Végrehajtás felfüggesztése: mikor, kinek ad igazat a bíróság?

A bíróság a kérelemnek helyt adott, de az adóhatóság ezt kifogásolta. A végrehajtás felfüggesztéséhez az adózó csatolta jövedelmi kimutatásait és a vagyoni helyzetét igazoló okiratokat. A bíróság e bizonyítékok alapján, kérelmének helyt adott és a végrehajtást felfüggesztette. Az adóhatóság azonban a végrehajtást felfüggesztését elrendelő végzést megtámadta. Sérelmezte a bíróság eljárását, ugyanis állítása szerint nem teljes körűen bizonyított felperes, ugyanakkor nem írta le, hogy ez alatt mit ért. Nyilvánvaló, hogy miután taxatív felsorolás nincs, ezért  bírói mérlegeléstől függ, hogy milyen bizonyítékok elegendőek.

Adóhatóság ugyan korlátlanul kezeli adózó adatait, és pereskedői pozícióból is saját adatbázisát felhasználva próbálja állításit alátámasztani. Ez az eljárás azért jogellenes, mert az ellenőrzés befejeződött és továbbiakban az adóhatóság nem jogosult adatainkat saját célra alperesként használni. Időközben megállapítást nyert, hogy illetékességi hiba történt, ezért a per áttétellel egy másik bírósághoz került. Az eljáró új bíróság azonnal hozott egy végzést, amelyben elutasította a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet ugyanazon bizonyítékok alapján, mely szerint előtte azt elfogadták.  Előfordulhat tehát, hogy ugyanaz a tényállás hol megáll, hol nem, sőt a helyzet fokozásával annak visszavonása nélkül nyugodtan lehet hozni egy másik végzést.

Az Ítélőtábla mindössze annyit mondott, hogy miután az eljáró elsőfokú bíróságnak nyilvánvalóan elkerülte a figyelmét, hogy a keresetlevél áttételét megelőzően a Bíróság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet már elbírálta, méghozzá a felperes számára kedvező módon, ezért az új illetékes bíróságnak nem volt jogszerű lehetősége a végrehajtás felfüggesztési tárgyban a kérelmet elutasítani.

Fent leírtak kellően rávilágítanak arra a közigazgatási perek végrehajtásának felfüggesztésével kapcsolatosan, hogy a bírósági eljárás rutinszerű, tényleges jogi és tényállásbeli alapot nélkülöző úgynevezett „szabad mérlegelés” tárgyát képezi. A jogbiztonság feltétlenül megkövetelné olyan adott esetben minden polgár számára egyértelműen értelmezhető elvárások megfogalmazását, amelyek biztonságot nyújthatnak azon vonatkozásban, hogy mint a gyakorlat is többször bizonyította, a végrehajtás során ne sérüljenek az állampolgárok személyi és tulajdoni viszonyai.