Válságadó: hogyan lehet megúszni a milliárdos adófizetést?

Megosztás Tetszik

A válságadók formájában kivetett különadó komoly fejtörést okozhat, ha az adott kereskedelmi tevékenység nehezen bontható szét kiskereskedelmi és nagykereskedelmi ágazatra. A vevők besorolásán milliárdok múlhatnak.

Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló törvényt október 18-án fogadták el, és bár kihirdették, a szöveg csak a 2010.december 4-én lesz hatályos, amikor már jócskán felkészültnek kell lenni a befizetésre és a bevallásra.

A törvény szerint adóköteles:
a) a bolti kiskereskedelmi tevékenység,
b) a távközlési tevékenység folytatása, továbbá
c) az energiaellátó vállalkozási tevékenysége.

A legvilágosabb az energiaellátók köre, mert az azonos a Robin Hood-adót is fizetőkével. A távközlési tevékenységet se nagy ördöngösség behatárolni, hiszen az elektronikus hírközlési szolgáltatást a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által vezetett nyilvántartásban engedéllyel rendelkező szereplők végezhetik, közülük pedig kiszűrhető az a néhány, amely nem vállalkozási tevékenységet végez, működése nem irányul jövedelem- és nyereségszerzésre.

A probléma a bolti kiskereskedelemből származó nettó árbevétel behatárolásánál tapasztalható. A definíció a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerét (TEÁOR) besorolását használja, amit az elmúlt években apróbb tartalmi kérdésekben már háromszor is módosítottak. A TEÁOR szerint a bolti kiskereskedelem tartalma a következő:

45.1    = Gépjármű kereskedelem (kis- és nagykereskedelem is, kivéve a pótkocsit)
45.32  = Gépjárműalkatrész kiskereskedelem (nem tartozik ide az üzemanyag)
45.40  = Motorkerékpár és alkatrészeinek kiskereskedelme
41.7-9 = Bolti és nem bolti kiskereskedelem

A javaslatot benyújtó képviselők a törvény indoklásában – álláspontjuk szerint – széles körű meghatározást végeztek, így – szerintük – elkerülhetők lesznek a jogviták a különböző tevékenység-végzés besorolását, jellegének meghatározását illetőleg. A gondos jogalkotói elképzelés azonban ismét adós maradt a részletszabályozással.

A KSH szerint a kiskereskedelmi ágazat tartalmazza az új és használt áruk átalakítás nélküli értékesítését a nagyközönség, elsősorban a lakosság részére, személyes vagy háztartási célú fogyasztásra, illetve felhasználásra, üzletekben, áruházakban, piaci és utcai standokon, csomagküldő szolgálatokon, házaló kereskedőkön, fogyasztási szövetkezeteken stb. keresztül. Azonban a nagykereskedelem is hasonló fogalmi kör, hiszen ide tartozik az új és használt áruk átalakítás nélküli viszonteladása kiskereskedőknek, üzleti célokra, mint pl. ipari, kereskedelmi, közületi felhasználóknak, illetve más nagykereskedőknek.

A két fogalomból jól látszik, hogy az csak a vevő kategorizálásán múlik. A kereskedelmi láncok, különösen azok, ahol az értékesítés mindkét kör irányában zajlik és van vevőregisztráció, máris lázas könyvviteli összegzésbe kezdtek 2009-re és 2010-re, hogy szétválasszák a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi forgalmukat, ugyanis csak ez utóbbi az adóköteles.

A KSH csupán néhány apróság terén változtatta meg a tartalmi besorolást. Még 2009-ben került ki a gépjármű kereskedelem köréből az internetes értékesítés és az autóaukció, az édességek cukrászdákban történő értékesítése; viszont bekerült a kiskereskedelem körébe a fogyasztói csoportokon keresztüli értékesítés, és az optikai-kiskereskedelem gyűjtőszó helyett mindenféle látszerész tevékenység. Sőt, a házhoz szállított palackos gáz értékesítése is ekkortól lett kiskereskedelmi kategória.

A kiskereskedelmi tevékenység nem akadálya annak, hogy nagykereskedelmi tevékenységet is folytassanak az adott üzlethelyiségben, illetve fordítva. Csupán egy szűk termékkör (kémiai, állatgyógyászati,- fegyver, lőszer) esetén kötelez a jogszabály a kizárólag üzletben történő értékesítésre. Az, hogy a vevő mi célból szerzi be a terméket már mindegy, ha a tevékenységi köre alapján azt továbbadhatja. A továbbadást azonban a nagykereskedőnek már nem kell vizsgálnia.

Még az is előfordulhat, ha utóbb lázas vevő- és ez által árbevétel átminősítési folyamat indul, amelynek eredményeképpen a kereskedelmi láncok milliárdos adófizetést úszhatnak meg, és ennek felülvizsgálata során az adóhatóság se hivatkozhat majd világos jogi szabályozásra. A törvényjavaslatot előterjesztő országgyűlési képviselők jogvitákat elkerülő szándéka így csak szándék maradt.

Ruszin Zsolt
MKOE