hirdetés
További témák
Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Soha viszont nem látott kölcsön: mikor lehet veszteségként leírni?

  • adozona.hu

Mikor és hogyan lehet leírni az elévült kölcsönkövetelést és a kamatát veszteségként? – kérdezte olvasónk. Tirpák Anita mérlegképes könyvelő, adószakértő válaszolt.

hirdetés
hirdetés

Cégünk magánszemélynek 5 éves távra kölcsönt adott jegybanki alapkamat plusz 5 százalékra. A magánszemély sem a kölcsönt, sem a kamatát nem adta meg, három fizetési felszólítást küldtünk neki. A kölcsön lejárati ideje óta már több mint 5 év eltelt. Kell-e még valamit tennünk a három felszólító levélen kívül arra vonatkozóan, hogy a kölcsönt és a kamatát leírjuk veszteségnek? Illetve hogyan tudnánk leírni a cég követelései közül? – kérdezte olvasónk.

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:22. paragrafusa a következőképpen fogalmazza meg az elévülés fogalmát:

– ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el,

– az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik,

– az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni,

– az elévülést kizáró megállapodás semmis.

Az elévülési idő tehát fő szabály szerint 5 év. Ez az öt év az esedékessé válással kezdődik (tehát azzal az időponttal, amikor meg kellett volna fizetni/teljesíteni kellett volna). Amennyiben az öt év letelt, akkor nagy valószínűséggel nem tudjuk érvényesíteni a követelésünket.

Ugyanakkor az elévüléssel nem szűnik meg a követelés. Ugyan bírói úton nem lehet érvényesíteni, abban az esetben, ha a kötelezett hivatkozik rá, azonban, ha ez a hivatkozás mégsem történik meg, akkor végrehajtást is lehet kérni rá, valamint a kifizetett – de már a fizetés előtt elévült – követelés önkéntes teljesítését nem is lehet visszakövetelni.

Az elévülés idejét két dolog változtatja meg: a megszakítás és a nyugvás.

Tisztázni kell tehát a fenti fogalmakat, mielőtt kivezetjük a könyvekből a követelést. Megszakítás esetén az elévülési idő újból kezdődik az elejétől, nem számít az addig eltelt idő. Azaz ha a 3. évben megszakítom az elévülést, akkor újraindul az öt év, s így már összesen 8 év telik el az esedékessé válás és az elévülés között.

Az elévülési időt a 6:25. paragrafus szerint a következő körülmények szakítják meg

a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;

b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;

c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy

d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

Ha viszont már jogerősen elbírálták az ügyet, akkor csak a tartozás módosítása vagy a végrehajtási cselekmények szakítják meg az elévülést.

A Ptk. 2014. évi változása szerint az írásbeli felszólítás már nem szakítja meg az elévülést. Viszont ez csak azokra a követelésekre vonatkozik, amik 2014. március 15. után jöttek létre. Mivel a kérdésben nem szerepelt pontosan, hogy mikori a követelés esedékessége, és mikor készültek az írott fizetési felszólítások, így egzakt választ nem lehet adni arra, hogy az az említett cég esetében mikor évül el pontosan a követelés. De a fentiek alapján könnyen kiszámolható. Könnyen meglehet, hogy az előzőekből kiindulva még nem is évült el az említett követelés.

Szakértőnk azt javasolta olvasónknak, hogy a könyvekből való kivezetést mindenképpen előzze meg a dokumentumok szakszerű vizsgálata.

Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

A másik tisztázandó fogalom, a nyugvás, amiről a 6:24. paragrafus rendelkezik. Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra.

A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos – határidő számítása kezdődik újból.

Ha menthető okból nem lehetett igényt érvényesíteni, akkor a rendkívüli körülmény elmúlása után 1 éven belül (ha az elévülési idő egy év vagy egy évnél rövidebb, akkor 3 hónapon belül) még megteheti. A nyugvásra okot adó körülménynek komolynak kell lennie, például nem tudott a követelésről, kórházban feküdt öntudatlanul stb.

