Belföldi-külföldi kiküldetés: mit, hogy kell elszámolni 2011-ben?

Megosztás Tetszik

A kiküldetésekkel összefüggő szabályozás alapjaiban több éve változatlan, azonban az egykulcsos szja bevetése miatti módosításokat és a kapcsolódó jogszabályok új rendelkezéseit feltétlenül figyelembe kell venni a 2011. évi elszámolásoknál. Összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat.

A piaci verseny körülményei között a cégek többségének üzleti érdeke, hogy vezetőit és partnerkapcsolatait építő munkatársait esetenként vagy rendszeresen a munkahelyüktől távol elvégzendő – utazással, hosszabb tartózkodással együtt járó – feladattal, belföldi vagy külföldi helyszínekre küldje.

A kiküldetések miatt a cégek könyvelői, pénzügyes szakemberei jelentős költségekkel szembesülnek, amelyek elszámolása, adminisztrációja alapos felkészültséget, adózási, járulékfizetési és munkaügyi ismereteket kíván. A Conforg Oktató és Tanácsadó Kft. augusztus 24-én rendezett konferenciáján ezekről a kérdésekről tartott Horváthné Szabó Beáta, a Pricewaterhousecoopers igazgatója előadást és konzultációt.

Figyelemre méltó változás, hogy az üzleti utazás költségeinek elszámolására 2011-től külön tiltó rendelkezés vonatkozik. Eszerint, ha megállapítható (akár közvetve is), hogy az utazás csak látszólag hivatali vagy üzleti, az Szja törvény nem ismeri el a költségeit. Ehhez vizsgálható az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények valós tartalma. Például, ha az utazás meghirdetése szervezése, reklámozása alapján, az útvonal, az úti cél, a tartózkodási idő és a programok jellegéből inkább turistaút valószínűsíthető, a magánszemély a költségeket nem vonhatja le a bevételéből (az erre kapott költségtérítésből sem!), illetve, ha az ilyen utazás közvetlenül a kiküldő költségére történik, a nem pénzbeli juttatás közterheit a magánszemélynek a juttatóval fennálló jogviszonya szerinti jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

A kiküldetések során felmerülő étkezési költségekkel, a reprezentációval, az üzleti ajándékkal, valamint más juttatásokkal összefüggő fontos változás, hogy a Szja törvényben 2011. január 1-jétől megszűnt a természetbeni juttatás fogalma és szabályozása, de a törvényben egyenként nevesített egyes juttatásokra vonatkozó adóztatási elv továbbra is az, hogy minden közterhet a juttatónak (kifizetőnek, munkáltatónak) kell viselnie.

A kifizető adókötelezettsége mellett adható juttatások nem képeznek járulékalapot, és – a juttatás értékének 1,19 szerese után – a 27 százalék egészségügyi hozzájárulás is csak a kedvezményezett béren kívüli juttatások (Szja tv. 71. §) között nem nevesített, a 70. § szerinti juttatások esetében terheli a kifizetőt.

A kifizetői adókötelezettséggel járó juttatások között fel nem sorolt juttatás a személyi jövedelemadó fő szabálya szerint a juttató és a juttatásban részesülő között fennálló jogviszony és a juttatás (szerzés) körülményei figyelembevételével az összevont adóalap részeként adóköteles, akkor is, ha nem pénzbeli, vagy más okból nem vonható le az adója. Az ilyen juttatás utáni személyi jövedelemadót (adóelőleget) a juttatásban részesülő magánszemély fizeti, és a magánszemélyt, valamint a munkáltatót/kifizetőt egyaránt terheli a tb- vagy eho-fizetési kötelezettség.

A konzultációs kérdések elsősorban az elszámolásra kiadott kiküldetési ellátmány, a kiküldetési rendelvény, az útnyilvántartás és a cégautóadó-fizetési kötelezettség problémáit érintették.