Munkahelyi románc: beleszólhat-e a munkáltató?

Megosztás Tetszik

A karácsonyi céges bulikon is gyakran szövődnek új kapcsolatok. Mi történik, ha Kupido nem hagyja munkájukra koncentrálni hőseinket? Útjába állhat-e a mindent elsöprő szerelemnek a munkáltató? Hiszen munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt munkavégzés céljából, munkára képes állapotban a munkáltató rendelkezésére állni.

A magánélethez való Alaptörvényben szabályozott jog a munkahelyen is megilleti a munkavállalókat, azaz jogszerűen létesíthetnek párkapcsolatot kollégájukkal, azt a munkáltató semmiféle belső szabályzattal nem tilthatja meg. Mégis akad ennek ellenkezőjére példa szép számmal. Egy reklámcégnél portásként dolgozó fiatalember és a szövegírással foglalkozó romantikus lelkületű nő kapcsolatának megakadályozása érdekében összeférhetetlenségi szabályt alkotott a munkáltatói jogkört gyakorló féltékeny munkahelyi vezető, és a fiatalembert rendszeresen túlmunkára kötelezte (azon kicsinyes céltól vezérelve, hogy minél később érjen haza, és ne juthasson idő randevúra). A történet végére a munkáltató az adott évben 250 óra rendkívüli munkavégzést rendelt el, kötelezte munkaszerződéstől eltérő munkahelyen történő munkavégzésre 44 beosztás szerinti munkanapon keresztül – kihasználva ezzel a maximális határokat –, azonban csalódnia kellett, a pár hamarosan bejelentette, hogy szabályzat ide vagy oda, ők bizony frigyre lépnek.

A jogi következtetés pedig az, hogy a magánélethez való jogunk munkaviszonyban sem korlátozható (a munkáltató szemszögéből pedig az, hogy „ki mint vet, úgy arat”).

Más lenne a helyzet, ha az udvarlás a munkavégzés rovására ment volna, vagy ha a flörtölés jóerkölcsbe ütközőnek minősíthető. Ha például a fiatal pár a felmerülő vitáit rendszeresen munkaidőben egy-egy kávé mellett kívánja megoldani, nem tesz eleget cikkünk első mondatában foglalt, Munka törvénykönyvbeli kötelezettségének. Ám a munkaadó ebben az esetben sem a kettejük közötti kapcsolatot tilthatja meg, hanem felhívhatja figyelmüket kötelezettségük teljesítésére, és a mulasztás esetleges jogkövetkezményeire.

Természetesen belső szabályzatot, etikai kódexet alkothat a munkáltató. Ebben szabályozhatja az öltözködést (igen gyakori bankok, telefonos társaságok esetén), a viselkedési alapelveket (kollégákkal történő együttműködés, egymás iránti bizalom), írásbeli kommunikáció szabályait (például e-mail végén egy kedves „köszönöm”, „remek munka” megjegyzés) vagy akár azt, hogy milyen háttérkép nem fogadható el a számítógépen (például szexuális, erőszakos töltet).

A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adat közlése kérhető, amely személyhez fűződő jogát nem sérti, és a munkaviszony létesítése, teljesítése vagy megszűnése szempontjából lényeges. Ebből következően a munkáltató nem írhatja elő a létrejött párkapcsolatok bejelentésének kötelezettségét, azzal ugyanis sértené a munkavállaló személyhez fűződő jogait.

Az Mt. 8.§ (1) bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. A munkáltató ezen törvényhely alapján sem tilthatja meg a szerelmi kötelék létesítését (a szívnek sem lehet parancsolni), önmagában a kollégával való viszony nem veszélyeztet gazdasági érdeket.

A gyakorlatban párunk előnyben részesítése okozhat problémát: például, ha a közvetlen felettes hölgy beosztott kedvesének kevesebb, könnyebb feladatot ad, jutalom-osztás során „felülértékeli”. Volt arra is példa, hogy a vezető pozícióban lévő munkavállaló olyan bizalmas információkat közölt alacsonyabb beosztásban lévő párjával, mely kollégáikra vonatkozott. Ebben az esetben a vezető a titoktartási szabályokat sértette meg (de a kapcsolat fennállása emiatt sem szankcionálható).

A végső következtetés tehát az, hogy a munkajog nem kívánja megakadályozni a romantikus kötelékek létesítését, a magánélet és munkahely összefonódhat, ha az érintettek is úgy akarják. A lényeg a szerelem…