Beleköthet-e az adóhatóság, ha nincs útnyilvántartás?

Megosztás Tetszik

Szankciókkal jár-e, ha a cégnél nem vezetnek útnyilvántartást? Olvasói kérdésre Sinka Júlia adó- és számviteli tanácsadó válaszolt.

Adott társaság személygépjárműveket üzemeltet, melyek után megfizeti a cégautóadót. A tankolások üzemanyagkártyával történnek, melyekrõl összesített számlát állít ki a Mol. Az üzemanyagot költségként elszámolják, az áfát nem vonják le. Olvasónk a következőket kérdezte: Hivatkozott személygépjármûvek esetén ajánlott vagy kötelezõ az útnyilvántartás vezetése? Útnyilvántartás hiányában konkrétan milyen szankciókkal büntethet az adóhatóság?

A cégautóadó-fizetési kötelezettséget az útnyilvántartás léte vagy nem léte nem befolyásolja: társaság esetében a jármű birtoklásának puszta ténye megalapozza az adófizetést. Ugyancsak nem játszik szerepet az útnyilvántartás a személyi jövedelemadó kapcsán, a személygépkocsi esetleges magáncélú használata miatt nem kell adóköteles jövedelemmel számolnia sem az érintett magánszemélynek, sem a cégnek (szja-tv. 1. számú melléklet 8.37. pont).

Ugyancsak felesleges az áfatörvény kapcsán útnyilvántartást vezetniük, hiszen – ahogyan erre kérdésében az olvasó is utalt – a személygépkocsi üzemeltetéséhez felhasznált üzemanyag áfája nem vonható le, függetlenül a jármű hivatalos használatának arányától (124. §). Az áfa rendszerében akkor volna főszerepe az útnyilvántartásnak, ha a gépkocsit nyílt végű lízingszerződés vagy bérleti szerződés keretében – az áfatörvény fogalmai szerint szolgáltatást véve igénybe – üzemeltetnék, mert akkor az esedékes részletek áfájának üzleti célú arányát dokumentálniuk kellene.

Jelen esetben nem erről van szó. Így az útnyilvántartás hiányába egyetlen okból köthetne bele az adóhatóság: a társasági adó alapjával szemben elszámolt üzemanyag értékét vitathatná. Ez társasági- és iparűzési adóhiányt, és következményeként adóbírságot okozhatna.

Természetesen, ha nincs útnyilvántartás, akkor a fenti költség elszámolását nem támasztja alá, de hiánya még önmagában nem is kérdőjelezi meg ezt. Ezért, ha a szóban forgó költség aránya nem lépi túl a józan ésszel elfogadható mértéket, akkor a vázolt adókockázat csekély. Az adóhatóságnak kellene bizonyítania az elszámolt tétel túlzott voltát, és ez utólag nem sok eséllyel kecsegteti őket.

A józan észt – azaz a gazdasági racionalitást követő – elszámolás a társaság tevékenységének is függvénye. Nem mindegy, hogy az elszámolás – mondjuk – egy ügynöki tevékenységet folytató társaságnál, vagy egy fordítóirodánál történik.