Nem jogosít az összes tb-ellátásra a gyes. Itt van a Kúria ítélete

Megosztás Tetszik

A gyes, mint családtámogatási forma nyugdíjszerző szolgálati időnek minősül, azonban nem számít munkaviszonynak, a gyes szolgálati idő, de társadalombiztosítási szempontból nem minősül a gyes folyósításának idejére kapott fizetés nélküli szabadság munkaviszonynak – állapította meg ítéletében a Kúria.

A másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta, egyetértve az első fokon eljáró szerv megállapításaival, mely szerint a felperes egészségi állapotának mértéke ugyan eléri az 50 százalékos, tartós foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, de a felperes nem rendelkezett az igénybenyújtást megelőző öt éven belül 1095 nap biztosításban töltött idővel.

A felperes kereseti kérelmében a megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosultságának megállapítását kérte, vitatta a megállapított az egészségi állapot mértékét és hivatkozott arra, hogy a gyermekgondozási segély idejét biztosítási időként kell elfogadni az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, a Tbj. 5. § és 8. § a) pont rendelkezéseire figyelemmel. Az alperes a kereset elutasítását kérte – olvasható a Kúria összefoglalójában.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasította, hivatkozva az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, a Tbj. 5. § a) pontja, 8. § a) pontja, az Mt. 138. § (5) bekezdés, a Csvt. 20-22. § rendelkezéseire. Megállapította, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdés alkalmazása során a Tbj. 5. § rendelkezései az irányadóak, a Tbj. 8. § a) pontban írt kivétel pedig nem alkalmazható. A gyermekgondozási segély folyósítása időszakának beszámítását az Mmtv. 2. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve a közigazgatási határozatok megváltoztatását és a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultsága megállapítását az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, a Tbj. 5. § és Tbj. 8. § rendelkezéseire tekintettel. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.

A perbeli esetben a felperes a gyermeke szülését követően 2008. december 30-ától 2011. december 30-áig fizetés nélküli szabadságon volt, gyermekgondozási segélyben részesült. A gyermekgondozási segély (gyes) folyósításának időtartama alatt a felperes a Tbj. 8. § a) pont aa) alpontja alapján biztosítottnak minősült.

Az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítotti jogviszonyt követeli meg a megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosultság megállapíthatóságához.

A Tbj. 5. § (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyban álló személy biztosított tekintet nélkül arra, hogy a foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik-e.

A fizetés nélküli szabadság ideje alatt a felperes munkaviszonya „szünetelt”, a Tbj. 8. §-a alapján biztosított volt, azonban a foglalkoztatására nem került sor. A felperes biztosított jogviszonya a Tbj. 8. §-a alapján fennállt, azonban az Mmtv. 2. § (1) bekezdés alapján megváltozott munkaképességű személyek ellátására jogosultságot nem teremtett. A gyes, mint családtámogatási forma nyugdíjszerző szolgálati időnek minősül, azonban nem számít munkaviszonynak, a gyes szolgálati idő, de társadalombiztosítási szempontból nem minősül a gyes folyósításának idejére kapott fizetés nélküli szabadság munkaviszonynak. A munkaügyi bíróság helytálló jogértelmezés eredményeként állapította meg, hogy a társadalombiztosítási határozatok nem sértik a felperes által felhívott jogszabályokat, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.