Kiszámoltuk, kinek éri meg a tételes adó és a tervezett kisvállalati adó

Megosztás Tetszik

A kormány a Parlamentnek T/7954 számon beterjesztette a „Kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról” szóló törvényjavaslat. Évek óta folyik a vita az eva esetleges kiváltásáról, megszüntetéséről. A kormány először az eva mértékének emelésével próbálkozott 2011-ben. Most megpróbál alternatívákat nyújtani az eva helyett. Kisadózók adója lehet egyedül életképes a beterjesztett javaslatok közül. Kiválthatja az evát, az ekhót és a fekete foglalkoztatású munkaviszonyt. De miért életképtelen a kisvállalatok adója?

A kisadózó vállalkozások tételes adója az eva alá tartozó legfeljebb évi 6 millió forintos bevételű vállalkozásoknak nyújt megoldást. A kisvállalatok adója megpróbálja emelni az eva 30 milliós bevételi határát 500 millióig. A kisadózók adója jó megoldás lehet az eva kiváltására és a fekete foglalkoztatás visszaszorítására, míg a kisvállalatok adója életképtelen, halva született megoldás. Az új adók mellett már mindenesetre az evának nincs létjogosultsága.

Kisadózóként való „foglalkoztatás” munkaviszony helyett adózási kiskaput jelenthet, de egyben visszaszoríthatja a zsebből fizetést. Az ősszel tárgyalandó törvényjavaslatban két új adó bevezetése szerepel. A kisadózó vállalkozások tételes adóját választhatják a legfeljebb évi 6 millió forintos bevétellel rendelkező egyéni vállalkozók, az egyéni cég, a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betétei társaság vagy közkereseti társaság. Havonta 50 ezer forint tételes adót kellene fizetniük a főállású vállalkozóknak függetlenül a bevételtől, ami éves szinten 600 ezer forint adót jelent. A kedvező adózás a személyes közreműködésre kötelezett tagra vonatkozik, tehát az egyéni vállalkozó alkalmazottjára nem. Az alkalmazott után az általános szabályok szerint kell fizetni a munkáltatói terheket és vonni kell tőle a járulékokat és személyi jövedelemadót.

Ha több személyes közreműködő tag van, például betéti társaság bel- és kültagja, akkor ez esetben 2 x 50 ezer forint tételes adót kell fizetni havonta. A tételes adót meghaladóan csak iparűzési adót kellene fizetni. Bár felvetődött, hogy az iparűzési adó miatt nem elég bevételi nyilvántartást vezetni, de ez megoldható ugyanúgy, mint az evásoknál. Ha a kisadózó az eváshoz hasonló feltételekkel fizet iparűzési adót, akkor csak bevételi nyilvántartást kell vezetnie. A tételes adó ellenében a főállású adózó biztosított lesz, tehát jogosult lesz tb- és egészségügyi ellátásokra. Az ellátások számításának alapja nem túl magas, havi 81 300 forint.

A másodállású (akik legalább 36 órás munkaviszony vagy nyugdíj mellett végzik kisadózóként vállalkozói tevékenységüket) kisadózó viszont már nem lesz biztosított kisadózó tevékenységére tekintettel, de cserében csak havi 25 ezer forint tételes adót kellene fizetnie. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy sem az evás, sem a kisadózó nem veheti igénybe a családi kedvezményt, míg egyéni vállalkozóként igénybe vehetné, mert a vállalkozói kivét az összevont adóalap része.   

Kik lehetnek a kisadózó vállalkozások által fizetendő tételes adó nyertesei?

Ez az adózási forma lehetőséget ad arra, hogy a munkáltatók ne munkaviszonyban, hanem kisadózóként foglalkoztassák a munkavállalót.  Számoljunk egy kicsit. A foglalkoztató havi 500 ezer forint bruttó bért fizet. Ez munkabérként a munkáltatói 27 + 1,5 százalék közteherrel (szociális hozzájárulási adóval és munkáltatói járulékkal) számolva havi 642 500 forint. Ebből a foglalkoztatott összesen 18,5 százalék nyugdíj, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (92 500 Ft) és a jövedelemből 2013-ban levonandó 16 százalék (80 000 Ft) szja figyelembe vételével 327 500 forint nettó jövedelemhez jut. Számoljuk ki ugyanezt úgy, hogy nem munkaviszonyban foglalkoztatják a magánszemélyt, hanem az kisadózóként számláz a foglalkoztató felé havi 500 ezer forintot. Mivel az 500 ezer forint nem számolható el a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ezért az után 10 százalék társasági adót fizet még a foglalkoztató (ha éves adóalapja nem haladja meg az 500 millió forintot), tehát a foglalkoztatónak 550 ezer forintjába kerül a kisadózó.