Érdekességképpen elmondható, hogy az elévülést egyébként a bíróság vagy a közjegyző nem veszi figyelembe hivatalból, arra hivatkozni kell, bizonyítási eljárásban van rá lehetőség, itt a jogosult bizonyíthatja, hogy ha egyébként papíron le is telt az elévülési idő, történt nyugvás vagy megszakítás – tette hozzá szakértőnk.

A követelés elévülésének legfontosabb következménye az, hogy azt bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Az elévülési időn túl az adós megtagadhatja a követelés teljesítését. Az elévült követelést a számviteli törvény szerint behajthatatlan követelésként kell kezelni, azt a könyvekből ki kell vezetni.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. paragrafus (4) bekezdésének 10. pontja szerint behajthatatlan követelésnek minősül az a követelés,

– amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető);

– amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett;

– amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet;

– amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;

– amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel;

– amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet;

– amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A törvény szövegéből kiderül, hogy ha a követelés meg is felel a fentebb felsorolt bármely kritériumnak, az önmagában még kevés, a hitelező cégnek a behajthatatlanság tényét hitelt érdemlően bizonyítania, a kintlévőség behajtására tett intézkedéseit pedig dokumentálnia is kell. Tehát azt kell alátámasztani, hogy a társaság az ügyben elvárható gondossággal járt-e el, és megpróbálták-e behajtani a követelésüket a rendelkezésre álló jogi eszközökkel.

A behajthatatlanság tényét különösen a következő bizonylatok támasztják alá hitelt érdemlően:

– nemleges foglalási jegyzőkönyv a végrehajtás sikertelenségének alátámasztására,
– írásos megállapodás az egyezségi megállapodás keretében elengedett követelésről,
– a végelszámoló írásbeli nyilatkozata a fedezethiányról,
– a felszámoló írásbeli nyilatkozata a fedezethiányról,
– a felszámolási eljárásban keletkezett vagyonfelosztási javaslat,
– dokumentumok, gazdaságossági számítások, hogy a követelés csak veszteséggel, aránytalanul magas költségráfordítással hajtható be,
– tértivevényes postai megkeresés postahivatal által igazolt visszaérkezése az adós fel nem lelhetőségére,
– az elévülés tényét igazoló okiratok.

Összefoglalva tehát: ha valóban elévülésre hivatkozva válik behajthatatlanná a követelés, akkor annak tényét a rendelkezésre álló kölcsönszerződés és a fizetési felszólítások lehetővé teszik, ha megfelelnek a fentebb említett időbeli szabályoknak.

A vállalkozó számviteli politikájában, illetve az eszközök és a források értékelési szabályzatában célszerű szabályozni, leírni a behajthatatlan követelések meghatározásának módját, szempontjait, felelőseit, eljárási, bizonylatolási rendjét a vállalkozó sajátosságainak figyelembevételével. Mindezek a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szerint érvényesíthető lehetőségek miatt bírhatnak rendkívüli fontossággal.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Ha most fizet elő, a 2017. májusában megjelenő Kata, kiva, eva a gyakorlatban című HVG kiadványt is megkapja a csomag részeként – csomagválasztástól függetlenül! Az akció feltételei a 2017. május 3-ától június 13-áig megrendelt, és 2017. június 30-áig befizetett előfizetésekre vonatkoznak. Részletek »

* A termékek külön megvásárlása esetén fizetendő ár.
** Az Adózóna.hu előfizetése után három személynek jár 2-2 kreditpont, amelyet elszámolhat a szakképzésébe. A kreditpontok kedvezettjeinek neve és regisztrációs száma a befizetés után kiküldött számlán lesz feltüntetve.


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!
hirdetés

Kérdések és válaszok

Osztalék elszámolása

Kneitner Lea

okleveles nemzetközi és igazságügyi adószakértő

2017 május
H K Sze Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X