Mikor alkalmazzák a vállalkozások?

Hogyan vizsgálja a valódiságot az adóhatóság?

A tagi kölcsönök valódiságának vizsgálata során figyelembe veszi a Polgári Törvénykönyv. az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) és a számviteli törvény szabályait. A polgári jog előírásai szerint a hitelező a kölcsönszerződés alapján köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós, pedig köteles azt a szerződés szerint visszafizetni. A számviteli törvény a bizonylatok alaki és tartalmi elemeit határozza meg, valamint lefekteteti a bizonylatrögzítés szabályait. Hiteles a tagi kölcsön nyújtása akkor, ha megfelel a számviteli törvényben rögzített valódiság és világosság elvének.

A tagi hitelt a könyvvitelben és a beszámolóban rögzíteni kell. Ezeknek a tételeknek a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak kell lenniük. Alátámasztásukra szolgálhat az írásbeli szerződés, a kamatkikötés, a hitel összegének banki átutalása, valamint a tájékoztatás a hitelnyújtásról a társaság taggyűlésén.

A gazdasági műveletet késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg kell a könyvekben rögzíteni. A készpénz befizetése esetén pedig a bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített számlát és a nyugtát is) szigorú számadási kötelezettség szerint kell kezelni.

A tagi hitel veszélyei

Amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóalapját is becsléssel célszerű megállapítania. A Legfelsőbb Bíróság (KGD2006. 104) leszögezte, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. Az adóhatóság jogosult arra, hogy az ellenőrzést az elévülést megelőző időszakra is kiterjessze. Ennek során, ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a vagyongyarapodás forrása az elévülési időt megelőzően keletkezett, akkor az adózó terhére nem kerülhet sor adómegállapítására. Ha azonban az adózó erre vonatkozó állítását a bizonyítási eljárás nem igazolja, a törvényi vélelem alapján adóztatják. 


Eszerint, ha a vizsgált időszak adózott és adózatlan jövedelmének együttes összege nem fedezi a bizonyított vagyongyarapodást, vagy az életvitelt, a forrásnak a vizsgált időszakon belül kellett keletkeznie és azt adózatlannak kell tekinteni Nem igaz viszont az, hogy hitelt érdemlő adattal csak az elévülési időn belüli adóalap-eltérést lehet értelmezni. A vizsgálattal érintett időszakban feltárt adóalap valóban annak függvénye, hogy a megszerzett jövedelem mikor keletkezett. Amennyiben a hiteles adat azt igazolja, hogy annak forrása a vizsgálattal érintett időszaknál korábbi, valóban érinti a vizsgált időszakon belüli feltárt adóalapot. 

Ellentmondás

Egy adott esetet tekintve előfordulhat hogy a kölcsön ténye polgárjogi szempontból nem vitatható, a polgári bíróság megállapíthatja a szerződés valódiságát. Azonban adójogi megítélését tekintve semmisnek tekinthetik. Az adóhatóság a kölcsönszerződést az adózás rendjéről szóló törvény 1 § (7) szerint  minősíti Ez így szól: „a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható". A fentieket figyelembe véve feltétlenül szakemberrel vizsgáltassuk át társaságunk könyvvezetését, szerződéseit, amennyiben nagyobb összegű tagi hitelt nyújtottunk vállalkozásunknak.