NAV: a telefonos értesítése nem eredményez önellenőrzési tilalmat

Megosztás Tetszik

Az alábbiakban közöljük a Nemzeti Adó- és Vámhivatal helyesbítési kérelmét az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatáról szóló cikkünkkkel kapcsolatban.

A adozona.hu internetes portál 2011. július 11-én jelentette meg Kenyeres Sándor okleveles adószakértő „Ha felveszi a telefont, már nincs visszaút” című cikkét, melyben a szerző azt állítja, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatalos álláspontja szerint az adóhatósági ellenőrzésről szóló előzetes értesítés telefonon is történhet. Erről többek között az alábbi, a cikkben félkövérrel is kiemelt állítások olvashatóak:

„Az adóhatóság gyakran egy ellenőrzés kezdetén hívószám kijelzése nélküli hívással, telefonon egyeztet időpontot, s ezt a közlést - bár a törvény nem erre ad felhatalmazást - előzetes értesítés kézbesítésének tekintik. Ha felvesszük a telefont, az értesítést a hatóság "kézbesítettnek" minősíti, innentől kezdve már önellenőrzés benyújtására sincs módunk.”

„Az adóhatóság álláspontja szerint az előzetes értesítés kézbesítése telefonon is történhet.”

Bár a szerző mind az Art. 93. § (1) bekezdésének első mondatában használt szavak „hivatalos (akadémiai) nyelvi értelmezés”-ét, mind pl. azt, hogy mely iratokat kell hivatalos iratként kézbesíteni, megfelelő hivatkozással igyekszik alátámasztani, a cikk alapját jelentő, a szerző által az adóhatóságnak tulajdonított álláspont forrására vonatkozóan a szöveg sem idézést, sem egyéb utalást nem tartalmaz – jóllehet a szerző meggyőződése e tekintetben mindvégig olyan szilárd, hogy ennek jegyében sajnálatos módon nem átallja sem az adóhatóság hozzáértését, sem annak jóhiszeműségét kétségbe vonni.

A hivatkozási alap megjelölésének elmaradása nem véletlen, ilyen tartalmú hivatalos állásfoglalást ugyanis sem a NAV, sem a korábbiakban annak jogelődje (APEH) nem adott ki. Nevezett adószakértő által kifejtettek ezért félrevezetőek az adózók, illetve a szakma szereplői számára.

Az adóhatóság álláspontja ugyanis éppen az ellenkezője annak, mint amit a szerző állít.

„Az adóhatóságnak az ellenőrzéssel kapcsolatos telefoni értesítése nem eredményez önellenőrzési tilalmat tekintve, hogy nem valósul meg az ellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése.”

„Ha valamely körülmény miatt ez indokolt, sor kerülhet rövid úton történő értesítésre is (telefon, távirat), azonban az adózó ily módon történő értesítése nem eredményezi az önellenőrzési tilalom beálltát figyelemmel az Art. 93. § (1) bekezdésére.”

Az idézett mondatok az adóhatóság hivatalos kiadványában, az évente megjelenő „Az adóeljárási törvény magyarázatokkal”-ban szerepelnek, 2003 óta (tehát az előzetes értesítés mai szabályozásának kialakításától kezdve) folyamatosan.

Az, hogy az állami adóhatóság az ellenőrzési gyakorlatában egyébként telefonon is kapcsolatot tart az adózóval, illetve telefonon is értesíti az adózót az ellenőrzésről, nem titok, ez az említett kiadványból is kiderül. A telefonos értesítés oka alapvetően az, hogy az írásos értesítés nem kellően rugalmas, lassítja az ellenőrzés folyamatát, hátráltatja az ellenőrzési határidők betartását, különös tekintettel a kiutalás előtti ellenőrzésekre, rövidíti a kamatmentes kiutalásra nyitva álló határidő aktívan felhasználható részét. Azonban az adózó ily módon történő értesítése – a nevezett okleveles adószakértő által írottakkal ellentétben – az adóhatóság álláspontja szerint sem eredményezi az önellenőrzési tilalom beálltát. Hiszen – amint arra a cikk írója is utal – az Art. 93. § (1) bekezdése alapján az előzetes értesítést kézbesíteni kell, s ettől az időponttól tekinthető az ellenőrzés – figyelemmel az Art. 49. § (2) bekezdésére – az önellenőrzési tilalom szempontjából megkezdettnek.

Az előzetes értesítés alól csak a törvényben meghatározott esetben mentesül az adóhatóság, nevezetesen akkor, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják [Art. 96. § (1)]. Amennyiben pedig ilyen körülmények nem állnak fenn, úgy az előzetes értesítést az adóhatóságnak kézbesítenie kell annak érdekében, hogy az önellenőrzési tilalom szempontjából az ellenőrzés megkezdettnek minősüljön.

Az előzetes értesítés ennek megfelelően általában postai úton történik, a rövid úton történő értesítésre (telefon, távirat) pedig kizárólag abban az esetben kerül sor, ha az valamely körülmény miatt kifejezetten indokolt.

Látható tehát, hogy az adóhatóság a telefonos értesítést nem tekinti az önellenőrzési tilalmat kiváltó előzetes értesítésnek, így a cikkíró erre alapozott következtetései, feltételezései sem helytállóak.

Megjegyezni kívánjuk továbbá, hogy az önellenőrzés egy folyamat, mely a nyilvántartásba vétellel kezdődik. Ez csak magánszemélyeknél azonos az önellenőrzés benyújtásával. Minden más esetben, ha az adózó a feltárt adót, támogatást már nyilvántartásba vette, és az önellenőrzési bevallás benyújtására nyitva álló határidő még nem járt le, úgy az folyamatban lévő önellenőrzésnek tekintendő. Az adózó nyilatkozata szerint az adóhatósági ellenőrzés megkezdésének időpontjában folyamatban lévő önellenőrzést pedig az adózó jogosult az önellenőrzés szabályai szerint befejezni.

Nem feltételezhető a szerző rosszhiszeműsége, mindazonáltal aggodalomra ad okot, hogy a szakma egyik gyakorló képviselője egy, az adózók széles körének szóló tájékoztatás keretében egy olyan kérdésben tulajdonít törvénysértő jogértelmezést az adóhatóságnak, amelyben az a kezdetektől fogva e törvénysértő értelmezéssel ellentétes álláspontot képviselt és képvisel, és ezt hivatalos, évről évre megjelenő, ismert és elismert – és vélhetően a szerző előtt sem ismeretlen – kiadványában is közel egy évtizede folyamatosan megerősíti.

A cikkben közölt valótlan állítások és a javarészt ezekből kiinduló, az adóhatóság rosszhiszemű, alattomos, az adózókat megtévesztő eljárását feltételező, vagy akár csak annak lehetőségét taglaló, objektív tájékoztatás képében közölt, de alátámasztást nélkülöző vélemények egyrészt nyilvánvalóan sértik az adóhivatal jó hírnevét, másrészt aláássák az adóhatóságba és általában a hatóságokba vetett állampolgári bizalmat, és csak komoly erőfeszítések árán helyrehozható károkat képesek okozni az adózók és az adóhatóság közötti kapcsolatban – különösen, hogy a szerzőt mint okleveles adószakértőt számos adózó és szakmabeli tekinti hiteles, megbízható forrásnak. Éppen ezért különösen sajnálatos, hogy záró gondolataival („Amennyiben éppen önellenőrzést készül benyújtani gondolja át milyen hívást fogad”) éppen az általa adóhatósági részről hiányolt „kulturált kapcsolattartás” meghiúsítására buzdít.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal