Házi szörpöt, lekvárt, savanyúságot árulna? Ezt kell tudni az adózásról

Megosztás Tetszik

A különböző piacokon, vásárokon, a közutakon, a családi házak kapujánál egyre gyakrabban találkozhatunk a házi készítésű lekvárok, szörpök, savanyúságok, valamint a háztartásban felesleges zöldségek és gyümölcsök, virágok árusításával. Cikkünkben összefoglaljuk, milyen adózási szabályokkal érdemes tisztában lenniük a kertjük kincseit árusítóknak.

Feltételezhető, hogy a zöldség- és a gyümölcsfelesleg, vagy az előállított savanyúság, lekvár és szörp alapanyaga a saját gazdaságban, azaz a kertben termett. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket a finomságokat őstermelői igazolvány birtokában érdemes értékesíteni, melynek kiadásában a helyi falugazdász is közreműködik.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) 6. számú mellékletének I. pontjában foglaltak szerint mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül

– a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alapanyag felhasználásával történik,

– a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése,

– a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben bemutatjuk, miért előnyös kiváltani az őstermelői igazolványt, és miért nemes gesztus, de helytelen gyakorlat a becsületkassza.

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.