Lehet-e adómentes az ingyenes szolgáltatás?

Megosztás Tetszik

Szépségszalon bizonyos ideig, akció keretében, egyes munkáltatók dolgozóinak ingyenesen szeretne szolgáltatni, ezt hogyan lehet lebonyolítani? Egyáltalán lehetséges-e? Hogyan kell dokumentálni, bizonylatolni, adózni utána? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia, okleveles adószakértőnk válaszolt.

Először is le kell szögezni, hogy a szépségszalon nem kerülheti ki az adófizetést. Kérdés, hogy a magánszemélyeknek közvetlenül, vagy a munkaadóikkal kötött megállapodás alapján nyújtják a térítésmentes szolgáltatást.

A megadott adatokból nem derül ki, de feltehetően az ingyenes szolgáltatás nem a juttatásban részesülő magánszemélyek munkaadóival szemben (például áruszállításból) fennálló kötelezettségeik rendezését célozza. A szépségszalon szolgáltatása alapvetően olyan, amelyet csak természetes személy tud igénybe venni, így valószínűbb, hogy az adott személyek munkaadói nem jelennek meg az ügyletben „közvetítőként” sem.

Az ingyenesen nyújtott szolgáltatással a magánszemélyek (közvetlenül vagy közvetetten) jövedelemhez jutnak, amely jövedelmet adófizetési kötelezettség terheli.

Elsődlegesen azt kell megnézni, hogy az szja-törvény szerint adóköteles vagy nem adóköteles juttatásnak minősül-e a szolgáltatás. Az adómentes kategóriába nem sorolható be a juttatás. Ha belefér a csekély értékű ajándék fogalmába – azaz az egyes személyeknek nyújtott szolgáltatás piaci értéke a minimálbér 10 százalékát nem haladja meg –, akkor a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény 70. paragrafusa alá tartozhat. Amennyiben a szóban forgó értéket túllépi, akkor teljes összegében a magánszemély jövedelmeként adózik a juttatás.

Ha a szolgáltatás csekély értékű ajándéknak minősül, akkor a társaságnak – jelen esetben a szépségszalonnak – a szolgáltatás értéke 1,19-szeresét adóalapnak tekintve kell 16 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék egészségügyi hozzájárulást bevallania, befizetnie a juttatás (a szolgáltatásnyújtás) hónapjában.

A szolgáltatás értékét és a személyi jövedelemadót a személyi jellegű egyéb kifizetések között, az egészségügyi hozzájárulást a bérjárulékok között kell elszámolni.

Ha a szolgáltatás nem minősíthető csekély értékű ajándéknak, akkor a társaságot 27 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli (a szolgáltatás értéke személyi jellegű egyéb kifizetés), a magánszemélynél a szolgáltatás teljes értéke jövedelem, amely után személyi jövedelemadót és a társasággal fennálló jogviszonynak megfelelő (jelen esetben az egyéb jövedelemre irányadó szabályok szerint) járulékokat kell fizetnie.

Mindkét esetben szükség van egy – az érintettek adóazonosító számát is tartalmazó – listára, amelyen elismerik a szolgáltatás teljesítését és annak értékét.

Abban az esetben, ha az ügyben érintett vállalkozásoknak nyújtják a térítés nélküli szolgáltatást (és ezen belül ők intézkednek a munkavállalóikkal kapcsolatban), úgy a szolgáltatás nyújtójának – a szépségszalonnak – íz adóalapját nem kell megnövelnie a juttatás értékével, feltéve, hogy rendelkezik az adótörvényben előírt nyilatkozatokkal arról, hogy a szóban forgó vállalkozásoknak a juttatás évére vonatkozó eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétele nélkül sem lenne negatív (társasági adóról (tao) szóló törvény 3. számú melléklet A/13.pont).

Továbbá, ha a szolgáltatást nem közvetlenül a magánszemélynek nyújtja a szépségszalon, hanem az érintettek a saját munkaadóikon keresztül juthatnak hozzá, akkor az ügyletet a térítés nélküli átadás/átvétel szabályai szerint kell elszámolni, dokumentálni, felhívva az „átvevő” cégek figyelmét arra, hogy a végső felhasználó magánszemélyekkel kapcsolatban az szja-törvény korábbiakban már ismertetett előírásairól ne feledkezzenek el.

Fentieken túl az áfa kérdését is rendeznie kell a szépségszalonnak. Az általános forgalmi adóról (áfa) szóló törvény 14. paragrafusának (2) bekezdése alapján a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások is ellenértékesként „viselkednek”, azaz a szépségszalont áfafizetési kötelezettség terheli.

Vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatás esetében ez – az érintettek beleegyezésével – áthárítható a juttatásban „részesülő” társaságokra. Ugyanakkor a 14. paragrafus (2) bekezdésének második fordulata szerint a vállalkozásidegen célnak és az ingyenességnek egyaránt meg kell valósulnia, ahhoz, hogy az ügylet ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősüljön az áfatörvény értelmében.

Abban az esetben, ha a szépségszalon egy, az eddigiekhez képest új szolgáltatását kívánja a kérdés szerinti módon tesztelni annak tényleges bevezetése előtt, akkor vállalkozásidegen célról nem beszélhetünk – és függetlenül a szolgáltatás ingyenességéről – az adókötelezettség nem áll be.

(A szépségszalonnak a szolgáltatás teljesítéséhez kapcsolódó beszerzéseit érintő adólevonási jogát az áfatörvény 14. paragrafus (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazhatósága utólag nem befolyásolja – ahogyan a juttatás szja-törvény szerinti megítélését sem.)