ha az arányos szolgálati időszámítás miatt a biztosított szolgálati ideje nem éri el a 10 évet – a nyugdíjminimumra vonatkozó szabályozások alkalmazása nélkül – a nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy a havi átlagkeresetnek a tíz évhez tartozó százalékos mértékét annyiszor 2 százalékkal kell csökkenteni, ahány év a tíz év szolgálati időből hiányzik.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerinti nyugdíjskála szerint 10 év szolgálati idő esetén a nyugdíj összege a havi átlagkereset 33,0 százaléka. Ha valakinek az arányos szolgálati idő számítása miatt például csak 8 év szolgálati ideje lesz, akkor a nyugdíja egyenlő lesz a havi átlagkereset 29 százalékával (4 százalékponttal kevesebb, mint a 10 évre vonatkozó 33 százalék). Miután a nyugdíjminimum intézménye ez esetben nem érvényesül, a nyugdíj összegét nagyon alacsony összegben állapítják meg.

Molnár László