Halálba torkollott a feketemunka: mit tehet az özvegy?

Megosztás Tetszik

Évek óta égető probléma, hogy jottányit nem sikerült visszaszorítani a feketefoglalkoztatást a magyarországi munkaadók körében. Feltételezhetően a feketemunkának esett áldozatul az a férfi, aki Ausztriában munkavégzés közben leesett a létráról. Magyar foglalkoztatója ahelyett, hogy azonnali orvosi segítséget kért volna, a furgonjával nyolcvan kilométert autózva egy magyarországi kórházba szállította a dolgozót, aki műtét közben meghalt. Tapasztalatok szerint a munkavállalók nincsenek tisztában azzal, hogy ha kiderül, zsebbe kapják a pénzt, nemcsak a munkáltatójuk, hanem ők is jelentős bírságra számíthatnak.

A napokban jelent meg a nyugat.hu cikke a tragikusan járt magyar szobafestő haláláról. Az írás arról számol be, hogy miután az Ausztriában dolgozó munkavállaló 4 méter magasból lezuhant, a magyar vállalkozó munkáltatója mindenféle orvosi ellátás igénybevétele nélkül furgonjával szállította haza a 80 kilométerre lévő Szombathelyre. Az 58 éves férfi műtét közben meghalt. A nyugat.hu információi szerint a munkavállaló nem volt bejelentve, és érvényes biztosítással sem rendelkezett.

A sajnálatos eset alapja nem egyedi, évek óta visszatérő probléma, a feketefoglalkoztatás, mely nem csupán az adóhatóság és a munkaügyi felügyelet megtévesztése, hanem a biztosítási jogviszony hiánya miatt is veszélyes. Külföldön – különösen Ausztriában – ilyet tenni még nagyobb kockázat (magas összegű pénzbüntetés, feljelentés). A jogsértést elkövető munkáltató több millió forint összegű pénzbírságra és büntetőjogi feljelentésre számíthat.

Az esetek többségében maga a munkavállaló sincs tisztában azzal, hogy a hatóságok felé nincs bejelentve, aki pedig erről tudomással bír, nem sok mindent tud tenni (maximum itthon fizeti maga után az egészségügyi szolgáltatási járulékot), ha szüksége van a munkára. A cikkből levonható következtetés szerint a munkáltató súlyos mulasztása, majd – vélhetően – az ezt követő szankciótól való menekülés egy ember halálát okozta.

A hazai és európai uniós jogszabályok alapján az érintett vállalkozó köteles lett volna a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul kivizsgálni, annak eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzítve. Mivel súlyos munkabalesetről van szó, a munkavédelmi hatóságnak azonnal be kellett volna jelenteni.

A cikk szerint a munkavállaló napi 6 000 forintért dolgozott. Az nem derül ki, hogy ezért 8 vagy netán 12 órában történő munkavégzést vártak el, kétségtelen, a 8 órára történő visszaosztással sem jutunk nagy összeghez, különösen, hogy ausztriai munkavégzésről volt szó. Ennek vonzataként a munkáltató további komoly összegű bírságra számíthat.

A hasonló esetekben a szerencsétlenül járt munkavállaló hozzátartozója – sikeres bizonyítás esetén – sérelemdíj iránti igényt is érvényesíthet a vállalkozóval szemben. A munka törvénykönyve (Mt.) rendelkezései szerint az eltartott hozzátartozó, ha a károkozással összefüggésben a munkavállaló meghal, a károkozással összefüggésben felmerült kárán túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének – a tényleges vagy az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

Utalni kívánok arra a hazai gyakorlatra is – elsősorban a kereskedelem, a vendéglátás vagy az építőipar szegmenseire jellemzően –, amikor a munkáltató a munkabért vagy annak egy részét borítékban, a járulékok levonása, adók befizetése nélkül készpénzben adja át a munkavállaló számára. Ezzel csökkenti az adóbevételt, saját magának azonban szép summát tud megspórolni.

A munkavállaló kénytelen elfogadni ezt a helyzetet, ha tisztességes bérért kíván dolgozni, azonban ha fény derül rá, mindkét félnek van veszítenivalója. A lebukás veszélye igazán akkor nagy, amikor a felek között elszámolási vita alakul ki. Ezen időpontig egy esetleges adóhatósági ellenőrzés is csak nagyon kivételes esetben tudja feltárni a szabálytalanságot.

A munkavállalóknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a Büntető törvénykönyv alapján mindkét fél, vagyis a kiszolgáltatott helyzetben lévő dolgozó is felelősségre vonható. A munkáltatón – egy büntetőeljárás kezdeményezése mellett – az adóhatóság behajthatja a be nem fizetett járulékokat, ezek kamatait és bírságot is kiszabhat, a munkavállalót pedig kötelezheti az elévülési időn belül (5 év) a be nem fizetett járulékok, adók és azok kamatainak megfizetésére.

Kérdésként merül fel az is, hogy az adott vállalkozó milyen megrendelővel szerződött. Bár a megrendelő nem felel a vele polgári jogi viszonyban álló fél által foglalkoztatott munkavállalóért, azonban bármikor jogosult az ellenőrzésre. Persze, ha alkalmi foglalkoztatásról van szó, azt nem nehéz eltitkolni a megrendelő elől.

Ha valakinek a tudomása szerint a munkáltatója a teljes bér után megfizeti a levont adókat és járulékokat, de kétség merül fel benne, hogy tényleg bejelentették-e az illetékes szervek felé, annak érdemes időben érdeklődnie a társadalombiztosítási szervnél, illetve az adóhatóságnál.

A levonható és sokat hangoztatott következtetés nem új keletű: jogkövető munkáltatókra és munkavállalókra van szükség, hazai munkahelyekre, tisztességes bérezésre, az adózásban érdekelt felekre, titkok nélkül.