Özvegyi nyugdíj: így számítanak az élettársi és a házastársi évek

Megosztás Tetszik

Élettársi, házassági, majd a válást követően ismét élettársi kapcsolatban élt párjával az özvegy. Nem kapott özvegyi nyugdíjat, jogorvoslati kérelmével a Kúriáig jutott.

A felperes és P.L. 1998. május 28. napjától élettársi kapcsolatban éltek, majd 2009. május 9. napján házasságot kötöttek. A bíróság 2012. január 26. napján házasságukat felbontotta, azonban felperes és P.L. továbbra is élettársi kapcsolatban éltek a jogszerző haláláig – rögzíti a Kúria közleménye.

A felperes keresetét a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. A bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny) 45. § (2) bekezdését idézve és a Tny. 45–49. §-aira utalva rögzítette, hogy a Tny. az együttélésre és a családi (hozzátartozói) kapcsolat fennállására is súlyt helyez. Az együttélési évek száma mellett lényeges, hogy hozzátartozóként az együttélés megszakítás nélküli legyen, mely feltételek együttes fennállása szükséges az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságához.

A bíróság a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) 60. § (3) bekezdése rendelkezését idézve kifejtette, hogy az özvegyi nyugdíj élettársi minőségre alapított igénye esetén kizárólag a jogszerzővel kötött házasság felbontását követő élettársi életközösség időtartama volt figyelembe vehető a jogszerző 2013. szeptember 26. napján bekövetkezett haláláig. A legalább 10 éve tartó megszakítás nélküli élettársi életközösség, mint az özvegyi nyugdíjra jogosító feltétel nem volt megállapítható.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és új határozat hozatalát kérve a Tny. 45. §-a, 46–49. §-ai, a Tnyvhr. 60. § (2)–(3) bekezdései megsértését állítva. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányára hivatkozva. Kiemelte, hogy a felperes esetében a Tny. 45. § (2) bekezdésében írt feltételek nem teljesültek, mivel a felperes, mint élettárs a jogszerzővel, annak haláláig nem élt együtt 10 éven át megszakítás nélkül.

A Pp. 4. § (1) bekezdése szerint a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Ezen eljárásjogi szabályból következik, hogy a bíróság által polgári ügyben hozott jogerős ítéletben megállapított tényállás köti a bíróságot, azt annulálni másik bírósági eljárásban indokolás nélkül nem lehet. Ebből következik, hogy értékelni kell, mint tényállási elemet a jelen jogvita elbírálása során, hogy a felperes és a házastársa között 2011 októberében az életközösség megszakadt és a 2011. január 26. napján a házasságot a bíróság jogerősen felbontotta, és a felek ettől az időponttól élettársként éltek együtt a jogszerző haláláig. Élettársaknak tehát csak a házasság megszűnését követően voltak tekinthetők.

Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes és néhai elvált férje együttélése a válást megelőzően és azt követően folyamatos volt. Az alperes a két időszak együttes figyelembe vételét azért tartotta kizártnak, mert a felek közötti jogi kapcsolat megváltozása folytán az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából a válást megelőző időt (házasság) külön kell választani az azt követő élettársi kapcsolat idejétől.

A Tnyvhr. 60. § (3) bekezdése szerint a Tny. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása során, ha az élettársak korábban egymással házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, a házasság felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe. A Tny. 45. §-a az élettársat akkor jogosítja fel özvegyi nyugdíjra – kizáró feltételek hiányában –, ha az elhunyt élettársával huzamos ideig megszakítás nélkül együtt élt. A nyugdíjra való jogosultság elsősorban az együttélés tényén alapul, feltéve, hogy annak tartama eléri a jogszabályban meghatározott 1, illetőleg 10 évet. Ennek az elvnek az felel meg, hogy az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából az élettársi kapcsolat idejéhez hozzá számítsák a házassági életközösségben eltöltött időt, amennyiben a volt házastársak a válást követően az együttélésüket ténylegesen nem szakítják meg. A jogszabály az együttélés tényleges megszakítatlan tartamának tulajdonít jelentőséget. A vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével a felperest az adott tényállás mellett az özvegyi nyugellátás nem illeti meg.

A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét, ezért a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.