Ami elévült, az nem behajthatatlan

Megosztás Tetszik

Milyen fogalmat használnak az egyes törvények az elévült, illetve a behajthatatlan követelésekre? Megmutatjuk, hogyan kell ezeket alkalmazni az adózásban, s mire kell ügyelni az új Ptk. szabályai miatt.

A társasági adóról szóló (Tao) törvény szerint (4. § 4/a) behajthatatlan követelés a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.

Tao 4. § 4/a behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető;

A számviteli törvény definíciója (3. § (10)) szerint a behajthatatlansághoz az kell, hogy igazoltan ne legyen a követelésre fedezet, a behajtás költségei aránytalanul magasak legyenek a követelés nagyságához képest, vagy a követelés ne legyen érvényesíthető. Ez utóbbi lehet azért, mert az adós nem fellelhető, a követelés bíróság előtt nem érvényesíthető, vagy mert a követelés elévült. A számviteli behajthatatlanság tényét és mértékét minden esetben hitelt érdemlően bizonyítani kell, vagyis nem elég az, ha feltesszük, hogy az adós úgysem fog tudni fizetni, vagy egyszerűen nem tudjuk hova költözött. 

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, hogy megtudja, mit kell tudni a behajthatatlan és az elévült követelésekről!
A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.