Adót is kell fizetnie, ha nyaralójában elszállásolja barátait

Megosztás Tetszik

A barátok, ismerősök alkalmi elszállásolása után a vendégül látott személyek után idegenforgalmi adót kell fizetni akkor is, ha a szálláshely nem idegenforgalmi célú hasznosításáról van szó.

Az idegenforgalmi-adókötelezettséget a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény írja elő. E törvény 1. §-a a községi, városi-, a főváros esetében pedig a kerületi önkormányzatokat felhatalmazza arra, hogy a törvény keretei között helyi rendelettel a területükön állandó bejelentett lakással nem rendelkező, éjszakai szállás igénybevételével tartózkodó magánszemélyektől, illetve szállásadóiktól adót szedjen.

Az adó alapja a megkezdett vendégéjszakák száma, vagy a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, ennek hiányában a szállásért bármilyen jogcímen (például üdülőhasználati jog) fizetendő ellenérték (például üzemeltetési költség). Az adó mértékének felső határa személyenként és vendégéjszakánként 300 forintnak a 2005. évtől a KSH fogyasztói árindexével növelt összege, illetve az adóalap 4 százaléka. A konkrét mértéket az adott önkormányzat rendelete határozza meg.

Az idegenforgalmi adót

–       a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén a szállásdíjjal együtt a szállásadónak,
–       a szálláshely vagy bármely más ingatlan ingyenesen történő átengedése esetén a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult tulajdonosnak,
az ott-tartózkodás utolsó napján kell beszednie és 15 napon belül be kell fizetnie (akkor is, ha annak beszedését elmulasztotta).

A helyi adókról szóló törvény 31. §-a szerint mentes az idegenforgalmi adó megfizetése alól:

–       a 18. életévét be nem töltött magánszemély;
–       a gyógyintézetben, fekvőbeteg szakellátásban részesülő vagy szociális intézményben ellátott magánszemély;
–       a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkező, tevékenységet végző vállalkozó, vagy a vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés;
–       az üdülő tulajdonosa vagy bérlője, a használati jogosultság időtartamára a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag, illetve a tulajdonos, a bérlő hozzátartozója, valamint a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag használati jogosultságának időtartamára annak közeli hozzátartozója;
–       az egyház tulajdonában lévő épületben, telken vendégéjszakát – kizárólag az egyház hitéleti tevékenységében való részvétel céljából – eltöltő egyházi személy.

A Polgári törvénykönyv szerint közeli hozzátartozó: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes-ágbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyenes-ágbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyenes-ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa.

A helyi önkormányzatok rendeleteikben további mentességeket is meghatározhatnak (például 70 éven felüliek, első éjszaka kivétele).

Mindez azt jelenti, hogy ha a felsorolt esetek körébe nem tartozó személyt – például ismerőst, barátot, unokatestvért – valaki a lakásában éjszakára is vendégül lát (mert az például lekéste az utolsó buszt vagy vonatot, avagy sörözgetés, borozgatás miatt nem tud autóba ülni), bizony 15 napon belül, kötelezetté válik az adó beszedésére, illetve befizetésére akkor is, ha a szállás nyilvánvalóan ingyenes.

Már többször is megírtuk ennek az előírásnak az ellentmondásosságát. Az nem vitatható, hogy az állandó lakosság számát sokszorosan meghaladó vendégjárás a településeken szükségszerűen többletkiadásokkal jár, ezért az üzleti célú szállásadás költségeinek önkormányzati fedezetére indokolt, míg például egy hétvégi gulyáspartira invitált vendégek esetében meglehetősen életszerűtlen az adószedés.

Csak ismételni tudjuk: itt lenne az ideje, hogy ezt az évek óta vitatott szabályozás alól – az adó idegenforgalmi elnevezéséhez igazodóan – a saját lakásban előforduló nem idegenforgalmi célú, alkalmi tartózkodás kikerüljön. Megoldás lenne, ha a „vendégéjszaka” fogalmát az üzletszerű, illetve rendszeres (tartós) idegenforgalmi szállásadás körében értelmezné a törvény.