Munkába járás saját kocsival – mikor téríthető?

Megosztás Tetszik

Hogyan fizethető saját gépjárművel történő napi munkába járás jogcímen a kilométerenkénti 9 vagy 15 forint? – kérdezte az Adózóna olvasója. Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Kifizethető-e munkavállaló részére adómentesen az Szja tv. 25. § (2) bekezdés b) szerinti saját gépjárművel történő napi munkába járás jogcímen a kilométerenkénti 9 vagy 15 forint, amennyiben az érintett munkavállaló nem felel meg a 39/2010. kormányrendelet 4. §-ában foglalt feltételeknek?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A saját gépjárművel történő napi munkába járás jogcímen a kilométerenkénti 9 vagy 15 forint, (vagy akár több is) kifizethető, de figyelembe kell venni, hogy az csak akkor nem számít adóköteles bevételnek, ha megfelel az Szja. tv. 25. § (2)–(4) bekezdés rendelkezéseiben foglaltaknak, azaz:

„(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet – figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is – a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy

b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is)

ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy

bb) hazautazásra a munkahely és a lakóhely között

közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 15 forint értékben kap a magánszemély.

(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget meghaladó költségtérítés – ha a törvény másként nem rendelkezik – a magánszemély (1) bekezdés szerinti jövedelme.

(4) A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el.”

A munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet szerint:

„4. § (1) A munkavállaló részére a 3. § szerinti térítés helyett a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 25. § (2) bekezdésében munkába járás költségtérítése címén meghatározott összeg 60 százaléka akkor jár, ha

a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;

d) a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

(2) A költségtérítést az Szja tv. 25. § (2) bekezdésében meghatározott összeg és az (1) bekezdésben meghatározott összeg különbözetéig a munkáltató mérlegelési jogkörben nyújthatja az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő munkavállaló számára.”

Mindez azt jelenti, hogy ha az érintett munkavállaló nem felel meg a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet 4. §-ában foglalt feltételeknek, a napi munkába járás jogcímen kilométerenkénti 9 vagy 15 forint után a munkavállalónak és a munkáltatónak a munkabérre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítania, megfizetnie és bevallania a közterheket.