Ezt is tudni kell a nyári gyakorlaton részt vevő diákok foglalkoztatásáról

Megosztás Tetszik

Milyen adózási és társadalombiztosítási szabályok vonatkoznak azokra a nyári szakmai gyakorlaton foglalkoztatott diákokra, akik nem hazai, hanem valamely EGT-tagállamban található felsőoktatási intézmény hallgatói?

Bevezetésként érdemes áttekinteni a diákok – ezen belül a főiskolai és egyetemi hallgatók – nyári szakmai gyakorlatára vonatkozó általános szabályokat.

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. szakasza értelmében a képzési program keretében, illetve a képzés részeként megszervezett szakmai gyakorlat vagy gyakorlati képzés során az intézményben, az intézmény által alapított gazdálkodó szervezetben vagy külső gyakorlóhelyen a hallgató csak hallgatói munkaszerződés alapján végezhet munkát.

Ugyanakkor a hallgatót e jogviszonya alapján csak akkor illeti meg kötelezően juttatás – hetente legalább a minimálbér 15 százaléka – ha a gyakorlat egybefüggő ideje a 6 hetet eléri. Díjazás fizetése esetén a hallgatóval munkaviszony jön létre.

E munkaviszony azonban nem keletkeztet biztosítási (járulékfizetési és bejelentési) kötelezettséget, hiszen az említett hallgatóra a Tbj.-törvény 11. paragrafusának c) pontja értelmében nem terjed ki a biztosítás. Nem kell utána szociális hozzájárulási adót sem fizetni (a szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. törvény (Eat.) 455. paragrafus (3) bekezdés d) pontja szerint).

Sőt a diák juttatása mentes a személyi jövedelemadó (szja) alól is. Az szja-törvény értelmében adómentes juttatásnak minősül a nemzeti felsőoktatási törvény szerinti hallgató részére a nappali tagozaton a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó része (1. számú melléklet 4.12. pontja).

De vajon alkalmazhatók az előzőekben taglalt szabályok, ha olyan diákot alkalmazunk nyári szakmai gyakorlat keretében, aki nem hazai, hanem valamely EGT-tagállamban található felsőoktatási intézmény hallgatója?

A válasz egyértelmű nem. A Tbj., az Eat. törvény, illetve az szja-törvény említett szakaszai ugyanis a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézmények hallgatóira vonatkoznak.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a külföldi hallgató szakmai gyakorlata automatikusan biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt keletkeztetne. A tanuló biztosítási kötelezettsége csak akkor állapítható meg, ha a szakmai gyakorlatra a Tbj. 5. paragrafusának hatálya alá tartozó jogviszonyban (például munkaviszony, megbízási jogviszony) kerül sor. Tehát alapesetben nem kell a diákot biztosítottként bejelenteni és járulékot fizetni utána.

Ami az esetleges juttatását illeti (aminek fizetése nem kötelező, hiszen a gyakorlatra nem vonatkoznak a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény ezzel összefüggő előírásai), az külföldi állampolgárságú diák esetében mentes a személyi jövedelemadó alól (szja-törvény 1. számú melléklet 4.4. alpontja).

Ahogy utaltunk rá, az említett diákot nem kell biztosítottként bejelenteni. Viszont a a külföldi tanulót foglalkoztató vállalkozás köteles a foglalkoztatás helye szerint illetékes, állami foglalkoztatási szervként eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalnak a bejelenteni őt. Erről a Magyar Köztársaság által a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek tekintetében alkalmazott, a munkaerő szabad áramlásával összefüggő átmeneti szabályokról szóló 355/2007. kormányrendelet 6. paragrafusa rendelkezik. A bejelentést legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján, a foglalkoztatás megszűnését pedig az azt követő napon kell megtenni.

Ami az említett diák társadalombiztosítási jogállását illeti: egészségügyi szolgáltatásra – legyen szó akár magyar, akár nem magyar állampolgárságú tanulóról – a hallgatói jogviszony szerinti EGT-állam által kibocsátott Európai Egészségbiztosítási Kártya használatával válik jogosulttá.