Nyugdíj- és tb-szabályok: itt a várt megállapodás Amerikával

Megosztás Tetszik

Pont került egy nyolc éve tartó hosszas egyeztetési folyamat végére, és februárban megszületett a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról szóló amerikai-magyar kétoldalú egyezmény. A megállapodás főszabályként rögzíti, hogy a foglalkoztatott személyekre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkoznak, emellett azonban számos speciális rendelkezést is tartalmaz – közölte a Mazars.

A megállapodás létrejöttét gazdasági jelentősége mellett az is indokolta, hogy számos esetben érkezett megkeresés az Emberi Erőforrások Minisztériumához (és annak jogelődjéhez) egyes társadalombiztosítási kérdéseket illetően, úgy, mint az amerikai jog szerint szerzett nyugdíjak korlátozása .

A megállapodás elsődleges célja az volt, hogy kölcsönösen megkönnyítse a másik szerződő államban való munkavállalás körülményeit, vagyis a munkavállalók, önálló vállalkozási tevékenységet végző személyek esetében korszerű, a befektetések szempontjából is kedvező keretet adó szociális biztonsági szabályozás érvényesüljön.

Az egyezmény hatálya minden olyan jogszabályra kiterjed, amelyek a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget, a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott öregségi és hozzátartozói nyugellátásokat, valamint Magyarország vonatkozásában a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait szabályozzák (specifikus jogok és eljárások rögzítésével).

Az egyezmény mindazon állampolgárra kiterjed, aki az előbb említett jogszabályok hatálya alá tartozik/tartozott, illetve aki jogát e jogszabályok alapján gyakorolja.

Fontos azonban kiemelni, hogy az egyezmény nem terjed ki az egészségbiztosítás és a balesetbiztosítás, valamint a munkanélküli ellátások koordinációjára. Utóbbival a szerződő államok célja, hogy a munkanélküliek hazájuk munkaerőpiacán maradjanak, míg újra munkába nem tudnak állni.

Az egyezmény rendelkezései

Az egyezmény rendelkezéseivel megvalósul az egyenlő bánásmód elve, garantálva az ellátások kifizetésének biztonságát.

A megállapodásban a felek főszabályként rögzítették, hogy a foglalkoztatott személyekre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkoznak, vagyis a biztosítási kötelezettség a jövedelemszerző tevékenység államában áll fent.

A főszabály alól kivételt fogalmaz meg a rendelkezés a munkavégzés céljából kiküldött munkavállalók, önálló vállalkozói tevékenységet folytatók esetében. Kérelemre – amennyiben a másik szerződő állambeli tartózkodásuk igazoltan az öt évet nem haladja meg – a kiküldő állam jogszabályai vonatkoznak az érintett személyekre.

A kiküldetés vagy önálló vállalkozói tevékenység időtartamának kezdetét úgy kell tekinteni, mintha az az egyezmény hatályba lépése napján kezdődött volna. Ezen kivételszabály alkalmazható a közszolgálatban, illetve a vízi és légi járműveken foglalkoztatottak esetében is.

Ellátásokra, nyugdíjbiztosításra vonatkozó speciális kérdések

Az ellátásokra vonatkozó rendelkezésekben érvényesül a pro rata temporis elv, melynek lényege, hogy a jogosult a megszerzett biztosítási idővel arányos ellátásban részesül.

Az egyezménynek köszönhetően megnyugodhatnak azon személyek, akik valamely szerződő államban amiatt nem jogosultak nyugellátásra, mert külön-külön nem gyűjtöttek össze kellő biztosítási időt, hiszen a megállapodás rendelkezik a biztosítási idők beszámításáról is. Természetesen az egyezmény hatálybalépése előtt megszerzett biztosítási idők is figyelembe veszik a számítás során.

A szociális ellátások kiszámítása során egy "elméleti összeget" határoznak meg, amelyet a jogosult abban az esetben kaphatna meg, ha a teljes (amerikai és magyar jogszabályok szerint összegyűjtött) biztosítási időt az adott országban szerezte volna meg. Az „elméleti összeget” ezt követően arányosítják a teljes, valamint az adott állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők arányával.

Az amerikai ellátásra való jogosultsághoz szükséges legalább hat biztosítási negyedév (az amerikai jogszabályokkal összhangban), míg Magyarország esetében minimum 365 nap az elvárás.

Az egyezmény hatályba lépése

Az egyezményt létrehozó törvény Magyarország vonatkozásában 2015. április 8-án lépett életbe azzal a kitétellel, hogy az egyezmény mindkét ország törvényhozó testületének a kötelező hatály elismeréséről (megerősítésről) szóló utolsó értesítés napját követő második hónap első napjától lép hatályba.