Lazsál a dolgozója? Így fizethet ki kevesebb munkaidőt

Megosztás Tetszik

Hogyan lehet jogszerűen csökkenteni a munkaidőt a munkaközi szünettel, hogyan kell módosítani a munkaszerződéseket és eleget tenni a bejelentési kötelezettségnek? – kérdezte olvasónk. dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász szakértőnk válaszolt.

"Ügyfelem 80 munkavállalót foglalkoztat. Költségcsökkentés miatt úgy határozott, hogy a munkavállalók munkabérét csökkenteni kell a munkaközi szünettel. A munkavállalók órabérben dolgoznak. Felmerült, hogy megállapodást kötne velük a munkáltató, hogy csak a ténylegesen ledolgozott órákat számolnák el. A munkavállalók 6-8 órában dolgoznak és 40 (2x20) perc munkaközi szünetük van. Ha lecsökken a ledolgozott munkaidejük, akkor a T1041 bejelentő lapon is módosítani kell a heti óraszámukat? Hogyan kell a jelenléti ívet vezetni? Hogyan számolható el napi 5 óra 20 perc, vagy 7 óra 20 perc munkavégzés? Le lehet-e percekre bontani a munkaidőt?" – kérdezte olvasónk.

A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, ami azt jelenti, hogy a törvény alapján automatikusan nem része a munkaidőnek, így nem jár érte díjazás. Jelen esetben ettől a munkáltató, vagy a felek megállapodása a munkavállalók javára eltért, így azt kell vizsgálni, hogy ez milyen módon történt. Ha munkaszerződésben rögzítették, abban az esetben a módosításhoz a munkavállalók hozzájárulására van szükség. Amennyiben ez csak az Mt. 46. paragrafusában foglaltak szerinti tájékoztatóban jelent meg, akkor azt a munkáltató egyoldalúan módosíthatja, a munkavállalók egyidejű tájékoztatása mellett.

Az Mt. 103. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkavállaló részére – ha a beosztás szerinti napi munkaidő tartama a hat órát meghaladja –, húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ettől a szabálytól a felek megállapodása a munkavállaló javára eltérhet. Azt, hogy ez jelen esetben így van-e, az eset összes körülményei figyelembe vételével (az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával) kell mérlegelni (például fizikai munkát végzők esetén előnyösebb lehet 2x20 pernyi munkaközi szünet, azonban azt is vizsgálni kell, hogy így a munkavállaló 20 perccel később mehet haza).

A T1041-es lapon, ha helyesen gondolom, eddig is heti 40 órát jelentettek le a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetén, ezen a területen változás nem lesz, hiszen eddig dolgoztak heti 40 órát úgy a munkavállalók, hogy ebben benne volt a munkaközi szünet (pl. 8 – 16 óráig), melyre munkabért kaptak, ezentúl azonban nem lesz benne a munkaközi szünet (például 8 -16.20-ig vagy 16.40-ig tart a rendes munkaidő), azonban a 20 vagy 40 perc munkaközi szünetre munkabért sem kapnak, hiszen az nem lesz része a munkaidőnek. A részmunkaidőben foglalkoztatottak esetén hasonlóképpen kell eljárni-

Az Mt. arról külön nem rendelkezik, hogy a munkaközi szünet kiadását is dokumentálni kellene, természetesen a későbbi jogviták elkerülése érdekében ezt is célszerű nyilvántartani. Praktikusan szerepeltetik a munkaidő kezdetének és befejezésének időpontját, közben pedig a munkaközi szünet tartamát (például 12 – 12.20-ig).

Olvasónk a választ követően további kérdéseket fogalmazott meg a témában. A korábbiakban megfogalmazottakhoz hozzáfűzte, hogy a munkáltató természetesen nem tudatosan tért el a munkavállaló javára, és fizeti ki a munkaközi szünetre eső díjazást. A dolgozók nagy része nem csak napi 20-30 percet pihen, hanem annál jóval többet is, óránként cigarettáznak, esznek-isznak, beszélgetnek. A dolgozók többnyire belépőkártyával, belépési engedéllyel csoportosan dolgoznak, 8-16-ig, de már 15.45-kor nincsenek bent, ami azt jelenti, hogy 15.30-tól már biztosan nem dolgoznak. Arra nincs lehetőség, hogy kitoljuk a munkaidejük végét 16.40-re. "Az újonnan belépőket be lehet-e jelenteni 8 óra jelenlét mellett 7 óra munkavégzésre egy óra munkaközi szünettel, bruttó 91 875 forintos minimálbérrel (végzettség nélküli takarítókról van szó)?" – hangzott az újabb kérdés.

A már munkaviszonyban álló dolgozók esetén is javasolt, hogy a munkáltató az eddiginél is pontosabb nyilvántartást vezessen: a munkaidő és a munkaközi szünet kezdetének, végének feltüntetése legyen nagyon precíz. Arról korábban nem esett szó, de itt érdemes megjegyezni, hogy a beléptető kártya önmagában nem alkalmas erre, a beléptető rendszer csak a munkahelyen tartózkodást méri, és nem a ledolgozott munkaidőt. A hiányos nyilvántartással a munkáltató munkaügyi bírságot is kockáztat, mivel nem tesz eleget az Mt. 134.§ -ban foglalt kötelezettségének.

Amennyiben a munkavállaló bizonyíthatóan nem munkával tölti a munkaidejét, az magával vonhatja a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetését (ha nem akar a munkáltató ennyire drasztikusan fellépni, először adhat írásbeli figyelmeztetést, vagy – ha a munkaszerződés arra feljogosítja – pénzbírságot is kiszabhat).

Az újonnan felvett munkavállalók heti munkaideje valóban 35 óra lesz, ha a napi munkaidő 7 óra, azaz bejelentheti a munkáltató az érintett dolgozókat erre az időtartamra. Ennek egyetlen feltétele van: a munkaközi szünet tartama 20 percél hosszabb, de maximum 60 perc tartamú lehet, kizárólag akkor, ha a felek erről közösen megállapodnak (Mt. 103. paragrafus (3) bekezdés). Azaz, ha a munkaszerződésben a munkavállalók hozzájárulnak ahhoz, hogy a napi munkaidő mértéke 7 óra, a munkaközi szünet tartama 60 perc, heti munkaidőként 35 órát kell bejelenteni. Hozzájárulás hiányában erre nincs lehetőség.