Vámosi-Nagy: mit vállal majd az új kormány?

Megosztás Tetszik

Mit lépett meg a válságkezelő kormány az adórendszer egyszerűsítése érdekében és mi vár az új kabinetre? Vámosi-Nagy Szabolcs kommentál.

A válságkezelő kormány programjában az adó kitüntetett szerepet kapott. Erre már az a körülmény is utalt, hogy a pénzügyminiszteri széket egy adótanácsadó kapta. E téren a tennivalók lényegében adottak, a megelőző időszakokban felállított különböző „hivatalos” szakmai testületek (Versenyképességi Kerekasztal, Adóreform Bizottság) és önként véleményt formálók (különböző kamarák, a BIG4, stb.) az adórendszer átalakításának főbb irányaiban egyetértettek.

Az európai átlagos adóterhelést alkalmazó Magyarország a régióban kifejezetten versenyhátrányt szenved el a környező gazdaságokkal szemben. Ha lehet érdemi, GDP arányosan 4-5 százalékpontos csökkentés szükséges az adócentralizációban. Ez a válság közepén túl nagy áldozatokat okozott volna a költségvetés amúgyis megnyirbált kiadási oldalán. Az összelvonás szintjének változatlansága esetén legalább a rendszer belső elemeit kellett mozgatni. Az élőmunka nagyon magas közterhét sikerült mérsékelni, s mivel az ehhez szükséges mozgásteret (fedezetet) az adórendszeren belül kellett megteremteni, a könnyebben beszedhető árakat terhelő adókat növelték.

Az általános „elvárásoknak” megfelelően az adórendszer egyszerűsítését is megígérték, sőt, a kiszámíthatóságot is zászlóra tűzték. A tartalmi változások lényege viszonylag egyszerűen összefoglalható, szemben a formai változtatásokkal.

A mintegy ötven adónemből álló adórendszernél az adónemek számának csökkentése, az ún. kisadók gyomlálása elemi követelmény. Ezek közül a kulturális járulékot megszüntette. Több járulék összevonása (munkaadói, munkavállalói, társadalombiztosítási) szintén a rendszer áttekinthetőségét segíti, mint ahogy a különadók társasági- és személyi jövedelemadóba történő beépítése is helyeselhető (egyszerűsítési szempontból). Ugyanakkor új adónemek is születtek. Az értékalapú ingatlanadó, - amelyet meglehetősen önellentmondásos indokokkal az Alkotmánybíróság 2010 elején megszüntetett – farvízén (nyilvánvalóan nem szakmai, hanem politikai indokokból) beúszott három új adónem. A nagy teljesítményű gépjármű-, a vízi jármű- és a légi jármű adói bevételt talán annyit sem hoznak, amennyibe kerül működtetésük. A „válság-kezelés” rendkívüli helyzete kínálta lehetőséggel nem sikerült élni az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) megszüntetésével, holott ezen adónemek kivételező, rendszeridegen jellege aligha vitatható.

Ha tehát az egyszerűsítést az adónemek számának alakulásával mérjük, az eredmény csekély. A kormány összességében két adónemmel csökkentette a rendszer elemeit, ehhez tett hozzá még egyet az Alkotmánybíróság.

A rendszer bonyolultságát azonban más elemek is okozzák. Itt több sikeres lépés történt. A tételes egészségügyi hozzájárulás törlése, a társasági adó alapját alakító tételek számának redukálása, a személyi jövedelemadó kedvezmények többségének száműzése kifejezetten üdvözlendő. A NYENYI lap kiiktatása is a bérszámfejtők örömére szolgál.

A helyi iparűzési adó beszedésének központosítása is az adózók dolgát könnyíti. Nem így a személyi jövedelemadónál bevezetett „félszuper” bruttósítás. Az biztosan bonyolította a rendszert, hogy egy bérnek más az adó, és megint más a járulék alapja. Az áfa kulcsok szaporítása (25,18,5%) azon túlmenően, hogy nyilvánvaló szakmai hiba az árakat terhelő adóba „szociálpolitikát” vinni, az áfa alkalmazását nehezíti. A vállalkozók „piaci viszonyoknak megfelelő” jövedelem számítása sem könnyíti a könyvelők életét, noha az elérni kívánt célt, vagyis hogy osztalékágon csak tőkejövedelmet vegyenek ki, csak támogatni lehet. Ebben az esetben még előttünk az alkotmánybírósági megmérettetés is, ami kétesélyes. Az adóügyekben feltűnő aktivitást és kiszámíthatatlanságot felmutató testület jövőbeni magatartása prognosztizálhatatlan.

Az egyszerűsítés mellett fontos lehet a stabilitás is. Hol van már az évi egy-két módosítás? A Szja-törvényt tavaly 14 másik törvény, az Adózás rendjéről szólót pedig 18 módosította. A 2009 nyári nagy törvénycsomagot véglegesnek ígérve ősszel is benyújtottak egyet, amely a nyári csomagot 69 jogszabály-helyen módosította, 23 esetben pedig a nyári módosítás „nem lép hatályba”. Az adózás rendjét már 2010 első negyedévében is négy törvény módosította (több esetben formai értelemben is hibásan). Ez a kiszámíthatatlanság legalább annyira rontja az adózással szembeni magatartást, mint a rendszer bonyolultsága.

Félreértés ne essék, igazán egyszerű adórendszerben nem hiszek. Az adó nemcsak a közösségi kiadások fedezetét hivatott biztosítani (ún. állambevételi funkció), hanem másodlagos funkciót tekintve a gazdaság-, a szociálpolitika stb. megvalósítására irányuló eszköz is. Ráadásul a rossz adómorál mellett a szabályozásnak zárni kell(ene), a szürkegazdaság visszaszorításában is eminens szerepe lehet (másokkal együtt). Egy társadalom minél fejlettebb, a jog-, így az adórendszere is összetettebb, cizelláltabb. Ezért mondhatjuk azt, hogy például a német adórendszer a mienknél is bonyolultabb.

Alighanem a mi fejlettségünknél az adórendszerünk bonyolultabb, amin azért változtatni indokolt. A tárca-adók, az eva és az ekho kiiktatása mellett sok esetben jobb lenne a keret-meghatározás (pl. a társasági adóban a tételes – így hiányos – felsorolások helyett a bevétel megszerzése érdekében teljesített kiadás az ráfordítás). Felesleges, hogy a gépjárműadót az önkormányzathoz fizetjük, viszont az ezzel csökkentett cégautó adót és/vagy gépjármű vagyonadót a központi adóhatósághoz. A jelentéktelen ingatlanadók (építmény-, telek-, kommunális adó) helyett egy kimunkált, egységes, a jövedelemadóból vagy a társasági adóból levonható ingatlanadó működtetése egészségesebbnek tűnik a mostaninál. Ötlet, elképzelés, szakmai vélemény ez irányban sok van.

Kérdés, hogy az új kormányzat mit vállal ebből fel, s ezek közül mit tud a törvényhozással elfogadtatni. Mert ez sem egyszerű dolog, s akkor még nem is érintettük az adócentralizáció szintjét, az adópolitika tartalmi kérdéseit, a feketegazdaság elleni fellépést. Van itt kérdés bőven!

Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs
Ernst & Young adószakértő
c. egyetemi docens

E cikk lényegesen rövidített változata a Világgazdaság 2010. április 15-i számában jelent meg.