adozona.hu
Behajtási költségátalány elengedése: kell-e illetéket fizetni? Itt van a hivatalos állásfoglalás
//adozona.hu/illetek/Behajtasi_koltsegatalany_elengedese_kelle_i_5HGPLZ
Behajtási költségátalány elengedése: kell-e illetéket fizetni? Itt van a hivatalos állásfoglalás
Tetszik
Kell-e illetéket fizetnie a kötelezettnek, ha a jogosult elengedi a behajtási költségátalányt? A NAV és az NGM közös értelmezésben válaszol.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. § (1) bekezdésében szabályozott késedelmi kamat és a Ptk. 6:155. § (2) bekezdésében rögzített behajtási költségátalány alapvető hasonlóságot mutat atekintetben, hogy mindkét jogintézmény a kötelezett késedelméhez kötődő, törvényi előíráson alapuló fizetési kötelezettség, amely egyértelműen és elválaszthatatlanul kapcsolódik az eredeti – visszterhes – ügylethez.
Tiltó előírás hiányában a szerződés jogosultja az őt megillető behajtási költségátalány összegéről a szerződés teljesítési határidejét követően kifejezett nyilatkozatával lemondhat.
Felmerülhet kérdésként, hogy a fenti lemondó nyilatkozat illetékjogi szempontból keletkeztet-e bármilyen kötelezettséget a behajtási költségátalány kötelezettje oldalán.
A késedelemhez kapcsolódó jogkövetkezmény (ingyenes, visszterhes) jellegének megítélése során – a fentiekből következően – nem lehet eltekinteni az eredeti (alap-) kötelemtől és annak illetékjogi minősítésétől (visszterhes ügyletről van szó), amely mind a késedelmi kamat, mind a behajtási költségátalány elengedése vonatkozásában irányadó.
Mindezek alapján megállapítható tehát, hogy a követelés-elengedés a fenti esetekben nem minősül a Ptk. 6:235. § szerinti ajándékozásnak, hanem egy visszterhes ügylethez kötődő engedményként fogható fel. A jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat és/vagy a behajtási költségátalány elengedésekor, hanem üzletpolitikai, üzletstratégiai szempontok mérlegelése nyomán hozza meg az erre irányuló döntését. Következésképpen a kérdéses követelés elengedések eredményeként realizálódó vagyonszerzés nem tárgya az ajándékozási illetéknek.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a jogosult oldalán a behajtási költségátalány a számviteli szabályokból – az óvatosság elvéből - következően csak akkor kerül követelésként elszámolásra, ha azt a kötelezett számára ténylegesen megtéríti.
Abban az esetben tehát, ha a jogosult az egyébként őt megillető behajtási költségátalány összegéről - általában üzletpolitikai célból - lemond, ez egyáltalán nem jelenik meg könyvviteli elszámolásában, ilyen értelemben vagyonvesztés sem következik be az ő oldalán, azaz ez is megerősíti, hogy ezen ügyletek nem képezik az ajándékozási illeték tárgyát.
Figyelemmel arra, hogy a követelés elengedése, mint vagyoni értékű jogról való lemondás csak ingyenes vagyonszerzés esetén keletkeztethet illetékkötelezettséget, elmondható, hogy a behajtási költségátalány elengedése a kötelezett oldalán semmilyen illetékkötelezettséggel nem jár, az adóhatóság irányába sem kell bejelentést tennie a javára történő elengedésre vonatkozóan.
Nemzetgazdasági Minisztérium NGM12907/2/2014 - Nemzeti Adó és Vámhivatal 5166468574
Olvassa el a témában korábban megjelent cikkünket is!
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Ez engem is érdekel
Hozzászólások (4)
Kedves Ruszin Zsolt!
Tájékoztatjuk, hogy portálunkon a friss cikkek és hírek automatikusan kiszorítják a korábbiakat. Az Ön által hiányolt hír mégsem tűnt el, mert a NAV-NGM állásfoglalást azonnal odalinkeltük az eredeti cikk alá, bármikor elolvashatja. A témában a mai napon találhat még egy másik írást is, "Egy jogi anomália margójára" címmel. Ebben a cikkben is ott van a hiányolt közlemény linkje. Kétségtelen, hogy szerepelnek más témák is az oldalon.
Őszintén sajnáljuk, hogy elégedetlen portálunkkal. Folyamatosan azon vagyunk, hogy javítsunk rajta.
Üdvözlettel: az Adózóna csapata
Na, ez a hír már el is tűnt a címlapról, de bezzeg a hamis hír még mindig ott van.
A cikk címe és fejléce nem közli, hogy NINCS semmilyen bejelentési kötelezettség a behajtási költségátalány elengedésének nem is létező illetékével kapcsolatban. A hivatal bikkfa nyelvezetéből aligha derül ki, hogy mi volt itt a gond. Arról sem szól a cikk, hogy egy olvasói komment után először hagyták, hogy a szerző kioktató választ írjon, de bezzeg, amikor az adóhatóság mondta ugyanazt, akkor az rögtön más. Azt közölni kell, méghozzá hivatalosan! Aztán deklarálni kell, hogy a kiadó csak a dolgát végzi, amikor a teljesen alaptalan, hamis véleményt korrigáló hivatali reakciót leközli. Ehh.
Talán bele kellene olvasni a könyvelői közösségek hozzászólásaiba, hogy az adózónáról milyen vélemény alakult ki az elmúlt évek alatt. Hozzáteszem: nem miattam. Én csak szomorúan figyelem az egykor általam lektorált adózási portál sorsát.
A mobiltelefonos verzióban továbbra se látszanak a kommentek.
Kedves Ruszin Zsolt!
Az utóbbi évtizedekben gyakran előfordult, hogy az adószakértők, illetve a különböző szakmai testületek mást olvastak ki a törvényekből, mint az adóhivatal, főként olyan esetekben – mint a mostani is –, amikor a jogszabályból hiányzik az egyértelmű értelmezéshez szükséges szabály. Az Adózóna továbbra is kötelességének és az olvasók korrekt tájékoztatásához elengedhetetlennek gondolja, hogy közölje a hivatalos állásfoglalásokat olyankor is, ha azok esetleg nem vágnak egybe az oldalon korábban közölt írások mondandójával.
Üdvözlettel: az Adózóna csapata