Elengedte a kölcsönadott összeget? Így kell elszámolni a bevallásban

Megosztás Tetszik

Hogyan kell elszámolni, ha egy társaság egy másik vállalkozásnak kölcsönadott összeget és annak kamatait elengedi, és tekinthető-e ez végleges pénzeszközátadásnak? – kérdezte olvasónk. Erdős Gabriella, adótanácsadó, a TaxMind Kft. cégtársa válaszolt.

Egy kft. kölcsönt nyújtott egy másik kft.-nek (belföldi, nem kapcsolt jogviszonyban álló vállalkozás), a kölcsönökre elhatárolta a szerződés alapján ott megjelölt időarányos kamatokat is évente. A kölcsönök rövidlejáratúak. Van olyan, amelynek a fizetési határideje már 365 napon túli, van, amelyiké még ezt nem lépte túl. A társaság nem számolt még el a fenti követelésekre értékvesztést – ecsetelte olvasónk.

Amennyiben a hitelező az adóssal történt megegyezés alapján elengedi a kölcsön- és a kamatkövetelését is, a hitelező számviteli nyilvántartásában ezzel kapcsolatosan elszámolt rendkívüli ráfordítás összegével kell-e a társasági adó alapját növelni, illetve milyen összeggel? – tette fel a kérdést.

A társasági adó törvény 8. paragrafusa alapján a nem kapcsolt vállalkozásnak nyújtott, nem behajthatatlan követelés nem adóalap-növelő tétel lenne. A behajthatatlanságról semmilyen dokumentáció nem áll rendelkezésre, az adós kft. nem áll felszámolási eljárás alatt. Felmerül a kérdés, hogy a 365 napon túli követelések 20 százalékával, mint "behajthatatlannak minősülő" elszámolt értékvesztés hiányában kell-e növelni a társasági adó alapját?

A problémát még fokozza, hogy egyes szakmai vélemények a követelés elengedést végleges pénzeszköz-átadásnak minősítik. Ez a követelés-elengedés tekinthető-e jogilag végleges pénzeszköz-átadásnak? A hitelezőnek kell-e rendelkeznie az adósnak a társasági adó 3. számú melléklet A fejezet 13. pontjában előírt nyilatkozatával? Ha nincs nyilatkozata a hitelezőnek, a társasági adó alapját növelni kell-e?

Az elengedett követelés összege a társasági adóalapot növelő jogcímnek minősül a társasági és osztalékadóról szóló (Tao) 1996. évi LXXXI. törvény 8. paragrafus (1) bekezdés h) pontja alapján, amely szerint az adóalapot meg kell növelni a behajthatatlannak nem minősülő, elengedett követelés összegével, kivéve, ha az elengedés magánszemély, vagy nem kapcsolt vállalkozás javára történik. Vagyis a fenti esetben a követelés elengedésekor nem kell a társasági adó alapját megnövelni.

A Tao-törvény 4. paragrafus 4/a) pontja szerint behajthatatlan követelés a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető. A számviteli törvény 55. paragrafusának  (1) bekezdése szerint értékvesztést kell elszámolni, ha a követelés és a várható megtérülés közötti különbség tartós és jelentős.

Az értékvesztéssel a Tao-törvény 8. paragrafus (1) bekezdésének gy) pontja alapján növelni kell az adózás előtti eredményt, azonban a 7. paragrafus (1) (n) pontja alapján az értékvesztésből a fenti definíció szerint behajthatatlannak minősülő résszel csökkenteni lehet az adóalapot. Vagyis a Tao-törvény a számviteli értékvesztést évi 20 százalékos plafonban maximalizált, adózás szempontjából elszámolható ráfordítássá korrigálja.

A válasz röviden tehát az, hogy az adóalapot elszámolt értékvesztés híján nem kell megnövelni, de csökkenteni sem lehet az adózás szempontjából behajthatatlannak minősülő résszel.

A végleges pénzeszközátadás kérdése jogosan merül fel, különösen akkor, ha nincs semmilyen indok a követelés elengedésére, az nem vált elévültté, behajthatatlanná, a behajtás költségei nem haladják meg jelentősen a várható megtérülést. Ráadásul felmerül az a kérdés is, hogy, ha egyszer a kölcsönöket és a kamatokat nem fizették vissza időben, akkor a kft. miért folyósított további rövid lejáratú kölcsönöket?

Felhívom arra is a figyelmet, hogy az adóhatóság az ügyleteket valódi tartalmuk szerint minősíti. Az elengedés megfelelő dokumentáltság híján végleges pénzeszközátadásnak fog minősülni. Végleges pénzeszközátadáskor főszabály szerint nincs társaságiadóalap-korrekció sem az átadónál, sem az átvevőnél, kivéve, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik, illetve, ha az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív.

Ha a juttatás nyújtója nem kap ilyen nyilatkozatot az átadás éves beszámolójának az elfogadása előtt, akkor a véglegesen átadott pénzeszköz rendkívüli ráfordításként elszámolt összegével az adózás előtti eredményt növelnie kell (Tao-törvény 3. számú melléklet, A/13. pont).

Az ügylet kapcsán felmerülhet még az illetékfizetés kérdése is.  A kérdésben említett pénzeszközátadás után – az illetékekről szóló törvény (Itv.) 17. paragrafus (1) bekezdésének n) pontja alapján – nem kell illetéket fizetni. Ugyanakkor az állami adóhatósághoz be kell jelenteni a végleges pénzeszközátadást az Itv. 11. paragrafus (2) és a 91. paragrafus (2) bekezdése értelmében, mivel az ügylet az ajándékozási illeték hatálya alá esik (noha mentes az illetékfizetés alól).