A kisadózó (az evásokéval azonos mértékű) 1 százalék iparűzési adóval számolva és az 50 ezer forint tételes adót is figyelembe véve 500 – 50 – 5 = 445 ezer forint nettó jövedelemhez jut. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató 642 500 – 550 000 = 92 500 forinttal jár jobban havonta. A „munkavállaló” kisadózó havonta 445 000 - 327 500 = 117 500 forinttal jobban jár. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a kisadózó ebben az összehasonlításban a „normál béreshez” képest kevesebb táppénzre, illetve nyugdíjra számíthat. A „munkavállaló” kisadózó számára havi 160 ezer forintos „bérig” éri meg jobban a „kisadózás’”, míg a másodállású kisadózónak még 73 ezer forintos „havibérnél” is kedvezőbb a kisadózás. Tehát a takarítókat, kubikusokat is célszerű lenne kisadózóként foglalkoztatni és nem az utánuk járó szocho adókedvezményt igénybe venni. A munkáltatók kedvezménye ugyanis kisadózóknál 18,5 százalék.

Jól látható, hogy a kisadózók adója arra ösztönöz, hogy ne munkaviszonyban, hanem kisadózóként foglalkoztassák a munkavállalót. Többek között ennek megakadályozására vezették be az ekho-t is. Szintén célszerű bejelentkezni kisadózónak azoknak, akik eddig adószám nélkül végeztek adóköteles tevékenységet. Például az internetes aukciós portálon rendszeresen értékesítő magánszemélyek, adótanácsadással, természetgyógyászattal stb. foglalkozóknak is. Túl azon, hogy számlaképesek lesznek, és csak bevételi nyilvántartást kell vezetniük, megúszhatják az adóhatóság zaklatását.

A kisvállalatok adójára nem érdemes túl sok szót vesztegetni. Hallva született ötlet. Nagyobb árbevételű cégeknél nehezen megkerülhetőek a számviteli törvényben és a társasági adó törvényben foglalt speciális szabályok. Egy évi néhány tíz vagy százmilliós forgalmú cégre nem lehet a kialakított számviteli, adózási rendszer helyett valami mást kitalálni. Ezek a cégek már kaptak adókedvezményt az által, hogy a társasági adó kulcsa 10 százalékra csökkent. A kormány elvárásai sem reálisak. Azzal indokolják a „nyereség” + bérköltség adóalapot, hogy így érdemes lesz bért emelni vagy új munkaerőt felvenni, mert ezáltal nem változik a 16 százalék adó alapja. Ez így van, de a következtetés téves. Például legyen 1 millió forint a „nyereség” és 1 millió forint a bérköltség. A 16 százalék adó alapja 1 + 1 = 2 millió. Ha megnöveljük a bérköltséget 200 ezer forinttal, akkor csökken a nyereség ugyanennyivel. Tehát az adó alapja 0,8 + 1,2 = 2 millió, valóban nem változik és így a fizetendő adó sem. Egy vállalkozás célja a nyereségtermelés. Azért fektet be tőkét valaki egy vállalkozásba, hogy tőkejövedelemhez jusson. Értelmetlen azzal érvelni, hogy érdemes felvenni új munkaerőt a nyereség terhére.

A munkabért ugyanis a munkavállaló kapja, a tulajdonos nyereségének terhére. Ugyanígy hamis érv, hogy ez az adózási forma csökkenti a zsebből fizetést. Ha a tulajdonos 1 millióért „vásárol” számlát és ebből zsebből fizeti az alkalmazottat, akkor ezzel nem csak bérköltséget, hanem a munkáltatói terhet is kiváltja. Ha e helyett bérköltséget fizet a kisvállalati adózó, akkor a nyereség 1 millióval nő (a számla összege) és 1 millióval csökken (bérköltség). Tehát a nyereség nem változik, de a bérköltség 1 millióval nő, így az adó alapja 1 millióval több lesz, ami 160 ezer forinttal több adó befizetését jelenti. A munkavállaló sem jár jobban, mert az 1 millió nettó jövedelemmel szemben csak 665,5 ezer forint nettó jövedelemhez jut. Tehát a munkáltató-tulajdonos 160 ezer forinttal több adót fizet, ha nem zsebből fizet, míg a munkavállaló 345 ezer forint adót és járulékot fizet. Ez az adózási mód biztosan nem lesz alkalmas a zsebből fizetés visszaszorítására. Ezt a problémát megoldhatja a tervezett kisadózó adó bevezetése, amely foglalkoztatási mód már előnyösebb lehetne a fekete foglalkoztatással szemben. 

Összegezve: ha bevezetésre ke 2013-tól a kisadózók adója, akkor ezzel egyidejűleg meg kellene szüntetni az evát, az ekhot. Ez a lépés nem fogja segíteni a foglalkoztatás növelését, mert megint visszajön a „régi módi”, nem munkaviszonyban, hanem kisadózóként foglalkoztatják a magánszemélyt, de segítheti a zsebből fizetés visszaszorítását. Innentől kezdve értelmét veszítheti viszont a munkavédelmi program keretében a szociális hozzájárulási adóból adott adókedvezmény. Tehát a beterjesztett törvényjavaslatok közül vissza kellene vonni a T/7955-ös számút, a T/7954-ből pedig törölni kellene a kisvállalkozások adójára vonatkozó részt.